"Itt megy végbe a szemünk előtt, és nem látjuk. Csinálunk gépeket, de addig tömjük őket információval, míg okosabbak lesznek nálunk. (...) Tudod, mi fog történni? A gép kezdi azt hinni, hogy: ő valaki."
(A kicsi kocsi kalandjai)
Leigh Whannell, a(z általam nagyon nem becsült) Fűrész író-színésze igen pozitív meglepetéssel szolgált nekem: megírta és -rendezte 2018 legjobb akciófilmjét! És sci-fi-jét.
És thrillerét.
És horrorját.
Mintha a soha nem sikerült méltó Terminátor 3.-mal, a Venom komolyabb nagytestvérével találtam volna szembe magamat - és nemcsak mert a főszereplő Logan Marshall-Green kicsit hasonlít itt Tom Hardy-ra.
A cselekmény fémváza:
A közeljövőben az élet szinte minden területét a technika irányítja. Grey, a technofób autószerelő ezért is rezignált felesége, Asha karrierje iránt: a vállalat, melynek a nő dolgozik, robotikus végtagprotézisekkel foglalkozik emberek számára. Egy napon kocsijukat computer-estül eltérítik,
és egy bűnbanda tagjai Grey szeme előtt megölik Ashát, míg neki a gerincét lövik át úgy, hogy nyomorékká váljon. A férfi a gyász és az öngyilkosság között hányódik, és várhatóan egész életét részben gépként kell leélnie.
3 hónap múlva egy Eron Keen nevű feltaláló új eljárást ajánl neki, hogy járhasson: beültetik gerincébe új találmányát, a STEM nevű mikroprocesszort. Mikor épp elege lesz a rendőrség tehetetlenségéből,
STEM beszélni kezd hozzá, mint mesterséges intelligencia, és ráveszi Grey-t, hogy - a STEM által nyert harci képességeivel - a saját kezébe vegye Asha gyilkosainak felkutatását. De vajon hová fog ez a vendetta vezetni, és ki állt valójában az egész bűntett hátterében...?
Forgatókönyvével üt bikaerőset az Upgrade, magyarul Újraindítás. Mint a Fűrésznél, Whannel most is zsigereiben akarja megborzongatni a nézőt, egy eredeti alapfelállású, csavaros történettel, amely nem arra van kihegyezve, hogy a főszereplő majd úgyis megmenekül a rémálomból, amibe akaratán kívül kényszerítették.
DE! Ami miatt az Újraindítás csavarjai működnek is, hogy itt valódi szerepük van, jelentenek valamit a történet egyes állomásainál. Nem egy alibisztori semmitmondó csavargatása zajlik, amíg el nem jutunk a katarzisig. A fő gonosz mesterelme kiléte pedig állejtős, de utóbb átgondolva mégis logikus végkifejlet - nem egy petárda, amit nem volt tisztes esélye a felnőtt nézőnek kikövetkeztetni.
Azt kell mondjam: csak jót tett a filmnek, hogy alig 5 milliós költségvetésből kellett gazdálkodnia. Mértékkel bántak a futurisztikus elemekkel, nem úszik az egész CGI-effektusokban. Az épületek és főleg Asha önvezérlő kocsijának tervezése tetszett nekem: simán el tudnám képzelni, hogy ezek 4-5 év múlva, vagy akár már most létezhetnek. A szemekbe épített adatazonosító és az alkarban hordott puska ötlete meg hát, jól néz ki.
Inkább horror-thriller ez, mintsem sci-fi-akció, de a Fűrész röhejes kamerarántási technikáit az Upgrade egy elgondolás mentén használja. Ezzel fejezik ki ugyanis, ahogy Grey-t szinte kívülállóként mozgatja STEM a közelharcoknál, gyilkolásra is rákényszerítve a férfit. Grey akarja ugyan a bosszút, de nem tudhatja, hogy ezt mikor hatja túl a vágy nélküli, embertelen gépagy a gerincvelőjében. Ugye, hogy lehet egy film egyszerre okos és véres, Hollywood?
A Fűrész-hagyaték egyik tüskéje, hogy a karakterek nem annyira háromdimenziós egyéniségek, mint inkább a forgatókönyv eleven alkotóelemei. Annak mondjuk működnek - mintha az ember maga is funkciólénnyé degradálódna ebben az ijesztően computerizált jövőben -, csakhát lehettek volna vastagabb személyiségrajzaik is.
Grey, az átlagpolgár pedig minden téren megláthatja, mennyire igaza is volt régen, amiért csapdának tartotta ezt a techno-jövőt. Ez a világ vette el tőle a boldogságát, a munkáját, a szabad mozgás képességét tőle. És miután látszólag hitelbe visszakap mindebből valamit, később a még elemibb jogait is kitépik a kezéből: STEM egy hekkelésnek hála önállósul, Grey többé nem ura a testének, a saját bosszúja külső nézőjévé válik. És a filmvégi fő csavar után a lényegét, az emberi éntudatát is elveszíti.
És bár szintén kicsit nyakatekert, de alapjában véve nagyon okos ötletnek találtam, hogy STEM az egész ügy értelmi szerzője. A géptárs, akivel a főhős hol jobban, hol kevésbé tud összedolgozni, csak a végén, majd' az összes báb halálával lepleződik le főgonoszként: mintha KITT-ről derülne ki, hogy ő KARR volt végig!
STEM úgyis megölte volna régi kísérleti nyulait, akikkel aztán lebéníttatta Grey-t, de Asha miatt kapóra jött neki a férfi bosszúja. A kiszemelt gazdatest már a műtéttel besétált a csapdába, ám amint meg is bízott STEM-ben - ahogy egyik ember szokott a másikban -, teljessé tette a ravasz kelepcét.
DE! Ami miatt az Újraindítás csavarjai működnek is, hogy itt valódi szerepük van, jelentenek valamit a történet egyes állomásainál. Nem egy alibisztori semmitmondó csavargatása zajlik, amíg el nem jutunk a katarzisig. A fő gonosz mesterelme kiléte pedig állejtős, de utóbb átgondolva mégis logikus végkifejlet - nem egy petárda, amit nem volt tisztes esélye a felnőtt nézőnek kikövetkeztetni.
Azt kell mondjam: csak jót tett a filmnek, hogy alig 5 milliós költségvetésből kellett gazdálkodnia. Mértékkel bántak a futurisztikus elemekkel, nem úszik az egész CGI-effektusokban. Az épületek és főleg Asha önvezérlő kocsijának tervezése tetszett nekem: simán el tudnám képzelni, hogy ezek 4-5 év múlva, vagy akár már most létezhetnek. A szemekbe épített adatazonosító és az alkarban hordott puska ötlete meg hát, jól néz ki.
Inkább horror-thriller ez, mintsem sci-fi-akció, de a Fűrész röhejes kamerarántási technikáit az Upgrade egy elgondolás mentén használja. Ezzel fejezik ki ugyanis, ahogy Grey-t szinte kívülállóként mozgatja STEM a közelharcoknál, gyilkolásra is rákényszerítve a férfit. Grey akarja ugyan a bosszút, de nem tudhatja, hogy ezt mikor hatja túl a vágy nélküli, embertelen gépagy a gerincvelőjében. Ugye, hogy lehet egy film egyszerre okos és véres, Hollywood?
A Fűrész-hagyaték egyik tüskéje, hogy a karakterek nem annyira háromdimenziós egyéniségek, mint inkább a forgatókönyv eleven alkotóelemei. Annak mondjuk működnek - mintha az ember maga is funkciólénnyé degradálódna ebben az ijesztően computerizált jövőben -, csakhát lehettek volna vastagabb személyiségrajzaik is.
Grey, az átlagpolgár pedig minden téren megláthatja, mennyire igaza is volt régen, amiért csapdának tartotta ezt a techno-jövőt. Ez a világ vette el tőle a boldogságát, a munkáját, a szabad mozgás képességét tőle. És miután látszólag hitelbe visszakap mindebből valamit, később a még elemibb jogait is kitépik a kezéből: STEM egy hekkelésnek hála önállósul, Grey többé nem ura a testének, a saját bosszúja külső nézőjévé válik. És a filmvégi fő csavar után a lényegét, az emberi éntudatát is elveszíti.
Nagyon tetszik, hogy ennyire lépcsőzetesen halad Grey a végzete felé, miközben lépten-nyomon valami rémisztő történik körülötte. Az első Fűrész is ezt, a saját életéből hirtelen rémségbe taszított fogoly pokoljárását akarta megragadni, de pont ez az emberi lényeg, ez az érzelmi tragikum az, ami nekem hiányzott abból az alkotásból (a folytatásairól meg ne is beszéljünk!). Egyszerűen itt van súlya és szerepe a fordulatoknak, nemcsak az író csavargat egy vézna sztorit, hogy bonyolultnak tűnjön.
És bár szintén kicsit nyakatekert, de alapjában véve nagyon okos ötletnek találtam, hogy STEM az egész ügy értelmi szerzője. A géptárs, akivel a főhős hol jobban, hol kevésbé tud összedolgozni, csak a végén, majd' az összes báb halálával lepleződik le főgonoszként: mintha KITT-ről derülne ki, hogy ő KARR volt végig!
STEM úgyis megölte volna régi kísérleti nyulait, akikkel aztán lebéníttatta Grey-t, de Asha miatt kapóra jött neki a férfi bosszúja. A kiszemelt gazdatest már a műtéttel besétált a csapdába, ám amint meg is bízott STEM-ben - ahogy egyik ember szokott a másikban -, teljessé tette a ravasz kelepcét.
X-men: Days of Future Past-beütése volt nekem annak, ahogy Grey tudata végül Asha jelenése mellett lel végső megnyugvásra a filmben - hasonlóan, mint ahogy Wolverine tudata is a kijavított jövőben visszatért X-kastélynál. Logan-nek Jean Grey és társaik, Grey-nek pedig Asha jelentette az elvesztett, igazi otthont, ahová/akihez egyedül tudott szívből tartozni az életben.
Hátrahagyott teste azonban már sötét kezekbe került.
Hátrahagyott teste azonban már sötét kezekbe került.
Felhánytorgatnám Whannel-nek, hogy az elején nem egy zavarba ejtő párbeszédet adott a szereplők szájába (pl. Grey számokérése Cortez nyomozón az ügy stagnálása miatt). Ez azért is belepiszkál a mű varázsába eleinte, mert az ultramodern technika naiv, egyoldalú ajnározása alapból klisé. Ezt láttam Ashától, Cortez-től és főleg a STEM-et teremtő Eron Keen-től, aki egy antiszoc. autista cyber-punk-imidzsét idézi föl bennem.
Az Upgrade sci-fi és horror príma ötvözete; ismerős panelekből épít föl egy okosan rémisztő, sokkolóan rideg vádbeszédet a mai, technikaalapú gondolkodásunk fölött. Némileg túlstilizált és karaktergyenge, de sose olyan mértékig, ami a hatását aláásná. Kikényszerít a komfortzónánkból, és szembesít vele, hogy nincs éles határvonal a mindennapos gépekre támaszkodás és a tőlük való állandó függés között.
Az Upgrade-re egy négy-ötödöt adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése