Flinch (2021)

Valahogy éreztem, hogy a rendezői debütálása lehet ez valakinek, még mielőtt bármit is olvastam volna róla a premisszáján kívül. A kaliforniai Cameron Van Hoy-nak még meg kell majd találnia a saját hangját, mert a Flinch-csel eredetit vagy maradandót biztos hogy nem adott a nagyérdeműnek. Baromi feledhető és érdektelen gyakorlómunka, melynek vázlatos szereplői sehogy sem bírják el a rájuk testált fordulatokat.
 
Joey Doyle a maffia bérgyilkosa, akárcsak a lesittelt apja volt régen. A környéken laknak fontoskodó anyjával, Gloriával, és szereti a retro filmeket. Legújabb célpontjának asszisztense, Mia szemtanúja lesz a gyilkosságnak, de Joey – a szakma logikája és anyja tiltakozása ellenére – nem likvidálja a kiscsajt, csak foglyul ejti. Mia persze minden gesztusban a szökés esélyét lesi, de mintha ő sem csak egyszerű kívülálló lenne...

Sem a sztorit, sem a karaktereit nem tudtam elhinni annak, aminek beállítják őket, pedig végig igyekeztem. De már az alapvetés sántít: Joey elvileg azért gyilkol pénzért a helyi bűnszervezet parancsára, mert így törleszti nekik apja adósságát… ja; én meg azért írok filmkritikákat, hogy így szolgáljam a helyi hitközösséget, nem? Rengeteg gyenge krimi/thriller nem tud életszerű közeget felépíteni, vagy hihető okot, hogy valaki annak része legyen kénytelen maradni. 

A maffiózók kb. a Rendőrakadémia-filmek szintjét ütik meg. Nem a vért vagy a golyót hiányoltam körülöttük; az egész beütésük olyan rajzfilmszerű – különösen a keresztapa idegbajos fiacskája. Ezért csak mértékkel jött át a feszültség abból, ahogy a maffia lassan tudomást szerez Miá-ról: a lány a gyilkosság napján tűnt el, és csak Joey szava áll szemben azzal, hogy egyből összekapcsolják a kettőt. Nemcsak mérföldekről kiszúrni, hogy végül úgyis Joey nyírja majd ki az egész maffiát Mia miatt, de a film nem kommunikálja le rendesen, hogy eddig ezt miért nem tette meg? 
Mert eddig nem volt szerelmes?? 

  
Valahogy sikerült egy töményen „sose bízz senkiben!”-légkört árasztó thriller-ben gyermeteggé tenni a románc-szálat. Tömérdek kozmetika kéne, hogy egy ennyire kényszerű helyzetben hihetően jöjjön létre, ha nem is vonzalom, de bizalom gyilkos és foglya között. Mint vizet sajtolni a kavicsból: Daniel Zovatto és Tilda Cobham-Hervey között legfeljebb szimpátia jön létre, azt még el tudtam hinni. Viszont Joey és Mia első randija a házban már-már horrorparódiába illik: ahogy Gloria a fiát csinosítgatja, vagy kölcsönadja a régi ruháját a mosolygó lánynak. Még a legvégén sem érezni, hogy itt fájdalmas kötelék lenne, ami a választott életútjaik ellenére is tapintható maradna.

És ott a zsarus csavar. Gyerekek, az a csavar…! Szóval Joey minkét szülőnek elmondja: Mia nem rettent meg a pisztolycsőtől, majd láttuk, hogy van két bizalmasa, de mindkettő golyót kap. Ezzel vezetik elő, hogy a nő végig beépült rendőr volt. Mr. Van Hoy: ez így csalás, sőt az utólag betett flashback-től csak még inkább az! Felteszem akkor okos színjátéknak kéne betudnom, hogy Mia folyton prűd képet vágott rabtartói előtt, de egyszerűen: annyira véknyak és satnyák az ok-okozatok itt, hogy egy ilyen flegma hozzátoldás csak végképp darabokra töri az egészet.

Maréknyi biztató része és a film noir-os hangulata miatt adok egy kettest a Flinch-re. Suta, hamiskás történetszövése nem tud mit kezdeni a sematikus figurákkal, akik távoliak és idegenesek maradnak nekünk.