2019. január 30., szerda

Tágra zárt szemek



Megint olyan klasszikusnak veselkedek neki, amit már rég ízekre analizáltak tőlem alaposabb, "tágabbra nyitott" szemek. Külön filmes oldalak tucatjai fejtegetik Stanley Kubrick életművét, feltehető kapcsolatát a szabadkőművességgel, az általa oly gyakran használt jelképrendszert, a rendező ismereteit a világhierarchia zárt elitjéről és azok titkairól. Ennyire meg se próbálom kivesézni ezt a hírhedt produkciót, inkább csak azt törekszem szavakba önteni, nekem mit sikerült látnom benne.



A Tágra zárt szemek Kubrick búcsúajándéka nekünk, a tömeg emberének. Az Alattvalónak. Utolsó szemfelnyitási kísérlet arról, hogy mennyire álomvilágban, szofisztikált álcák mögött éljük életünket, mert legtöbben nem bírjuk látni a belső és külső világunk igazi, groteszk arculatát. Kubrick ítéletet mond, de nemcsak a "polgári jólét" cukros ideálképe fölött, ami után egy életen át futunk. 

Ez a film egy kritika énrólam, terólad, az összes eddigi és leendő szeretteinkről. Ahogyan kis híján Bill-t a rituálén, minket is lemeztelenítenek, hogy lássuk, mik is vagyunk belül, az erkölcs és a polgári életvitel jelmeze alatt: lelkigyenge, önáltató, nagyon könnyen terelhető lények, akiknek mindig kényelmesebb szemet hunyni a felszín alatti démonaik fölött, mint szembesíteni magukat velük. 

Összefoglaló:
Dr. William Harford és felesége, Alice részt vesznek a milliárdos Victor Ziegler érzéki hangulatú partiján, majd otthon pici droggal koronázzák az estet. Vitájukban Alice férje arcába vágja, hogy hiába pedáns a családfő szerepében, sejtelme sincs az ő, a nők rejtett vágyairól - t'án még a sajátjairól se. 
Kapcsolódó kép
Ez az önérzetét ért pofon nem hagyja Bill-t nyugodni, és mikor egyik ismerősétől tudomást szerez egy zárt körű jelmezbálról, eltökéli, hogy hivatlanul beoson rá, élményszerzésből. Leleplezik, de az egyik álarcos nő, Mandy átvállalja Bill büntetését - cserébe, amiért az orvos korábban segített rajta. De hogy mit is jelent mindez, azt a férfi későn fogja föl...


Pici előítélet-söprögetés jön: 
  1. Képtalálat a következőre: „"blogspot.com" "eyes wide shut" christmas lights”Szemben azzal, amit a hírhedt orgiajelenet miatt sokan hisznek, az Eyes Wide Shut nem soft-pornó, hanem erotikus pszichológiai thriller. A sztori itt nemcsak ürügy a szexuális tartalmú képek mutogatására (mint pl. az 50 Árnyalat-trilógiánál). Az álmok és vágyak valódisága a film egyik éles témája, egyben a férfi főszereplő kutakodásának a tárgya is (akárcsak pl. az Elemi Ösztönnél)
  2. Képtalálat a következőre: „"blogspot.com" "eyes wide shut" christmas lights”Nem nehéz értelmezni, mi miért történik benne - márcsak az érezhetően lassú tempó miatt sem. Szerencsére Kubrick-ot nemcsak az izgatta, hogy művét dugig tömje leleplező szimbolizmussal. Bill története egy jól követhető lélektani utazás az árnyak birodalmába, aminek aztán ára és következményei vannak - nemcsak őrá nézve.
  3. Gyengébb thriller-eknél csak ködösítésnek rakják be ezt a "valóság vagy illúzió?" kétértelműséget. Itt viszont szerves része a film mondandójának és a tabuparti körüli rejtélynek. Mindaz, amit Bill átél, egyszerre ijesztő és szürreális. Ironikus, mikor Ziegler azt állítja: Mandy önfeláldozása is csak ijesztgetés és színjáték volt... mert az egész história olvasható úgy, hogy "nem valódi", hanem Bill csak álmában élte át! Mintha az orgia a film eleji estély torz tükörképe volna, amit Bill végül ugyanúgy megoszt a párjával, mint Alice a saját sötét fantáziáját vele. Ezért olyan álomszerűek a helyszínek, a fények és színek használata, sőt sok párbeszéd is. 
  4. Végül pedig... ez egy film. Egy darab mozgókép. A néző dönti el, hogy a benne látott rituálé a való világunk sötét titka-e, vagy csak hihetően pikáns fikció a művésztől.


Maga a cím, "Tágra zárt szemek" is 2 dolgot, kétfajta álmodást jelenthet egyszerre: 
  1. az élet illúziói közt alvajáró ember vakságát; vagy 
  2. egy szó szerinti rémálmot, a film teljes középső nagy-egységét.


Megértem azt a kritikát a filmmel szemben, hogy a fő páros rég elő kellett volna vegyen egy olyan "kézenfekvő" témát, mint a tudatalatti vágyaik /álmaik. Én is hajlok ezt gondolni. A házasság lényege - minden szabály és norma mögött is - elvileg az őszinte szerelem a lelki társunkkal, ami aztán remélhetőleg egy életre szól. Ehhez képest 
  • Harford-ék nem együtt próbálnak kezdeni valamit a dilemmával; 
  • Alice rémálma a tengerésztisztről - minő véletlen! - szintén egy orgiává fejlődik, ahol a nő a párján kacag;
  • sőt a film végén még az "örökre" szó hallatán is megrémül. Mintha nem is a két szülő együttlétéről, hanem a halálukról lenne szó...

Mégse találom Bill-t se szánandó, se már zavaróan naiv fickónak, illetve ezt a házasságportrét cinikusnak. Az volt a benyomásom, hogy van önismeretük, létezik még köztük a kötődés, csak ezek mégse gyökereznek annyira mélyen, mint eddig gondolták. Azt a mentális pincét, ahol Alice fantáziája lapul, még nem tárták föl egymásnak, ilyen szélesre nem. Nem tudnék azonosulni a főhős válaszkeresésével, ha csak az egóját istápolná, amiért nem jött rá magától neje perverziójára. 

A Tágra zárt szemek-ben Bill Harford megtanulja: egy felidézett álom igenis jelent valamit. Bármi is az: nem lehet elbújni előle vagy tudatosan elfojtani, ellenben bármikor előtűnhet, manifesztálódni próbálhat a fizikai valóságban is - ha eddig még nem tudott. Mindezt a szerelemről szoktuk hinni, hogy képes rá, az álmokat meg csak múló elmeterméknek. Akkor valójában fordítva van? Ez a főhőst űző kétely van finoman elővezetve itt.
Ews_xmas_ (2)
Olyan kérdéseket hoz föl a film, amiket szerintem minden párnak tisztáznia kellene még esküvő előtt. Mennyire igazi az ún." normális életük"? Meddig terjed a szerelem és a vágyaink, a valóság és a képzelet tere? Mivel jár testestől-lelkestől feltárni magunkat a választott partnerünknek? Kubrick nem tágít a gondolkodtatásunktól, nem kapunk kész válaszokat. 
click for larger (if applicable) Még a befejezés is kicsit megtréfált engem: a pár látszólag szemet huny Bill minden rémes felfedezése fölött, egy idillszerű karácsonyi vásárlás során a kislányukkal. Mintha hitegetnék magukat, hogy az egész csak rossz álom volt, happy end-del. Úgy olvasva is értelmes a sztori! De Alice-ék erről egy nyilvános helyen beszélnek így, nyilván féltve egymást és a kislányukat a láthatatlan erőtől, ami azt a lányt is elragadta. Ravasz egy húzás ez: a néző "láthatja úgy", hogy a szereplők "csukták be" a szemüket (az igazság előtt).


Szimbólum-bogarászás nélkül is látni a metaforát, hogy a jómódra törekvő, modern életvitelünk egy hihetetlen nagy illúzióvilág, melyben a rejtett rémálmot a báltagok titkos köre jelenti. Ami engem leginkább felvillanyoz ebben az, hogy a kör Ziegler-en keresztül milyen elegánsan kezeli Bill ügyét. 
Annyira nem hagynak nyomot, hogy a Mandy halálához való közüknek még a gondolatát is kvázi eltüntetik, amikor Ziegler "tisztázza" a történteket Bill-nek. Nem arról van szó, hogy hülyének nézi, csupán a lelkiismeretét helyette nyugtatgatja: rájátszik, hogy a doki milyen ügyetlenül keverte magát ebbe az egészbe. 
Imádtam azt a jelenetet.


Nem esem a sznobok csapdájába, hogy azt éreztessem: akinek nem hoz katarzist, az nem érti/ látja jól a Tágra zárt szemeket. "Let's cut the bullshit, allright?" Kizárt, hogy mindenkinek ugyanazt nyújtsa: felnőttes képtára, lassú üteme vagy kicentizettsége talán ingerlően hathat, ha teszünk magasról az alant megbúvó utalásaira. Nem számít: "felszíni filmélményként" is igazi, tömény thriller, vibráló hangulattal és okos lélekboncolással; szépen kitessékel minket komfortzónánkból a démonaink lakhelyére - a bőrünkben és kívüle is -, hogy kicsit más szemmel nézzünk mind a két világunkra. Akkor pedig Kubrick munkaáldozata már nem volt hiábavaló.

Az Eyes Wide Shut-ot tehát végülis a személyes "elitembe" rangsorolom, és 5/5-öt adok rá. 


Nincsenek megjegyzések: