Voyagers

Neil Burger Voyagers-e olyan, mint egy főiskolás diák szemináriumi projekt-je, de bármi inspiráció vagy összeszedettség nélkül. És nemcsak mert a színészgárda teljes egészében fiatal arcokból áll, leszámítva a 40-es éveiben járó Colin Farrell-t. Témájához való hozzáállása feltűnően gyermeteg és amatőr, cselekménye iszonyúan vérszegény, feszültségnek sehol híre-hamva. A szereplők nemcsak, hogy úgy viselkednek szakember létükre, mint holmi topis tini punkok, ezt maga a történet követeli meg tőlük; mintha ezt írták volna a forgatókönyvbe: "X és Y most kanos tiniként viselkedik". Akkor meg mit várjunk…?
 
Egy űrhajón, melynek küldetése egy távoli, lakható bolygó felkutatása, csupa születésüktől izolált és képzett ifjú él. Csak vezetőjük, Richard tudja, hogy a kék folyadék, ami rendszeresen elő van írva nekik, érzelemtelenítő drog. Nem sokkal azután, hogy a legénység botanikusa, Christopher felfedezi ezt, Richard rejtélyes módon meghal. Bár a hajóorvos Sela nem tudja bizonyítani, egy másik tiszt, Zac váltig állítja, hogy idegen létforma ölte meg, és erre hivatkozva egyre nagyobb hatalmat szerez a szabadságtól megrészegült fiatalok között.  
 
Ha ez magnós matekfeladvány lenne, 1 meghallgatás után egyből beírnám a megfejtést: Zac ölte meg Richard-ot, az alien-szöveg kamu, Zac-nak kampec. A beavatott rendezőjének ez a filmje (is) leginkább egy tettetős játék: tetteti, hogy a fiatal antikarakterei és a hosszú, semmitmondó jelenetkupacai mögött van okos sztorija, érdekes témája, velős társadalomképe – holott ezeknek nyoma sincs. Semmit nem jelent a filmnek a saját problémaköre: addigi egész életüket szorgos méhekként leélt fiatalok hirtelen vezető nélkül maradva a maguk uraivá válnak, majd 2 táborra szakadnak: egy zsarnok megfélemlített követői vs. a józan eszű ellenállók. Esküszöm: ezt a felállást még egy Hupikék Törpikék-képregény is – nevezetesen a Királytörp – hajlandó volt tisztességesebben kezelni!
 

És nagyjából ennyi. Ez a Voyagers. Egy totál céltalan, sótlan, életlen fölösleg, ami emberi pillanatok híján max. arra volt jó, hogy kis időre megélhetést adjon ifjú színészeinek. Fájóan amatőr és még más filmekből se tud másolni. Ha egy főiskolás munkát akarnék arról, hogy egy szellem-kasztrált dolgozó fellázad az embertelen protokollvilág ellen, biztos inkább választanám George Lucas THX-1138-jét. Nem hinném, hogy Neil Burger 60 felé még filmsuliba jár, de így is valahogy sikerült ezt a benyomást keltenie.