Ötven árnyalat felszabadítva (A szabadság ötven árnyalata)

„(...) Attól, hogy a macskám egy döglött, oszlásnak indult patkánytetemet tesz le elém nagy büszkén ajándékba, még nem fogom kitenni az ablakba." 

(pullywood.hu)

"Hiába a közelik Dakota Johnson mellbimbóiról, Jamie Dornan irreális V-vonaláról, az apró simik, nyalakodások ellenére ez a film NEM szexi."

(zoom.hu)

"Évről évre remegő gyomorral vártuk a Valentin-napot, amikor eljön a mozikba Anastasia és Christian, hogy ilyen-olyan körítés mellett olyan intenzitással dugjanak, amitől még egy korai bajor szoftpornófilm is a könnyeit törölgetve röhögött volna." 

(player.hu)

"Egyetlen dolgot nem értek csak: hogy lehet, hogy a szexuális segédeszköz-gyártók nem ismerték fel a nagy kiugrási lehetőséget a műben?"

(filmtekercs.hu)

Országúti plakát hirdethetné, hogy E. L. Jamesnél analfabéták is tartalmasabb regényt írnának. A szabadság 50 árnyalata pontosan az lett, amit elődei és műfajtársai alapján vártam: a Hajnalhasadás remake-e.

A többi "50 árnyalat" összes foghíját megtartva jut el a Nagy Szépelgő Semmiből egyenest... a Nagy Szépelgő Semmibe vissza. E fényes bravúrt pedig sztori, jellemrajzok, látványinger vagy bármilyen szellemi táplálék nélkül viszi véghez, mialatt újfent tobzódik a hazug cinizmus és az életképtelen sekélyesség posványában. Mintha az operatőrön kívül az egész stáb félálomban dobta volna össze ezt a retket.

Dakota Johnson idomait olykor megbámulni nem vígasz arra a 100 perc dögunalomra, melyet Ana Steel friss házassága és volt főnöke, Mr. Jack Hyde morci ólálkodása nyújtanak nekünk. Anastasia, Christian és holdudvaruk még mindig semmilyen ábrándképek, akik közt akkor észlelsz érzelmeket vagy erotikát, mikor jet-sky-ző pingvint a homokdűnén. 

Ana, az 1. rész bátortalan kispolgári szendéje 2 és fél film után eljutott oda, hogy néha súrolja az önelégült háziasszony szintjét. Ez az egyetlen változás, ami tetten érhető rajta: porcelánbaba létére kapizsgálja, hogy vagyonos feleségként előjogokat szerzett. Gyerekek: aki ezt arcrezdülés nélkül nevezi karakterfejlődésnek, azt nagy ívben kerüljétek el...! 

De őt legalább észrevettem, hogy egyáltalán benne van a filmben. A legföljebb szerződések terén "tapasztalt" Christian megdöbbentő volt, mennyire az észrevehetetlenség határán vergődött végig.
Ő béna volt, és ráadásul egoista.

"Ugyanakkor viszont csodálatosan tudott énekelni."

Most, hogy trilógiává bővült, talán még jobban virít az "50 Árnyalatokról", hogy eredetileg egyfajta Alkonyat-fanfiction-ként álmodták ezt meg ezt az egészet. Ana és Chris azt a Bella-Edward-féle egészségtelen párkapcsolatot jelképezik, ami a külsőségekre, a beteges alá-fölérendeltségre és birtoklási vágyra épül.

Csak itt ezt fantasy-elemek helyett a való élet luxusának képsoraival "dúsítják fel" az összképet: ahogy jómódban utazgatnak, költözgetnek, és szinte bármire ráizgulva kéjelegnek - ideértve azt is, mikor Anára veszély leselkedik. Mintha olvasták volna a nem létező forgatókönyvet, és tudnák, hogy hajuk szála sem görbülhet, hisz ők az ideális "álompár". 

Kísérletképpen előadtam hangosan, amint a film "konfliktusait" ecsetelem valaki bárkinek. És igen: nem bírtam ki hahota nélkül. A fő "gond" Ana életében a tönkrement ex-főnökének követőhadjárata. Nos, íme, mit hoztak ki ebből a készítők:

1. pár perc alatt lezavarják,
2. nyomtalanul ér véget,
3. égig érő szánalom Grey-ék biztonsági személyzete,
4. és mi a Buddha glóriája miatt nem hívják ki a rendőrséget, amikor már felvételük is volt az ipséről?!

Na de az se semmi, hogy BDSM-élményeivel a háta mögött miféle dolgokon görcsöl. Pl. 

• melyik vezetéknevét használja a munkahelyén;
• hogy na vajon miért borul ki a párja, amiért teherbe esett, noha egyikük se védekezett vagy egyáltalán hozta ezt eddig szóba (??!);
• vagy hogy látta Christian-t a hajdani szextanárnőjével találkozni. Igazi hasizom-gyakorlat volt azt látva röhögnöm, amint Mrs. Grey fekete bugyiban veszekszik pénzeszsák férjurával. 

Végső soron az "50 Árnyalat-trilógia" is csak annak a hozománya, hogy egyetlen igénytelen nézőbázis elég Hollywood égiszén, hogy egy selejtes franchise huzamosan életben maradjon, mígnem felváltja azt a következő. A szabadság ötven árnyalata is az igénytelenség vákuumtere; pénzt, időt, ideget vagy számítógépes férőhelyet ugyanúgy nem érdemel, mint akárcsak a vagyonuk egyetlen penny-jét a Grey-házaspár.