Végtelen útvesztő

Nem ítélkezem (ezúttal) arról, hogy máig a Saw, a Maze Runner és hasonszőrű társaik bűvöletében élnek a horrorkedvelők. De hadd kérdezzek valamit őszintén: ha van egy horror, 

·      mely alapsémájától záróképéig 1 eredeti ötlettel nem szolgál (Már a cím effektjét is például megtaláljuk az Inception egyik poszterén);

·       melynek szereplői idegelő, 1 vonásos sztereotípiák, akiket mintha nyűg lenne a rendezőnek személyiséggel ellátnia;

·       aminek mindegyik karaktere banális szövegű félnótás - főleg mivel sose látott-hallott idegenek kezébe adják biztonságukat, csak mert 10.000 $-t lobogtattak meg nekik;

·       ahol egy, a fizika törvényeire tojó, abszurd csodaszobarendszerből (ráadásul egy irodaház kellős közepén!) próbálnak kijutni;

·       amely még az épeszű forgatókönyv luxusáig se jut el, nemhogy "fifikás logikai játékokig";

·     ahol a magyarázat minderre egy ezredik „titkos gazdag társaság” kifinomult szórakozásigénye;

·      és ami ügyetlen, de cinikus pofátlansággal siet egy folytatást meglobogtatni nekünk…

… akkor mitől is kéne nekem az élet-halál rettegés érzését átélnem?

A legnagyobb sértés az Végzetes útvesztőben, hogy meg sem erőlteti magát hihetőség terén, mégis úgy állítja be magát, mintha predesztináltan az új horror-sikersorozat alapköve, az új Kocka lenne. Ez az önhitt nemtörődömség árad a nagyzoló, de nevetséges háttérsztoriból a csapda titkos építtetőivel, ahogy abból is, milyen hitványul vannak megírva a szereplők. 

A két nőkaraktert, az ex-katonának bebeszélt Amandát és 

a félénk agytröszt Zoey-t kivéve még a nevüket se bírtam megjegyezni, annyira üresek.

Van a csoportban egy szemüveges videójáték-stréber, akinek be nem áll a lepcses szája, valahányszor arról áriázik, milyen tapasztalt reality-gamer ő, és hogy most ez meg az történik amazért meg emezért. Kacsintottam Istennek, hogy már a 2. csapdánál kiesett, mikor a jég beszakadt alatta.

Meg kell mondjam, egyáltalán nem vagyok lenyűgözve maguktól a csapdáktól, illetve azok megoldásaitól. Nem voltak érdekesek vagy kreatívok! Az első csapda váratlansága, az, hogy már az iroda is egy álcázott halálzóna, talán még rejtett volna izgalmat, de ezt a szereplők reagálása rá kiölte a jelenetből. Egyszerűen a tervezése a csapdaszobáknak nem hihető; csak fogtak egy-egy mutatós látványelemet, és köré építettek egy-egy dekorációt. Pl.: 

• extraerős vöröslámpák lángszóróval kiegészítve, 
• vagy a havas erdő a házikóval, meg egy láthatatlan fallal.

Maguk a feladványok - ha ritkán be is feszítik az agyizmainkat -, cseppet sem szellemesek vagy inspirálók. És erre szükség volna, hogy a megoldásuk révén nőjön a szemünkben egy-egy áldozatjelölt, vagy a mi képzeletünket jobban megragadja a "nagyobb", átfogó történet, ami okán ez az egész lidércnyomás történik. 

Jim Carrey Rébusza szórakoztatóbb talányokat fundált ki az ittenieknél…!

 

Őszintén nem tudom, mit hozhatnék föl pozitívumként az Escape Room-ra: már alapfelállásában hamis, mesterkélt, élettelenül megjátszott, beállítás-szagú stúdió-gyártmány, ballasztként eldobható résztvevőkkel. Mintha tényleg egy Discovery reality-show-ból vettek volna egy részt, hogy kipingálják a legújabb divatfranchise "pilot" ("kísérleti nyitó-") epizódjának. Számomra ez már - szójátékkal élve: - lenéző a nézőkre nézve.

A Végzetes útvesztőt 1/5-re értékelem. 
Ahogy John Kramer mondaná: "Játék vége."