Szupercella 2. - Hades

Silvester… mondd: olvasod te mostanság a filmjeid forgatókönyveit? Mi a jó karriersírkő akart ez lenni?! Merthogy a Szupercella 2. - Hades még megélhetési projekt szintjén is zavarba ejtő csinálmány. Papíron kemény börtönthriller, valójában egy dögunalom és röhejplafon közt ingázó filmroncs, ami a létező legszerencsétlenebb módon ágyaz meg egy reménybeli 3. résznek.  

  

Ray Breslin csapatának túszmentő akciója halálos áldozattal jár, mert Kimbral, a csapat számítőgépbuzija eltért a tervtől. Kirúgása után 1 évvel a csapat ferde szemű harcművészét, Shu-t megbízza kuzinja, Yusheng, mivel egy alantas multicég hiába nyaggatta, hogy adja el hipercsúcs szatellitprogramját. Shu-t elrabolják és egy szupertitkos börtönben tér magához, ahol a rabok gladiátorként verekednek egymással (a vesztes kaja helyett verést kap).

Pontosan az ilyen filmek azok, amiket lelkifurdalás nélkül lehet a vérvörös Pokolba döngölni. Abszolút nincs semmi bája vagy hajtóereje, 1 komponense nem működik technikai vagy tartalmi fronton:

• Stílus, logika: nuku;
• A világítást az ocsmány rozsdakékes árnyalat dominálja;
• Az operatőri munka gyakran szinte a hasmenés érzetét szimulálja;
• Nevetségesen pitiáner a díszlet (a komplexum egy nagy pincére hasonlít, díszneoncsöves cellákkal); 
• A történet egy nonszensz gépezet, ami nem létező feszültséget fogyaszt
• (a műholdprogram-szál konkrétan a Mr. Óvóbácsi színvonalán mozog, csak itt véresen komolyan gondolják);
• Retardált színészi játék társul a subzero karakterekhez; 
• És a gazdagok szórakoztatására épült viadalbörtön ötletét már ezerszámra koptatták legalább lelkesedésből összedobott B-filmek! 
  

Még valami jellegzetessége sem volt, ami miatt egyáltalán az ember eszébe jut, jóval azután, hogy végigkínlódta. 

Szüntelen ásításra késztettek a szereplők, és minden, ami történik velük: Shu és Yusheng fogságba esése úgy, mint Ray-ék reklámpózos nyomozása. Kínomban röhögtem azon, ahogyan az "Állatkertnek" becézett börtön rabjai tengődnek, dulakodnak, illetve ahogy megfigyelik őket. Shu és bennfentes cinkosai simán tudnak hangosan dumálni a tervükről... már olyankor, ha épp nem a "Mi vagyunk a Légió!"-mantrát dünnyögik. 

Rég láttam ilyen vérszegény próbálkozást is akciófilmnél arra, hogy személyessé tegyék a filmvégi nagy leszámolást: a kóceráj fő rosszarca a hajdan kirúgott Kimbral, aki bunyózhat egy uccsót a szintén odakerült Silverster Stallonéval.  

Stallone neve nálam alapból nem garancia az értelmes akciómozira, ezt soha nem tagadtam. De hogy még 70 fölött, Arany Glóbusszal a faliszekrényén is vállal egy ilyen létjog nélküli baromságot, az elszomorító. Egótréning: mutogatja, milyen keményen fest még mindig akcióklipekben - még úgyis, ha a film, amit a színész köré tákoltak, még tettetni sem tudja a működőképességet.

1/5. Trágya.

És csak így utólag mondom: 

Amelyik honfitársam jóváhagyta, hogy az "Escape Plan" címet "Szupercellára" fordítsák és úgy kerüljön hazai forgalomba, az jobban teszi, ha nem jön velem szembe az utcán...!