47 méter mélyen

Ha valami kicsit is sikert arat, annak trendhullámára azonnal le kell csapni. Már A zátonyban se tetszett, hogy - bár a főhősnőről elhittem, ahogy kritikus helyzetben feltalálja magát -, voltaképp semmit se kezd a tartalmával, nem mer bízni abban, hogy a történet érdekelheti a nézőt. Ehelyett főleg A cápa, és más, tengeri ragadozós túlélőmozik után nosztalgiázik, a végét pedig óvodások is kitalálnák. 

A 47 méter mélyen még épkézláb főhősnővel se büszkélkedhet.

Lisa és Kate épp Mexikóban nyaralnak. Két újonnan megismert pasijuk meggyőzi őket, hogy próbálják ki, milyen biztonsági ketrecben aláereszkedni a cápák világába. A ketrec azonban leszakad, és a lánytestvéreknek kb. egy órára elég oxigénjük marad, hogy valahogy kijussanak a tengeri pokolból.

A táj és a élővilág látványa festői, valamint az alaphelyzet feszültsége is létrejön azért. Ezenkívül viszont semmi valós értéke nincs a filmnek. A 2 hölgyről ennyi jót tudok mondani: nem akartam, hogy embertársaink cápaeledelként végezzék.

Mindketten untató, egy-szavas sztereotípiák (Kate a kalandvágyóbb, Lisa a félősebb), a többiek kisegítőárnyak. Az ép ésszel köszönőviszonyban sincs, hogy - pár mutatós fotó kedvéért, amivel Lisa ex-pasiját iriggyé próbálnák tenni - vágnak bele az egészbe, távol a parttól, megbízható biztonsági intézkedések nélkül. Ez a két idióta ribi rászolgál a slamasztikára, amibe önként másztak bele.

Johannes Roberts rendező 2 félszeg trükkel próbálja óvni a nézőt a biztos bealvástól. Az egyik, hogy mintha a Gravitáció szereplődinamikáját másolná. Két ember reked egy halálos, végtelennek tűnő környezetben, ahol lélegezni sem lehet, a segítség pedig elérhetetlen messzeségben. A félősebb csaj egész útja arról szól, hogy megtanuljon küzdeni az életért, továbblépni a fájdalomból és feladásból. Eleinte segít neki ebben egy nála erősebb lelkű társ, majd ő is örökre eltűnik, és onnéttól egyedül küszködik tovább.
Na ez a másik dolog, amire szintén látok példát a Gravity-ből: az odaképzelt bajtárs ötlete! A rendező kicsit próbálja elmosni, hogy Lisa és Kate meddig küzdenek ténylegesen együtt a túlélésért, és mikortól csak hiszi azt Lisa, hogy még együtt vannak. A gyengébb áldozat így merít tudtán kívül erőt a bátrabb társa emlékéből. George Clooney asztronautája is ugyanilyen mankóként szolgált az ottani főhősnőnek! Csak míg ott a Clooney-karakter alig 1 jelenetig volt "szellem", azaz a főhős hallucinációja, addig a 47 méter mélyen hosszabban is eljátszik ezzel az ötlettel. Tetszetős húzás: biológiailag meg is indokolt, és kézenfekvő emberi reakció.

A 47 méter mélyen 2/5-öt kap tőlem. A sablonosság tengerében úszkál néhány szép ötlethal és méretes látványkép.