Teheránban baleset történik egy válni készülő házaspár, Simin és Nader lakásán. Mikor Nader félholtan találja otthon alzheimeres apját, felháborodik Radieh, a gondozónő felelőtlenségén, és véletlenül meglöki őt a lépcsőn. Kiderül, hogy a nő várandós volt, és elvetélt, ezért Nader ellen eljárás indul gyermekgyilkosságért. És bármelyik apró részlet eldöntheti az ügy végkimenetelét.
Csak örülni tudok neki, hogy egy tisztán iráni produkció olyan sikert érhetett el az Egyesült Államokban, mint a جدایی نادر از سیمین . Nemcsak a legjobb idegennyelvű film Oscar-ját kapta meg - egyéb rangos díjakkal együtt -, hanem az IMDB top-250-es listáján is jegyzik. És talán, valahol tudat alatt ez is segített megágyazni az ottani zsűriknél, hogy idén magyar produkciónak adják az Arany Glóbuszt...
Pedig hát maga a téma igazából elég szürke, kiskaliberű, már-már triviális. Sőt igazából nem is egy válás, hanem egy hivatali büntetőeljárás áll a középpontban. Ám Asgar Farhadi író-rendező mégis életszerűbb módon tálalja ezt a témát, mint bármilyen TV-híradó, sztereotípiák és politikai maszlag nélkül ábrázolva a mindennapi krízisek, problémák bonyolultságát. Az a legjobb, hogy a sok női fejfedő nélkül fel se tűnne először, hogy ez nem Európa: Simin karaktere teljesen olyan, mint egy nyugati háziasszony, értelmes, gyakorlatias, kocsit vezet, vállalja a döntéseit, stb. Ez tényleg az egyszerű ember filmje, szereplői nagyon is valódinak érződnek, meg tudjuk érteni a cselekedeteiket.
Amellett, hogy hűen tükrözi a mai Iránt, az alkotás ügyesen csavarja a fő konfliktust is. Végig a párbeszédektől halad előre a cselekmény; többet beszélnek itt, mint pl. egy Tarantino-munkában. Én angol felirattal láttam a filmet, és a szövegekből kicsengett a történet kimunkáltságát: rejtett bajok, picinyke hibák, felindulások dominósora vezet a szembenálláshoz a 2 filmbéli pár között. Egyik fél a családfő szabadságát, a másik elégtételt akar. Ezért igyekeznek a meghallgatásokon bármilyen részinformációt, érvet, elszólást előkaparni; akármit, ami az ő álláspontjukat igazolja.
Éppen olyan bonyolult és hosszas procedúra, mint a való életben; minden szót gondosan kell megválogatni, sőt néha eltitkolni. Nyilván nem teszi őket fedhetetlenné sem a hitük, sem a polgári értékrend, vagy akár egy embertársuk gondozása. De elítélni se nagyon tudnánk őket, állandóan érezni rajtuk aggályaikat, anyagi/erkölcsi terheiket, elbizonytalanodásaikat. Razieh esetén tisztán anyagi kilátástalanság miatt vállalt olyan munkát, amit 5. hónapos terhesen nem is lett volna szabad.
Éppen olyan bonyolult és hosszas procedúra, mint a való életben; minden szót gondosan kell megválogatni, sőt néha eltitkolni. Nyilván nem teszi őket fedhetetlenné sem a hitük, sem a polgári értékrend, vagy akár egy embertársuk gondozása. De elítélni se nagyon tudnánk őket, állandóan érezni rajtuk aggályaikat, anyagi/erkölcsi terheiket, elbizonytalanodásaikat. Razieh esetén tisztán anyagi kilátástalanság miatt vállalt olyan munkát, amit 5. hónapos terhesen nem is lett volna szabad.
Tetszett még az a 2 vallomáspont, ami igazolja, hogy nem teljesen őszinték:
- Mikor Nader lánya, a 11 éves Termeh ellentmondást talál szavaiban, Nader beismeri neki: korábban igenis hallotta Razieh-t a terhességéről beszélni. Tehát nincs olyan duma, hogy "ránézésre nem tudhatta".
- Razieh pedig férjének, Hodjat-nak vallja be: előző nap nekiment egy kocsi, mikor Nader apját visszatessékelte az utcáról. Azóta nem érezte mozogni a magzatot. Vagyis többé nem biztos a vetélés időpontja!
A színészi játék szenzációs, felnőtt és gyerekszínészé egyaránt. Közülük Sarina Farhadi, a rendező saját lánya egy visszafogott, de nem naiv karaktert alakít, aki észrevesz, ha valami nem stimmel, de magában tudja tartani. Együttéreztem Termeh-vel: nem elég, hogy a szülei válását fel kell dolgoznia, és hogy anyja külföldre akar költözni vele, de először látja meg tisztán a hibáikat. Nadernek muszáj szabadlábon maradnia a családja miatt, ezért egy apró hazugság még megengedhető.
Mindamellett, hogy mennyire tetszett a film érett hozzáállása a témájához, nem igazán tartom kreatívnak a nyitott befejezést, ahol Termeh-nek választania kell a szülei közül, ám a végén csak a 2 gondterhelt szülőt látjuk. Értem, hogy ezen a ponton édeskevéssé számít, melyikükkel marad. Csakhát így olyan semmilyen érzést hagy hátra a dráma. Eleve végig egy reménytelen, sivár, hétköznapi életközegben mozgunk, ahol a végkifejlet - hogy egyik fél sem fog igazán nyerni - könnyen kitalálható, és emiatt már apátiába hajlik nekem az összegzett filmélmény.
Mindamellett, hogy mennyire tetszett a film érett hozzáállása a témájához, nem igazán tartom kreatívnak a nyitott befejezést, ahol Termeh-nek választania kell a szülei közül, ám a végén csak a 2 gondterhelt szülőt látjuk. Értem, hogy ezen a ponton édeskevéssé számít, melyikükkel marad. Csakhát így olyan semmilyen érzést hagy hátra a dráma. Eleve végig egy reménytelen, sivár, hétköznapi életközegben mozgunk, ahol a végkifejlet - hogy egyik fél sem fog igazán nyerni - könnyen kitalálható, és emiatt már apátiába hajlik nekem az összegzett filmélmény. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése