Az atya

Fogalmam sincs, mi lehetett a célja Jonathan Sobol rendezőnek ezzel a szösszenettel. A Padre az a fajta feledhető délutáni műsor, amire félszemmel pislogva elalszunk a fotelünkben. Léha, vontatott, sablonjának is erőtlen bosszúfilm, mely tónusában két szék közt esik pad alá a Ponyvaregény és egy kivénhedt spagettiwestern átmeneteként.

„Az Atya” egy rovott múltú piti csaló, akit a volt rendőrbíró apósa, Randall Nemes ki akar nyírni, mert őt okolja lánya haláláért. Az szökevény ál-papot ráveszi egy akaratos, 16 éves árvalány, Lena, hogy csempéssze őt ki Kolumbiából, hogy megtalálhassa a testvérét. A páros jól összeszokik, de ezt üldözőjük is felismeri.

Nagyon szép helyszíneken forgatták ezt a produkciót, ami a hangulatot mindenképp felszínen tartja. De a felszín alatt nincs jóformán semmi. Az egészet belengi egyfajta nemtörődömség, a zavaros motivációktól és

kába színészi játékoktól a céltalan dialógusokon át a Jackass-részek szintjét hozó forgatókönyvig. Egyszerűen erőtlen az, ahogy itt bármiféle történetet próbálnak előadni: komolyabban van beállítva, mint azt a cérnavékony háttérsztorik indokolttá tennék. 

Tim Roth körül egyszerűen nem alakul ki a hitelesség aurája. Nem tudom vézna sablonnál többnek látni sem a nyűgöt kerülő stílusát, sem a "fájó" múltját, hogy túl részeg volt épp szülni készülő nejét a messzi kórházba vinni (kiegészítve a máig viselt jegygyűrű kliséjével),   

sem pedig a sebtében létrejövő apa-lánya-szerű kapocsot közte és Valeria Henriquez Lénája között. Egyértelmű, hogy Lena a végzettől kapott második esély, hogy jóvátegye hajdani hibáját, mely miatt Nemes most a fejét akarja. És ahogy lenni szokott: az elvakult üldöző és a megigazult üldözött is meghal - ki-ki a maga számára fontos lányalakra gondolva. 

Lena szintén semmivel nem válik többé a talpraesett árvatini archetípusánál. Még az újratalálkozás a testvérrel is olyan álmatagul van rendezve, hogy az semmit nem térít meg a filmnek szentelt időből és figyelemből.

Unalmas, szétszórt és gyönge film tehát Az atya; külcsínére és női főszereplőjére kellemes ránézni, de más erőssége nemigen hozható föl.