Juliska és Jancsi

Kétszáz éves Grimm-meséből Mandy-szerű pszichohorror – rendezte: Anthony fia Osgood Perkins.

Nem hiszem, hogy túl nagy kérés erős tartalmat építeni egy horrorfilmnek. Még akkor se, ha egy népmeséből faragott szerzői mese az alapja, varázslattal meg egy gonosz boszorkánnyal. Talán nem kérek azzal se sokat, hogy a mesefigurák kicsit többek legyenek egy-egy vázlattól, amiket a mai feminista divat jegyében újragondoltak: 

• Juliska rövidre nyírt hajú szűz víziókkal, mint Szent Johanna, 
• az életkora duplázódik öccséhez képest, mintha jolly-znánk a Játék Határok Nélkül-ben,
• ő az önérzetes kiválasztott, míg öccse csak egy bosszantó, panaszos kölyök. 

Mondanom sem kell: hiányérzettel hagyott magamra ez a másfél órás remake. 

Jancsi és Juliska, eredeti nevükön Hansel és Gretel egy csaknem kihalt faluban éltek, mígnem saját anyjuk elől kénytelenek elmenekülni hazulról. A testvérpár a ködös erdőben bolyongva egy furcsa házikót talál, ahol egy Holda nevű öregasszony szállást ajánl nekik, ha segítenek a házimunkában. Holda felismeri, hogy Gretel ugyanannak a rejtett képességnek a birtokosa, mint ő maga, Gretel pedig rémálmai révén ráeszmél a vendéglátó borzalmas titkára.

                               

Emlékeztek a mese azon, itt nem szereplő részére, mikor Jancsi egy csontot mutat ujja helyett a banyának, így jelezve, milyen soványra fogyott? Nos, a történet itt biztató kezdés után valóban csontsovánnyá vékonyodik, és kétértelmű szimbolizálgatás tölti ki a helyét. Tele a film feminista áthallásokkal, szinte csak azokból áll a narratíva: Juliska a tizenéves nagytestvér és pótanya, az erkölcsös az erkölcstelen világban, aki új képességeket kezd fölfedezni magán, és egy sötét mentoralak bátorítja, hogy csak azok fejlesztésének éljen. Nem nehéz dekódolni ezt a metaforát: változás = pubertáskor, hatalom = tudás, látomás = ész + intuíció.

Morzsaként szórnak el olyan jelképeket, melyek nem egy okos sztorit vagy őszinte mondandót fejeznek ki, csak hatásvadász díszek, sőt gyanítom, hogy okkult reklámok is egyben – pl. a hírhedt "mindent látó szem" piramistetejét villantják be, ahogy Juliska egyik bekukucskáló szemét a kunyhóból látjuk. Tudom, hogy Hollywood imád szabadkőműves jeleket mutogatni, csak egy idő után már rothadtul idegesítő…!

Ezt leszámítva a rendező csodásan rideg hangulatot varázsol a vászonra, sőt sikerül némi gyökeret adnia neki, egy nagyon is reális társadalmi háttér mutatásával. A köznyomor, a teljes kilátástalanság, a régi korok alávetettség-tudata ideális táptalaj  az őrülethez – mentálisan és morálisan is. Ezt a kettőt Perkins egészen ügyesen mossa egybe: nemcsak a két gyerek élete, hanem törékeny lelke, éntudata is a gonosz szájában egyensúlyoz.

Igazából a rózsaszín sapis kislány háttérétől nekem sokkal megfoghatóbb volt Juliskáé. Özvegy anyja tökéletes példa az erkölcsi őrületre: egy élet nyomora után olynyira a semmiből tengődik kölykeivel, hogy még azokra is e gyűlölt földi pokol tartozékaként tekint. És az „utolsó reményük” vész oda, mikor lánya „hálátlanul” nem adja oda a testét egy tehetős férfinak. Nem pusztán attól üt ez erőset, hogy a szegény szülő eldobja gyermekét, hanem mert megvan ennek a kifacsart logikája: ha már úgyis lassú éhhalál vár rá és gyerekeire, legalább ne is lássa őket, ahogy bekövetkezik!

Holda múltját szintén inkább csak látványkelléknek éreztem. Megfogható emberség híján puszta árny maradt, és hidegen hagyott, ahogy a párhuzamot erőltetik Juliska anyja és a boszorkány között, őt téve meg a rózsaszín kalapos kislány anyjának. Holda is eldobta elátkozott lányát, de azután behódolt az átkos gyermek csábításának, hogy osztozzanak ezen a varázshatalmon, 

ha Holda előbb minden köteléktől megszabadul az életében, és így a másik két gyerekét egy kemencében égette el. Hatásosan riasztó kép a kéményből látott vérvörös füst, és érdekes ötlet a boszi múltját kibontani, de a tálalás valahogy mégis elvontnak érződik, mintha csak mielőbb átsietnének rajta. 

Megkapó ötlet, hogy itt Holda voltaképp egy alkimista kannibál: ismeri a pszichoaktív anyagokat, és ördögien manipulálja a gyermeki lelket. Hansel-t is csak azért nem adta egyből a befalt kölykök listájához, mert Gretel-t tanítványává akarja tenni. Még talán azt is beveszem, hogy a gyerekhús fogyasztása isten-tudja-miként táplálja az erejét, sőt látszólag halhatatlanná is teszi őt. 

De a feketemágiás részek már eltúlzottak, és nem művészileg, hanem szó szerint értelmezve. Nincs világosan megmagyarázva, hogyan működik Holda és Gretel ereje, vagy hogy milyen mértékű. Csak azt látjuk, hogy Gretel elég könnyen legyőzi, mikor elméjével karót röpít a boszi testébe. Nem tudom, mit mosolygok meg itt jobban: hogy egy zöldfülű máguslány egyből leteríti a mestert, vagy hogy az egész milyen butuskán majmolja a Palpatine-Skywalker dinamikát – egy másfajta mesevilágból.

A sok fölös rejtjelet és a nyílt mágiát kivéve a látvány prímán illik egy horrorfilmhez: a ködös erdő hátborzongatóan kietlen és elbizonytalanító, az elkeseredés és kárhozat fizikai megtestesülése. Mutatós a mézeskalácsház helyett háromszögű fakunyhó, ami a szektatemplomot idézi a Mandy-ből, 

a szemből mutatott arcok beállításai pedig a Milla Jovovich-os Jeanne d’Arc-ot juttatták eszembe. Sajnáltam viszont, hogy a hangulatvilágba a szereplőket is beolvasztják: viselkedésük túl fakó, monoton, idegenes - még olyankor is, mikor még az erdőben a testvérek bolondgombától kábák. 

Szerettem volna, ha mágia helyett egy nehezen észrevehető drog okozza, hogy a gyerekek csemegének látják a korábbi áldozatok földi maradványait, amivel Holda kínálja őket. Így még nagyobbat ütne, ahogy Gretel a rémálmai révén rájön, miféle borzalom folyik itt. (Amúgy, csak soron kívül mondom: simán kinézem valamelyik mai gyorsétteremláncból, hogy kísérletképp emberhúst csempésszenek az árujuk, hogy aztán teszteljék a gyanútlan vevők visszajelzéseit. :D )

Mindent összevetve elég suta háromfős elmejáték ez a feldolgozás, amit nem igazán sikerült hús-vér emberek történeteként megizmosítani. Őszinte próbálkozást látok benne: van érzéke a ridegséghez, hatásos tud lenni, mikor épp nem húzogatnak elő szimbólumokat a cilinderből. Egy okosabb forgatókönyvvel ez akár az év horrorja is lehetett volna, így viszont nagyobb a vérgőzös füstje, mint a lángja.

A Gretel & Hansel - magyarul Juliska és Jancsi - középmezőny számomra, így egy 3/5-öt kap tőlem.