A majmok bolygója - Háború

Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak elveszik az eszét. A majmok bolygója 1968-ban egy bukott, állati szintre süllyedt emberiség ötletével borzolta a kedélyeket; ekörül táncolt a 2011-ben indított előzménytrilógia is. De míg a "Rise" egy új majomnép születését, a "Dawn" pedig a velünk való harc beálltát mesélte el, a "War"-tól már joggal várhattuk, hogy legalább megcsillantja majd ezt a bizarr jövőképet.

Ezt aztán megteszi, meg nem is, de nekem az elvárásaimat végül is betartotta. 

• Sejtettem - márcsak Matt Reeves rendező visszatérte miatt is -, hogy a "Háború" a közvetlen elődhöz fog jobban hasonlítani, mintsem a franchise alapkövéhez.
• Éltem a gyanúperrel, hogy a cím igazából csak 1 izolált milíciára, annak is főleg 1 nagy csatájára fog utalni a drámai tetőpontnál.
• Számítani lehetett rá, hogy megint nem tér vissza 1 emberszereplő sem az előző rész(ek)ből.
• És nem lepett meg, hogy csupán egy intenzív szónoklat a főgonosztól csillantja meg azt a sztorielemet, amit úgy vártam, hogy beemeljenek: a tömeges "elbutulást". 

Két évvel a vérszomjas Koba halála után egy emberi haderő felderítői rátalálnak Caesar-ra (Cézárral), az intelligens majmok vezérére. Sértetlenül elmehetnek, ám később társaik mégis rajtuk ütnek az emberszabásúakon; egyikük megöli Cézár párját és idősebb fiát. A bosszúútra Cézár melléje szegődik tanácsadója, az orángután Maurice, és még néhányan - köztük egy Nova nevű néma kislány. 

Először is újfent kipipálom a széria eddigi erélyeit: kiváló színészi játék - különösen Andy Serkis mint Caesar -, izmos karakterdráma, végig megmaradó feszültség, okos és csak néhol klisés cselekmény. Van mersze halálosan komolyan venni magát, állati főszereplői pedig méltán állnak a középpontban az emberszereplők rovására.

A CG-majmok továbbra is fantasztikusan élethűek; valós helyszínen forgatott képsorok táplálják a komor hangulatot, a társadalomkritikával pedig továbbra is óvatosan, de tisztelettel bánnak a készítők.

Bár a "bosszú a családért" indítéknak igencsak szokványos, az alaphelyzet, a színészek és a korrekt írás miatt el tudtam fogadni Cézár döntését, hogy kvázi lemondjon a vezérségről egy személyes ügy miatt. Cézár önmagában csalódik folyamatosan az útja során:

• Váratlanul érte egyik társuk, Winter árulása, mely az otthonuk végét, és saját családja halálát okozta. 
• A gorilla Luca halála miatt még maradék útitársait is elküldi, hogy ne legyen több áldozat.
• És Koba emléke is kísérti: miután véletlenül végzett Winterrel az embertáborban, immár álmaiba is belevésődik a bűntudat és félelem, hogy kezd olyanná válni, mint Koba.

"Nem én kezdtem ezt a háborút.

Én csak azért harcolok, hogy megvédjem majmokat."

Tetszett nekem az átmenet abban, ahogy Cézár önmagára és a bosszújára tekint. A "Dawn" alatt igazából mégcsak 1 volt a sok közül, akit történetesen a többiek vezérüknek választottak. Itt viszont már az elején kizökkentik ebből a hitéből a fogoly katonák szavai, miszerint ŐT keresték, személyesen! Innéttől a film nagy részében mind inkább magába fordul, saját érzései, veszteségei vezérlik a tetteit. És a kör bezárul, amikor ő a fogoly, és a katonák vezére, "az Ezredes" szembesíti azzal, mennyire nemcsak őróla, kettejükről, vagy akár a csoportjaik közti harcról szól a dolog. Nekem ez adta az extrairóniát a főgonosz "nagy leleplező szónoklatához" a bázison.

Vevő vagyok az olyan drámára, ahol a gonosz a főhős arcába vágja, hogy a tükörképe. Bár vele is éppoly kegyetlenül bánik, mint a többi majommal, az Ezredesen pislákol valami tiszteletféleség Cézár iránt, mert látja rajta egy vezető vonásait. "Pokolian eszes vagy, de ezt az egészet messze túl személyesnek veszed." Neki is volt fia, akit szintén megölt, mert fertőzött lett.

Ő sem "akart" kíméletlenné válni Cézár fajával szemben, de a kór, amit hordoztak, már valami rosszabbat tesz az emberrel, mint a halál: elsorvasztja a gondolkodást. Az Ezredes látja azt a posztapokaliptikus jövőt, amit a '68-as filmben megismertünk: a sivár bolygót, ahol az ember a majmok rabszolgája, igaállata lett. 

Ahhoz képest, hogy egy névtelen, sztereotip figurát játszik, nagyon élveztem Woody Harrelson alakítását. Az Ezredes tipikus vaskezű parancsnok, aki számára feláldozni az emberséget, és elveszíteni az emberi tudatosságot két különböző dolog: egyik erkölcsi, a másik biológiai. Szerencsére csak annyira veszi őt elő a forgatókönyv, hogy a funkcióját ellássa. A végső csatában részt sem vesz, ellenben a halála fontos pillanat Cézár karakterfejlődésében.

Mikor szökéskor fertőzötten találja fogvatartójukat, Cézár mintegy visszalöki az Ezredesnek a korábbi érvét, miszerint ez az egész afféle "szent háború" a kór hordozói ellen. Díjazon, hogy párbeszéd helyett az arcukkal beszélnek a szereplők. Cézárék kizárólag gyötrelmet kaptak ettől az embertől, aki étlen-szomjan dolgoztatta őket, tehát erkölcsi szempontból rászolgál a büntetésre. Ugyanakkor az Ezredes számára az "elbutulás" rosszabb a halálnál, és Cézár már tudja, hogy ez vár rá... azaz várna, ha utolsó kegyetlen tettét el nem követné saját maga ellen. 

Nem fogok külön áradozni a majmok elleni kegyetlenség képsorairól: nálam ez alap volt, hogy ne tálalják elcsépelten.

Nem hittem volna, hogy a stúdió hajlandó lesz meglépni a széria központi alakjának a halálát. Év elején a Logan is egy jól ismert főhős halálával ért véget: ez ahhoz képest emelkedettebb hangulatú volt. Caesar a népe felszabadítása közben szerzett halálos sebet, de még elél addig, hogy láthassa a boldogabb jövőt: társainak - és kisebbik fiának - az új otthonát, túl egész a sivatagon. "Majmok erősek. Velem, vagy nélkülem." Megindító és tiszteletteljes búcsú volt ez a csimpánzharcostól, és vele magától a filmhármastól is.

Egy igazi hős élettörténete kerekedett ki A majmok bolygója-előzményfilmekből. A "Háború" nem emelte még tovább a tétet elődeihez képest, azok erényeit viszont mind megtartja; első olyan trilógiaélményem, ahol az állatszereplők sorsáért anélkül drukkoltam az emberek rovására, hogy nem voltak eredendően ostobának és vaknak ábrázolva. Érzelem- és feszültségtöltete átlendít a kifejezetten lassú tempón és a bent hagyott sablonmegoldásokon. Nem annyira grandiózus, ellenben bátor, szíven ütni képes alkotás. 

A majmok bolygója: Háború egy 4-est kap tőlem.