Az özvegy arisztokrata, Richard Croft 7 éve tűnt el az Ördög-tengeren, az elátkozott császárnő, Himiko sírhelyét keresve. Vadóc lánya, a 21 éves Lara biciklis futárként tengődik Londonban, és épp mikor a család cégétől nógatják, hogy vegye át a Croft-vagyont, üzenetre bukkan édesapjától, és a nyomába ered. Egy ittas hajós, Lu Ren révén elvergődik a Yamatai-szigetre, ahol apja eltűnt. Mint kiderül, egy Vogel nevű gátlástalan sírrabló ugyanazt a sírt keresteti rabszolgamunkával.
Az Angelina Jolie főszereplésével készült régi kiadást meddő szemétnek tartom. Ezt most leszögezem. Így aztán gondoltam, hogy a stúdió figyelme ezúttal se fog tovább terjedni egy-egy Tomb Raider-videójáték külsejének előhívásán, vagy hogy meglegyen a kötelező "badass" kiscsaj-főszereplő. Ennyiben fújnak ki az új Tomb Raider pozitívumai. Van egy mimóza családi szál, ami inkább túlbonyolított, mintsem emberi, és egy rejtély, ami köré jópofa Indiana Jones-os csapdákat lehet berakosgatni.
Alicia Vikander ékkő ebben a filmben; százszor inkább illik Lara Croft karakterébe, mint a volt Mrs. Pitt. Nem elég, hogy vékony alkata ellenére 5 kiló izmot tett magára 3 hónap alatt, a fizikai jeleneteket is saját erőből csinálta végig, computer-rásegítés nélkül.
Márcsak vele szemben is ocsmányságnak tartom, hogy ennyire bóvli, kliséktől beteg forgatókönyv adja neki a hátszelet. Ryan Reynolds volt ilyen helyzetben a Zöld Lámpással: elhivatottan játszik, annyi érzést próbál kisajtolni a szerepből, amennyit csak lehet, de az írók és producerek elkaszálják őt. Hollywood ennyire nem érti a különbséget az életösztön és az adrenalinfüggés között?
Lara egyszerre nőtt föl szeretettel és haraggal édesapja iránt, hisz
gyerekkorában alig volt mellette, folyton utazgatott - ki tudja, épp merre - a világban. A készítők nem hagyják
Vikandernek, hogy végigjárja Larával a felnőtté válás útját, ezért minden, amit
érzékeltetni akar, az valami másként tükröződik le a vászonról.
A haragját
testi önképzésre fordító nő így megreked az apucikomplexusos panaszláda szintjén,
aki keménykedik naphosszat, de nem meri halottá nyilvánítani faterját. Nem jön át az elveszettség fájdalma, majd a kettős felfedezés öröme - a saját tudásáé, + hogy tényleg megleli őt, holott mindenki más már rég leírta őt. A szentségit: még az első
emberölés sokkját is csak egy bámuló arccal hagyja neki a vágás, hogy kifejezze!
Richard és Lara találkozása a szigeten hajszálpontosan azt a benyomást kelti, mint Luke és Rey esete Az utolsó Jedik-ben. A száműzetés évei során torzonborz, direkt barlangi emberré leamortizált férfi folyton morog, hogy mi a frászért van itt a lány, minek jött utána, az meg csak nyel és nyel. Közben meg még most is "tücsöknek" becézi, mint gyerekként: Lara helyében én bizony ököllel vágnám pofon az ilyen idióta barmot, aki a fenenagy világfájdalmában le se szarja mások helyzetét és érzéseit!
- Hiába tudjuk meg, hogy akaratán kívül rostokol a szigeten, távol két "sötét hajú" lányától,
- Hiába a thriller-szerű belépője, ahol felvezeti Larának, hogy - azt hiszi - megölte apját, mert nem segített a sír felkutatásban,
Csak olyan sztereotip tucatrosszfiú marad, mint raktárnyi más kalandfilmé. "Nagyon jelentékeny különbség van a mítosz és a valóság között." És ha már itt tartunk: Vogel lassan egy évtizednyi robbantásos bányászatának nem kéne már látszania a sziget küllemén?
Vonalzóval kéne rácsapni a forgatókönyvírók kezére, hogy "konfliktus" címén miket skiccelnek föl egy 2018-as filmbe, ami nem vígjáték. Egy CGI-kórság, ami max. 1 perc alatt szétrohaszt egy testet?! Aztán megint a béna utalgatás egy világuralomra törő titkos társaságra, ami mindenhova beszivárgott?! Mindez csak halandzsa:
a film minden tartalmi eleme csak a felületi látvány tartozéka, ugyanúgy, mint a film végén Lara a játékokból ismert frizurája és új pisztolyai is.
Alicia Vikander az, ami a reboot-ot többé emeli a korábbi kiadásnál. De sajnálom: nekem ez mindössze annyiban előrelépés, hogy egy reménytelen trágyadomb film helyett egy vállalhatóan gyengus filmet kaptunk. Egyetlen bizodalmam a széria felé, hogy az eredetsztori és az apucizós szál letudtával a készítők talán jobban rá lesznek utalva, hogy új utakat keressenek történetfronton.
Amikor 2/5-öt adok a Tomb Raider-re, azt állítom, hogy van benne számottevő érték, és érdemes ezt az új verziót folytatni. De nem így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése