Batman és Harley Quinn

 

A legjobb művészekkel is megesik, hogy ellustálkodják egy-egy munkájukat, miután területükön már presztizsük lett. 

Bruce Timm és Paul Dini neve íróként örökre összeforrt a legendás Batman: T(he) A(animated) S(eries)-zel; 

itt adtak életet saját teremtményüknek, Harley Quinn-nek is, ki azóta Joker-kaliberű ikonná nőtte ki magát a Detektív Képregények (DC) lapjain. 

Kevin Conroy Batman-hangja mellett a legtöbb fan egyből felismeri Loren Lester Dick Grayson-ját, ahogy a sorozat noir-os stílushangulatát is. 

Mindezt negyed évszázaddal a TAS start-ja után újra megszerezték a Batman és Harley Quinn-hez, hogy búcsút vegyenek ettől az idővonaltól, mely sokaknak a 2 címkarakter definitív kiadását jelenti.
 

 

Aztán a „búcsúból” valahogy pihent agyú, perverz ábrándozás lett, amely éppoly zsigeri ellenszenvet kelt egy verzió finálé darabjaként, mint a Batman & Robin a Burton-Schumacher-érából. Furcsamód az a förmedvény több problémájában osztozik a Batman & Harley Quinn-nel:

1. éppúgy jojózik a tónusa könnyed-gyerekbarát és komoly-felnőttes között;
2.  viszontláthatjuk a két őrült tudóst, Jason Woodrue-t és Pamela Isley-t;
3. naná, hogy ismét egyből az egész bolygót akarják visszaadni az Anyatermészetnek, feláldozva az emberiséget (is);
4. újfent egy szöszi keménykedő lányrenegát kíséri el Bruce-t és Dick-et a szupergonoszok elleni csatába;
5. és – bár a jégvicceket egy másik gonosz dokitól most mellőzik –, ismét arcpirító szexpoénokkal bombázzák a többször magukat égető Dinamit Duót.

Mintha 20 év után bárki is visszasírta volna mindezt…!
 

Legsértőbb a Batman és Harley Quinn-en talán az, hogy nem is próbál kerek egész lenni. Egyetértek azokkal, akik csak egy 75 percesre nyújtott sorozatrészt látnak benne, sőt: az írói színvonal gyöke egy átlagos TAS-epizódénak. Nincs létcélja az önös nosztalgiázáson kívül, 

cselekménye hemzseg a sehová kifutó időhúzásoktól, és épkézláb befejezés helyett csak úgy félbevágódik – egy olyan óvodás pillanattal, aminek láttán vakon pislogtam, hogy mi a bánat volt ez?? 

Meg se próbálták álcázni, hogy minden egyes figura csak azért van itt, hogy legeltessük rajtuk a szemünket – elsősorban Harley-n.
 

Miért van az, hogy ha egy film maga se tudja, milyen hangvételt üssön meg, akkor az bugyuta pornográf jelezgetésbe torkollik? (Batman & Robin, Catwoman, Star Trek 5., Foodfight, stb.) Már azért hálás voltam, hogy nem részletezik a testi gegeket: a hányást, a fingást, a ruhafétist… vagy akár a nemi erőszakot! 

Nem tudom, melyik stábtag régi perverziója vált valóra a hírhedt ágyjelenettel, ahol is a félpucér Harley rábújik a kikötött Éjszárnyra, 

és a nyíltan szexcélzatú jelenetet gyáván csikizésnek állítják be utána. Még egy laza akcióvígjátéknál is tudni kell érzékelni, mikor erőltetett vagy ízléstelen poént sajtolni valamiből. A két egykori "sidekick" (="segéd") kamatya egyszeri poén, így ezt ha megfeszülök, se tudom jópofának nevezni.
 

Minden szereplő vagy pubertás korban rekedt tiniként viselkedik, vagy mint egy nagy, mogorva melák.

Batman a 90-es évek show-jában géniusz detektív és humánus harcos volt, itt viszont csak egy karót nyelt kontár, aki mégis a legkisebb gyarló nüanszért lenéz másokat. Dick pedig gyakorlatilag visszavedlett Robinná, és a sztori is totál úgy kezeli őt. Bruce Timm itt vagy készpénznek vette, hogy a szereplők sorozatbeli énje visszaröppen, csak mert oda lettek rajzolva, vagy tényleg mind csak dekoratív elemek 

– főleg a mellékes rosszarcokkal teli bárban, ahol mintha a Blues Brothers 2000-be csöppentem volna pár percre.

 

Harley-t – akárcsak később a Birds of Prey-nél – sikerült a saját nevével címzett darabban egy lerobbant, sekélyes picsává tenni, aki feszt csak játssza az eszét. Azt mondja, végzett a „kosztümösökkel”, de fogódzónk sincs, miért és hogyan, miután TAS-szezonokon át vakon imádta Jokert. Ő a Return of the Joker-ben ugyan meghalt, de nincs tisztázva, hogy az ott történtek itt is állnak-e az adott korszakra. 

Igazából az ex-pszichiáternek nincs is személyes oka beszállni Batman-nek a már ki-tudja-hanyadik világmentő akciójába – legalábbis, míg egy tudós, akit Mérges Ivy csók-manipulált a tervéhez, meg nem hal a karjai közt. Több a semminél, azt hiszem...

És ami a legrosszabb: rögtön miután elpanaszolta, milyen keserves a bűnöző múltjával rendes munkát találnia, szexmódba kapcsol, és ez a téma többé szóba se kerül! Csoda ezek után, hogy fárasztott engem a szájmenése, vagy a riszálós karaoke-numera, amit a bárban előad? Vagy, hogy fütyültem a futó célzásra a Seduction of the Innocent c. híres könyvre? „Mindig azt hittem, hogy te és Batman nem szeretitek a lányokat.”
 

 

Két évvel később, a The Harley Quinn Animated Series (vagy csak mezeien Harley Quinn) találta el azt a felnőttes parodizáló-utalásos stílust, amivel szerintem ez a film kísérletezett. Abban az újragondolt verzióban – melyet már a The New 52 képregényfolyam is inspirált – Harleen Quinzel összetettebb múltat, énképet kapott; 

a saját útját kereső Harley dinamikája a sztoikusan is humoros Batman-nel remekül működött, kapcsolata Mérgező Ivy-val pedig szintén árnyaltabb jelentést kapott. Apropó Ivy: ott már végre ő sem ribis zöld kurvaként öltözködik, mint itt, vagy akár az egész régi animációs univerzumban (DCAU).
 

 

Aminek itt bármi köze van a növényekhez, annak a józan logikához nada. Értelmet nem bírtam kihámozni Woodrue és Ivy gonosz-tervéből, hogy átformálják az emberiséget humán-növény-hibrid fajjá,

ahogy az utóbbinak a bonyós-könnyes pálfordulásából sem. Mocsárlény cameója és üres szózata a természet titkairól meg az „erdők tanácsáról” is csak épphogy feltűnik, hogy utána hűlt helye se maradjon. Sőt, az addig megállíthatatlan Woodrue-t is a kukába dobják,

és a legyőzése helyett a szárnyas duó hálapuszit ad Harley-nak, amiért felhozta, hogy hátha gyufával…! „Ez volt ám a sok hűhó semmiért!” Még Joel Schumacher-nek is volt annyi igénye, hogy grandiózussá próbálja tenni a klimax-harcot – a maga csiricsáré módján, persze...

Trapább, halódóbb, lábon-lőttebb projekt-et még nem láttam a DC-től a Batman Vs. Dracula óta. Pusztán a dátum ürügyén, nosztalgia címke alatt összedobtak egy kései epizód-klónt, majd rövid farigcsálás után egy ostoba, forszírozott, sőt néhol idétlen szexkomédiát hoztak ki belőle. Már csak a rajzolás miatt sem olyan szemet bántó, mint az a másik borzalom, amihez hasonlítottam, de ez nem segít rajta. Ez egy hosszú retinalegelő unott kéjenceknek, akik vélhetően láttak is 1-2 részt az eredeti szériából. 

A 2017-es Batman és Harley Quinn egy 1/5-öt kap tőlem. Egyik ikon nevéhez sem méltó ballaszt.