Egy elátkozott videójáték szadista
választások elé állítja azokat, akik gyanútlanul feltöltik. Ezt az ígéretes ötletet
próbálta kiaknázni Toby Meakins debütáló rendezése, a Válassz vagy meghalsz!, a
Fűrész
örökségét folytató csapdából szabadulós horrorok egyikeként próbálja borzolni a
kedélyeket. És mint oly sok zsánertársa: még azelőtt teljesen fölborul, hogy
egyáltalán ki tudna bontakozni. Szereplői annyira fakók, hogy szinte
észrevehetetlenek, a cselekménynek egy értelmes porcikája nincs, így igazi,
csontig hatoló félelemérzet sem tud természetes módon létrejönni.
Egy nagy nulla lenne ez a produkció a
főszereplője, Kayla nélkül, de ő se menti meg a feledhetőségtől. Háttere szokványos, de legalább
könnyű vele azonosulni: diák, aki konyít a gépekhez, de csak takarítóként tudja
épphogy fizetni a számlákat, öccse balesetben elhunyt, anyja mentálisan
leépült, és Kayla-nak nincs bizonyítéka, hogy a tetű lakbérszedőjük valami rosszat tett az asszonnyal. Iola Evans figurája a maga miliőjén már-már kedvelhetővé
válna a végére, amikor is egy ordenáré maflást kap a végén a jellemrajza. De
arról majd lentebb...
Kontárul bánik a film a saját ötleteivel,
így azokból nem tud működőképes sztorit és ijesztő szitukat kigyúrni –
sem emberi érzések terén (szűkölködés, gyász, trauma, magány, stb.), sem a démoni
játék szabályai kapcsán. Egy ősi, elfeledett átokjelekkel ölő, poros program,
ami a fizikai valóságot kényére-kedvére tudja csavargatni, nem is lenne rossz alapvetés
egy horrorba rettenetforrásnak! Az élet-halál szituk pedig a feszültség mellé
morális vonzatot is kaphatnának, hisz a rossz döntéssel szegény játékos
akaratlanul is okozhatja valaki halálát – ahogy az Kayla suttyó haverjával,
Isaac-kal történik.
De itt nincsenek világos szabályok –
főleg ez az „áldozat kínja regenerálja a választó sebét”-ötlet teljesen átgondolatlan.
A gonosz játék folyton csal, tehát a jó vagy rossz döntés izgalma máris kap
egy maflást, és az etika vagy lelkiismeret még gondolat szintjén sincs
fölhozva. Ezek mind-mind táplálhatnák a rettenet és lelki terror aspektusát, és
erre parlagon hevernek. De ha nem is horrorfilm lenne ez: lehetne annyi tisztesség
egy produkcióban, hogy szól is a saját témájáról, nemcsak mutogatja azt,
miközben feszt ködösít és lomhán terjeng. Csak 80 perces volt, de sokszor a
duplájának tűnt…!
Meakins-nek még tanulnia kell, hogy
súlyt, tétet és kapcsolati pontokat adjon annak, ami a művében történik. A
nyitányban épphogy megismert áldozati család csak kiegészítő díszlet, akiket a
tetőpontnál visszarángatva a film úgy tesz, mintha itt prímán le lett volna
fektetve minden szabály, és most ezzel kerekké válna. Korántsem, Toby! Kaylán
kívül egy teremtett lélek nincs, akinek a végét sejtve vagy látva akárcsak
szemem rebbent volna, annyira nincs felépítve a játék logikája, eredete, résztvevői
és végkifutása, ahol a tervező is feltűnik a háttérben.
Szóval vannak-e legalább csak úgy magukban ijesztő képsorok, amibe beleborzongunk? Nem igazán: a pincérnő, akit a játék üvegevésre kényszerítve öl meg, inkább erőltetett, mintsem riasztó. Kayla anyja is egyszerűen csak van és dünnyög, de sem a vele addig történtek, sem a – gondolom büdzsé-okokból - sose mutatott patkánytámadás nem érezteti, hogy Kayla jogosan aggódik érte, és nemcsak kolonc a lány életén.
A nyitánycsaládnál a sérült
anya és a nyelvét vesztő fiú látványa inkább csak ócska sokktrükk, mintsem ijesztő vagy félelmetes – miként
az apával való nagy párharc is tét nélküli. Két vadidegen dulakodott valós indíték nélkül, egyikük pedig sekélyes húgyagyú balekból lett aljas és hitvány a játék 3 havi "vendégeskedése" alatt.
A jutalomnak pedig még annyi értelme
sincs, mint magának a játéknak: felruházza a győztest az átok erejével, így az
alany fizikai kínja az ő fizikai erejévé válik. A tervezőről pedig – aki mint
kiderül, direkt csinált azokból a bárkit elpusztítani képes ősi jelekből játékprogramot
– kiderül, hogy övé az épület, ahol Kayla felmos! Most akkor véletlenül
talált a játékra, vagy direkt csempészték hozzá, és ha utóbbi, akkor miért pont
neki?
És Kayla a végén a játékkal öli meg a tetű lakbérszedőt azért, amit elvileg az anyjával művelt. Akkor volna ez hátborzongató, ha Kayla jelleme árnyaltabb, a háttere pedig jobban felépített volna: a végső "harcnál" nem volt választása, hogy túlélje a tébolyt, de emitt már minden nyomás nélkül, önszántából, hideg fejjel öl. Ez így túl morális nagy szakadék. Minden borzalom, barátja halála és anyja majdnem-halála után Kayla ide lyukad ki? Vannak, akik megérdemlik a halált, ezért gyilkol, sőt repetáért lepaktál az egész iszonyat szülőatyjával, aki valahogy minderről értesült? Nem, ez csak arról szól, hogy ügyetlenül megágyazzanak egy folytatásnak, ami a film bevétele alapján kötve hiszem, hogy sorra kerül…
A Válassz vagy meghalsz! a full zavaros, percek alatt feledhető, bolhapiaci „misztikus horrorok” népes táborát erősíti. Ahol
pislákolt volna benne az emberi véna vagy a rettegésérzet, azt vagy rögtön vagy utólag, de mindig sikerül gallyra tenni a béna karakterek, fakezű írás és összeszedetlen rendezés jóvoltából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése