Stílszerű asszem, ha a film stílusában firkálok a Bad
Boys: Mindent vagy többet-ről. Mondjuk a „Ride or Die” inkább
„Hajts vagy Halj!” lenne szó szerint magyarra fordítva, de a lényeg: a 4. rész, amit ismét
az Adil El Arbi–Bilall Fallah duó dirigált, kiborító lett. Szóban és tettben is hangoskodik, vagdalkozik, mégis háttérképei adják minden valós ingerhatását, mivel a 3. részhez léhán sodort sztori teljesen „Kit-érdekel?”–kategória. Egy dolog hagy belőle mély nyomot bennünk: Martin
Lawrence alighanem Chris Tucker babérjaira tör a Csúcsformában-filmekből.
Mike
Lowrey nőül veszi fiziko-terapeutáját, Christine-t, ám az esküvőn Marcus
klinikai halálba zuhan, ahonnan új, spirituális szemlélettel tér vissza. Közben
a miami rendőrségen belső vizsgálat folyik, és pont a páros kinyírt főnökét,
Howard kapitányt vádolják meg patkánysággal. Mike sittes fia, Armando segít
nekik, ám hamarosan mindhárman szökevénnyé válnak, akikre egyszerre fenik
fogukat a zsaruk, az alvilág meg egy McGrath nevű öldösős ex-ranger. Végül,
mikor családjaik túszul esnek, márcsak a régi „rosszfiús” rendcsinálási módszer
marad hátra…
Nagyon kevésen dőlt el
számomra annak idején, hogy a kései 3. rész, a Mindörökké Rosszfiúk
végül mint „jó film” távozott a képzelt programfüzetemből,
és nemcsak mint korrekt, de kiszámítható iparosmunka. Személyesnek érződött; valódi folytatásnak, amelynek van létjoga, igazi, téttel bíró története,
és szereplői sem csupán nosztalgiacsali szájgépek voltak.
A 4. Bad Boys – mint már
egyre több 4. rész – az önhittség áldozata. De olyan szinten, mintha nem is ugyanaz az alkotógárda állt volna mögötte, mint a For Life mögött. Ez az a fajta tökfölös folytatás, ami
természetesnek veszi önnön menőségét, csak amiért buzgón, bár satnyán majmolja elődei külsőségeit: a tempó(skodás)t, az akció(skodás)t, a festői napos városképeket és általában a floridai látványvilágot. Ehhez képest úgy szerepel (le), mintha egy távfutó, aki a 3. célszalagon
még tüdejét kiköpve átért, holtan rogyna össze, mielőtt a 4.-nek akár a közelébe jutna.
Szavakkal le nem bírom írni a "történet" alibibűzét és lerágottságát: mintha a Miami helyszínelők valami kikukázott epizódját szedték volna újra elő az archívumból, és tették volna bele a Bad Boys visszatérő színészeit! Fülledt fantáziaaszály lengi be ezt az egész kartelles-korrupciós ügyet és a Mike-Marcus duó ténykedő-ténfergő nyomozását. Aki pedig a négyből ezt a részt látja először, kapkodhatja a fejét, hogy kik ezek a pofák – már a nyilvánvaló vinyettáikon túl:
- „főhős”,
- „családtag”,
- „kolléga”,
- „bűnöző”,
- „aligátor”.
Egyik mellékszereplőből se
hoznak ki semmi érdekeset, vonzót vagy nyomatékosat: ezt külön nagyon erősen Mike
felettesén, Ritán és az ő áruló pasiján érezni, de például Armando faképű statisztaszerepén
is. Egyszerűen nincs egy önálló gondolat vagy érzelmi húr ebben a produkcióban.
De
ami a szimplán gyengus, kicentizett sablontermékség alá veri alá a Ride
or Die-t, az a gyújtanivaló fahumor – főleg Lawrence-től! Nem a
színésszel van bajom, nem is azzal, hogy bohócot csináltak szegényből. Ez az
alappoén, hogy Marcus-t a halálközi élménye nagy spirivé konvertálja – ráadásul
megdögölhetetlennek is hiszi magát tőle –, a témának szánt középujjként nem lett
volna rossz. De Marcus végig – már a legelső perctől – agy nélkül, automatára
állítva, sokszor idegmészárosan ripacsul adja elő az ömlengéseit, miközben
drámai fronton a film a padlón hever, ezer golyósebből vérezve! És ezt a rendezők,
az igazi rosszfiú-páros az utolsó percig nem bírták észrevenni se, nemhogy kozmetikázni.
Nem meglepő, ha egy népszerű akciófilm-szériánál, amit a célközönség agyontutujgatott, örökké mentegetve gyarló felszínességét, előbb-utóbb elvétik a mértéket, és a szokottnál is üresebb, agydózer ballasztfolytatással bővül. A Bad Boys esetében ez a félrelépés a Mindent vagy többet lett: nem pusztán untatóan, de már fájóan ostoba, céltalan, lelki szegény zajtömeg, melynek ironikus módon pont egy lelki nagyságról áriázó zsarukarikatúra a legemlékezetesebb eleme.
Skálám aljára osztom be ezt a darabot, ami még nekem is döbbenet, tekintve, hogy a kamera mindkét felén ugyanaz a bagázs hozta össze ezt és a fényévekkel jobb For Life-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése