Catherine Black mocskosul gazdag, nagymenő üzletasszony, magas IQ-val és plázacica kinézettel. Egy Tyler nevű sármos csalóba botlik, aki le akarja nyúlni a kocsiját, és talán a malibu-i luxusházát. Bár átlát a szitán, Catherine elszórakozik vele, de miután mégis kidobta, a pasi elcsórja a musztángját. És bár ne döntene úgy, hogy mégis visszahozza, mert a nő bekattan, és le akarja mészárolni Tyler-t! Vajon melyikük marad talpon a villában?
Olyan kétfős romantikus művön edzhettem az ideghúrjaimat, ami megállás nélkül az extravaganciával próbál villogni, de csak a sekélyességét bizonygatja ezzel. Mondhatnám, hogy már művészet ennyire bizsuszagú, ultramaterialista filmtragacsot gyártani, de azzal is túldicsérném: összevissza majmol mindent, amit a TV-ben két film között le szoktak adni a „pórnépnek”: muzsikaklipek, szociális hirdetések, sportkocsi-, kondigép- meg háztartási cikk-reklámok. És mindezt egy olyan főszereplő tolja narrálva a képünkbe, akinek agya és szíve összetéve nem tesznek ki egy pingpong-labdát, csak az égig érő egója virít, akármit mond vagy csinál – többek közt zuhany alatt maszturbál az értékpapír-tőzsdére.
Több mint képtelenség átélni akármit, ami Catherine és Tyler között zajlik, legalább annyira, hogy a... pff... "helyzetkomikum" érvényesülni tudjon. A szereplőket semmi nem érdekli maguk körül, ellenben pózolni, azt mindhalálig képesek! Mintha jutalomfalat járna nekik minden külön alkalomért, mikor hülyét tudnak csinálni magukból – pl. ahogy Tyler köntösben körberiszálja magát minden helységben, az előző napi hármas szex után egy ázsiai csajjal. Zéró értelme annak, ahogy és amiért ezek ketten egymás torkának esnek, majd a sok cirkusz után leállnak és kisütik, hogy ők most mégis párként akarnak élni. Románcot találni itt olyan, mint sziklából Catherine egy ripacs femme fatale-paródia, Tyler pedig olyan málé, fatökű vesztes-a-köbön, akit lelkifurdalás nélkül küldhetnének a nyaktiló alá.
Értékeljünk: velejéig megjátszott, agyatlan módon erőszakos, a humort valami absztrakt kozmikus jelenségként felfogó tucatkacat Me You Madness. Az egész annyit kínál, mint holmi korhatáros Tom és Jerry-epizód: a megtestesült önzés játszadozik a megtestesült ürességgel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése