Tesla

"Senki életét nem foglalhatjuk össze egyetlen történetben. Nem tudjuk felmérni az évek súlyát, fölsorolni minden eseményt és személyt, mely az életutat kirajzolta. Egyet tehetünk: szelleméhez híven fölidézhetjük emlékét, és megpróbálunk eljutni az ember lényegéhez."

(Gandhi) 

Nikola Teslára az újkori történelem legnagyobb tudós-látnokaként tekintek; mindenképp a legnevesebb azok közül, akiket a sors visszatartott tőle, hogy jobban átformálják a világunkat. Eddig egyetlen nem-dokumentumfilmes produkcióban rémlik, hogy Tesla alakját fontosabb karakterként láttam volna ábrázolva: Christopher Nolan A tökéletes trükkjében. Ezért is örültem neki, hogy idén végre egész estés életrajzi drámát szenteltek neki. 

Író-rendező Michael Almereyda műve maga is olyan visszafogottan különc jövevény, mint akinek nevét a cím viseli. Anne Morgan, J. P. Morgan bankár lánya ad nekünk segédnarrációt Tesla karrierjének főbb állomásairól. A zseniális feltaláló sosem illett a kor társasági vagy tudományos köreinek életébe, és anyagi hullámvölgyei mellett sokszor meggyűlt a baja egy T. A. Edison nevű tudós-üzletemberrel, aki először munkaadója, majd ádáz konkurense lett egész hátralevő életükre.

Nem veszem elő a „nem mindenkinek fog bejönni”-szlogent a kalapból, de tény, hogy a Tesla nem egy feltűnő darab. Nincsenek élesen tagolt, extra-drámai „csúcsjelenetei”, és a film dinamikája sem bonyolult: néhány korabeli jelenet után Anne narrációja - azaz valójában a rendezőé, aki Anne-en keresztül beszél - címez háttérinfót vagy megjegyzést nekünk, a nézőknek. 

Ezt variálják meg picit néhány finom fricskával: 

1. egy-két jelenettel, amiről a film is szóvá teszi, hogy sose történt meg (pl. Edison bocsánatkérő találkája Teslával, akit megsértett egy ki nem fizetett munkadíj kapcsán)
2. vagy mikor a mai világból valami készülék, laptop, mikrofon vagy mobiltelefon ott terem valakinél a korabeli környezetben. 

Megértem azt, akinek ez kikezdi majd a film komolyan vehetőségét, de nekem pluszt adtak az összképhez. Értettem és befogadtam, hogy így terjeszkedik túl a Tesla a kor nyers valóságán, ahogy a feltaláló tudata, mentális lénye: egész világrészeket ellátni ingyen energiával, vagy a világok között kommunikálni, üzenetet váltva a Marssal...? 

Mindez együtt már elég volt az érdeklődésem begyújtásához. Nem hiányoltam a nagy, grandiózus történetszálat, mert a színészi játék, a stabil életrajz és a kor-illúziót megtörő látványötletek együtt kerek élményt adtak számomra. Ez a film burkoltan beismeri, hogy a világunk jóval előrébb is tarthatna, ha Tesla legnagyratörőbb projektjei még életében kiteljesednek, és nem kötik meg a kezét hivatali, anyagi, üzletpolitikai akadályok. Nem mutogat ujjal senkire, de nem rejtegeti Nikola hibáit, fogyatékait sem.

 

Feltűnéskerülő agyasokat, akik „a fejükben élnek”, könnyű lett volna unalmasra festeni, Ethan Hawke Teslája és Eve Hewson Anne Morgan-je azonban sosem untattak. Külön tetszett a nő tárgyilagossága, mikor kritizálja Nikolát vagy mást: egész finoman ad csak támogató vagy elítélő élt a véleményének. Edison ábrázolásával is megbékültem: virít róla a profitért lélegző kapitalista érzéketlensége, de nem démonizálták őt. Senki nem mágnesezi el a figyelmet a többiektől, de nem is redukálódnak puszta alkatrészekké holmi rozsdás szerkezetben. 

 

Aki meg tud békülni a Tesla modorosságával és a fura felrázási trükkjeivel; aki nem egy nagyfeszültségű eposzt látna végigzakatolni a délszláv géniusz életpályáján, annak bizonyosan megéri rászánnia a bő másfél órát.

Ötös skálán négyest adok a filmre.