Éjszakai játék

Minden évre alig egy vagy két olyan vígjáték szokott jutni, ami tényleg vicces, természetes humorral tud nevettetni, és érdekes, de nem túl idétlen bonyodalommal és résztvevőkkel lekötni. A mai komédiák többsége rendre izzadtságszagú és lehangolóan kiismerhető, így már azt egy falat kenyérnek érjük meg, ha valami új(szerű) alapötlettel próbálnak kezdeni valamit az óceánon túli filmesek. 


Végy 3 fiatal felnőtt párt, akik életébe pici színt visz, mikor hetente összegyűlnek közös társasjátékra. Új vendégük kiötli, hogy egy emberrablást rendeztet meg egy külön erre szakosodott cégtől, és majd nyomok alapján kell megtalálniuk. Hamar kiderül viszont, hogy a rablás valódi, és veszélyben az életük.

Nem teszek úgy, mintha más kritikák vagy bármi alapján külön elvárásaim lettek volna. Nem voltak! De így is csak két végig meglévő pozitívumot tudok kiemelni az Éjszakai játékból: a fő koncepciót, és a film tempóját,  ami szerencsére nem ül le. Fél füllel még érdekelni is tudott az amúgy nem túl elmés történet, hála Jason Bateman és Rachel McAdams párosának. De ettől még számomra egy néha nevettető, de jobbára inkább száraz hajszamozi kerekedett ebből.

Van egy háromfős keménymag a szereplők között, minden más csak körülöttük keringő törmelék. Fel tudják mérni a helyzet komolyságát, és ebben ki is merül a szerepük. Max és Annie az egyetlenek, akikre oda tudtam figyelni - bár nekik sincs túl sok eszük

(normális az a nő, aki véletlenül belelő a férje karjába, csak mert hamisnak hiszi a pisztolyt?!). Max bátyja, Brooks pedig egyszemélyben adja a sztorit: gyerekkoruk óta úgy tett, mintha ő lenne a macsó, Max meg az átlaglúzer, akinek ez még a spermájára is rányomta a bélyegét. Nem, ezt nem én találtam ki: a film erre vezeti vissza azt, hogy Annie és Max még nem vállaltak gyereket. 

Aztán kiderül, hogy a "menő bratyó" piti csempész, aki titokban nagykutyákkal seftelt, és az egyikük megorrolt rá. Max pedig - rendes pasas révén - azután is a megmentésén fáradozik. És mivel Brooks ezt maga is elismeri, helyreáll az önbecsülése, és Annie-vel már készek családot alapítani. 

Örvendetes, hogy a film legalább a saját alapsztorijához ennyire ragaszkodik, és ennyire igyekszik mozgásban tartani a cselekményét. De sajnálom: az már tényleg a legminimum! Ettől még nem lesz feltétlenül humoros egy vígjáték, csak legfeljebb mozgalmas. 
A tetőpontnál a repülőgépszárny letörését a kocsival egészen izgalmasnak találtam. 


Örülök annak is, hogy nem akarták lépten-nyomon csavargatni a forgatókönyvírók, hogy most mi valódi, és mi a megrendezett szituáció. Fontos volt, hogy a hihetőség légköre egy bizonyos szinten megmaradjon, ha a történet és az akció adják a táptalajt a legtöbb csattanónak. Ezért is fájóan semmilyennek a rosszfiúk: a Nekem 8-ban még működtek az ehhez hasonló szakadt huligánok, de itt nem. 

"A Bolgár" pedig konkrétan egy kocsmából szökött hímringyó, akinek több keresnivalója lenne egy tinilány-magazinban, mint itt bűnözőfőnökként.
  

Mindent összevetve tehát megértem azokat, akik pozitív kritikát adtak az Éjszakai játékra. Ugyanakkor sajnálom, hogy a mai világban Adam Sandler és Rob Schneider képezik a várt átlagszintet, és ami efölött van, azt egyből jónak bírálják el. Részemről nem éreztem, hogy annyira szórakoztatott vagy netán megfogott volna, nézés közben vagy után se. Azt viszont elismerem, hogy nem taszított vagy borított ki, sőt 1-2 meglepő húzással is szolgált.

Végülis egy 3/5-öt adok rá. Átlagos, legfeljebb.