A csendőr New York-ban

Á, a régi szép idők, mikor még film úgy is kaphatott folytatást, hogy a kutya se tervezte előre! Ennek egyik legkönnyebb - bár mára szerintem jogosan divatjamúlt - receptje az, ha a főszereplő külföldre utazik. Ilyenkor a főbb szereplők, és az egésznek úgy a jellege változatlan marad, de közben a cselekmény színtere a Föld egy másik, népszerű pontjára kerül át. Némi leleményességgel aztán bőven lehet friss ötleteket meríteni az új helyszínekből.

• Piedone Hong Kongban
• Piedone Afrikában
• Piedone Egyiptomban
• Rendőrakadémia 7. - Kiküldetés Moszkvába
• Reszkessetek Betörők 2. - Elveszve New Yorkban

A csendőr New Yorkban is a főhős messzi kiruccanásából bányássza a poénos helyzeteket. Óriási siker lehetett a maga idejében A Saint Tropez-i csendőr, ha Jean Girault rendező ilyen gyorsan, alig 1 év különbséggel már szállította is a repetát. Még manapság is csak animációs moziknál fordul elő, hogy ennyire rövid idő telik el alapmű és folytatása premierje között. 

"A Saint Tropez-i csendőr-brigád képviseli Franciaországot a new york-i Nemzetközi Csendőrkongresszuson!" A csapat nehézkesen szokik hozzá az új közeghez: hadilábon állnak az angollal, és a külföldi kollégák is megmosolyogják őket. Mint az eredeti részben, most is Nicole Cruchot/Lütyő fogja Ludovic(us) szabadidejét külön megbolygatni, mikor utánaszökik, hogy felfedezze a világ egyik legnagyobb városát.

Elődje humorérzékét nem hagyta el a 2. Csendőr-epizód: a viccek okosak, komolykásan adják elő őket, és soha nem alpáriak. Még a montázsok is állati murisra sikerültek benne, pl. a szakasz sétája a belvárosban, vagy Lütyő hússzerző kiküldetése. 

Valamivel kevesebb ugyan a tényleg emlékezetes jelenet, de csak ritkán érezni úgy, hogy Lütyőék hazai pályán jobban elemükben vannak, mint itt. Fergeteges dumából és grimaszokból sincs hiány, így sok évig hajlottam arra, hogy egyenrangúnak minősítsem a new york-i és a saint-tropez-i csendőrkalandokat. 

Analitikus szemmel nézve viszont van egy komolyan félrekezelt pontja a filmnek: Nicole! Korábban azonosulni tudtam az okkal, ami miatt apját zörgölődéseknek teszi ki: beilleszkedni akart a többi fiatal közé, hogy elfogadják őt. Mr. és Miss Lütyő egyaránt tanult valami értékeset az esetből, sőt nagyobb megbecsülést nyertek a civil lakosság körében. 

Vágya, hogy lássa az Egyesült Államokat, nem igazolja nekem, hogy Nicole megint elhazudja az apját, és egy lelkes riporter, Frank buzdítására TV-sztárt csináltat magából. "A lapunk jóvoltából úgy él, mint a tündérmesékben." Pedig némelyik érve még jogos is volna: ő nem csendőrnő, apja tudta nélkül, függetlenül érkezett, vagyis elvileg a parancs sem vonatkozik rá, hogy Gabajék nem vihetnek rokont hivatalos állami útra. És adódnak azért muris helyzetek a nagyvárosi macska-egér játékból apa és lánya között.

De potyautasként megy! Számottevő pénz nélkül! Vízum nélkül! Azonkívül a fél USA előtt fellép nyilvános műsorban, míg apja az országot képviseli! Sőt: az olasz csendőr rokonait, akiktől szállást kapott, abban a tévhitben hagyja ott szó nélkül, hogy elrabolta őt az álruhás Lütyő. "Mert ha nem akarod, hogy bajom legyen, velük nem találkozol többé. Mos eredj, eredj! Haszontalan leányzó...!" 

"Azt hiszed, csak neked szabad álruhát felvenned?" Ez az, ahol Girault szerintem mértéket veszít: Nicole felelőtlenségét eltúlozza, hogy aztán az ebből kicsírázó problémahalmazt a szőnyeg alá söpörje, mintha meg se történt volna. Mi van, ha pl. az olasz csendőr országosan keresteti az eltűnt lányt, és az ügy átgyűrűzik az óceánon, Lütyő feletteseihez? Még abban sem lehetünk biztosak, hogy Nicole már egyáltalán nagykorú-e, vagy hogy érdekli-e, hány őt segítő ember bizalmával élt vissza a világ túlsó felén. "Most te játszol papa. Te vagy a soros."

A brigád tagjai továbbra is egyéniségek, viszont Agykár és Beléndek ezúttal nagyon elhalványodnak a társaik mellett. Elég csúnyán elbánik a forgatókönyv Fütyesszel is, aki allergia miatt kórházban rostokol végig a külföldi tartózkodás alatt. Eleinte ez még kacagtató. "Törzs úr, kezdik megint! Segítség! Barátaim! Eaa-AAAR...!" De mikor már felgyógyult, és azért kerül vissza, mert Lütyő nekiment a járdán, az nem vicces, hanem szánalmas. Így tud visszafelé elsülni egy hosszan futó geg.

A csendőr New York-ban olyan, mint egy időkapszula: a 60-as évek Amerikájába repítő, mulatságos kis retro komédia. Lapjait nem játssza ki annyira ügyesen, mint A Saint Tropez-i csendőr, amely mellett könnyen egy szimpla hosszabbításnak tűnhet. De ettől még ugyanazzal a nagyszerű humorral és szereplőgárdával operál, és semmi perc alatt felvidítja bármelyik korosztályból a nézőt.

4-et adok rá az 5-ből.