Kung Pow / Ping-Pong - Az ököl színre lép

Egy filmtípus kliséiből építkezni akkor nem számít másolásnak, ha a kész alkotás nemcsak sorrendben mutatja őket, elvárva, hogy a puszta mutatásuk miatt hitelt és figyelmet kapjanak. Amit nem hiszünk el, azért nem érdemes izgulni, eleve kisebb katarzist okoz. Vagyis nem elég imitálni egy történet eseményeit, mint a hagyományos színházban vagy egy ismeretterjesztő műsorban. 

Ezért sem tudom elismerni például Quentin Tarantino Kill Billjét akcióthrillerként. Mihelyt eldönti egy rendező, hogy nem meggyőzni akarja a közönséget a látottakról, hanem csak bemutatót tart általa választott zsánerelemekből, lemond az igényről, hogy a film univerzumát a valóság részeként éljük át és hagyjuk élménnyé fejlődni magunkban.

Ami pedig mozira szabott, mégse "meggyőző", az vagy vígjáték, vagy csak szimplán megjátszott, átlátszó, ergo gyönge halmozómunka.

A Ping-Pong egy viszonylag szűk csoportot, a 80-as évek előtti hongkongi akciófilmeket figurázza ki - bár némely poénok átnyúlnak más területekre. Azokon belül is főleg a történelmi témájúakról van szó, ahol a harcművészet és merev tekintélye, követésének nehézségei voltak a jellemző attitűdök. A humor inkább alkalmi díszletkellék volt, semmint a film alapvonása. Annak idején Bruce Lee, sőt karrierje kezdetén Jackie Chan is ilyen sarkított értékrendű és stílusvilágú alkotásokban szerepelt.

Főleg 3 aspektust lehet itt kiparodizálni:

• rendszeresen használt díszletek és kellékek (pl. az ugráskor madzagon reptetett emberek) 
• sokszor látott, elméleti szereplőformulák, mint gonosz hadúr, szigorú mentor, szeles növendék
• kiszámítható szálak vagy sztoricsavarok, mint a család megölése, kivételes tehetség vagy egy titkos módszer elsajátítása

Néhol jól megkülönböztethető speciális effektusok is górcső alá kerültek. Ilyen például a főszereplő egyujjas ütése a gyakorláson. Bruce Lee-nak valóban létezett ilyen mozdulata, és ha nem is ennyire, de döbbenetesen hatékony mozdulatnak számított. Apropó Bruce Lee: Oedekerk figyelemreméltóan bánik a nunchaku karikatúrájával.
A kép hirtelen és nagyszabású átirányítása is ilyen: ennek kiforgatását a mezei támadásnál tudják le, ide-oda távolodva-közelítve akármin, ami élő. 

Vagy ott vannak a lassított mozdulatsorok, amelyek divatját a Mátrix-trilógia nagyban segített terjeszteni. Az összes paródia közül eddig a Ping-Pongban láttam ennek a leggúnyosabb verzióját: a harcos CGI-tehén tejfröccsentő vetődése. Ez azt a burkolt bírálatot hordozza, hogy egy tipikus actionmovie-ban mennyire olcsó fokozóelem ez, milyen könnyű rászokni a használatára akármelyik rendezőnek.

Steve Oedekerk-nek nem okoz gondot egyszerre rendezőként és főszereplőként is dolgoznia, mivel karaktere sablonhős. A Kiválasztottnak nincs neve, otthona, vagy hátrányos hajlamai. Bárkire rászabható 30 éves kor alatt. Ellenben az istenek annyi természetfelettiséget suvasztottak bele, ami a leglehetetlenebb módokon nyilvánul meg. Létezik egy szimbiótaszerű "lény a nyelvén", akár meg is tudja fosztani az átlagtámadóját gyomrától vagy a szemgolyóitól. A vele történtek egy kiválasztott életének "szokványos" hozadékai. 

• állandó üldöztetettség,
• tanulás a híres mestertől,
• segítő jövevények,
• egy lány odaadása a nehézségek közepette,
• a gonosz mester természetfeletti erejét tapasztalhatja,

 stb.

Volt tehát ígéret az alapötletben, nem kevés. Egyfelől: a formai megoldásai változatosak. Azt torzítják röhejbe, amit csak lehet, és ahányféleképpen csak eszükbe jutott. Sajnos azonban sok a forszírozott poén, amik csak azért kerültek be, mert a készítők már nem tudtak mit kitalálni (pl. a kimondva is visszaforgatott csapdajelenet)

A figurák szövegei legtöbbször nagyon bénák. Ha akad egy ügyesen eltalált joke, azt rendszerint túlerőltetik további humorosnak szánt beszólásokkal vagy hangcsűréssel. Tang mester instrukciói révén kevés vizet zavar, Pain mester a.k.a. Betti sorai viszont már gyötrelmesek. A kelekótya tanítvány Wimp Lo szintén. Ling disznóröfögéssel tarkított férfihangja a szépséges lányka alakját sikerrel lejáratja ugyan, viszont izomból sántít az, ahogy ezt humorosnak próbálják beállítani. Mindezek a szereplők tevőlegesen tudnak jó pillanatokat okozni. Beszédükkel aligha.

Ling apjának cameo-ja pedig teljesen fölösleges adalék a filmhez és a humorfaktorhoz egyaránt.

Furcsamód a legmulatságosabb mellékszereplők nem is emberszínészek voltak. Nem "Kutyus"-ra gondolok itt: ő lényegében csak kísérgeti a Kiválasztottat mindenhová. Nem csúnya állat, de csak dísznek van ott. Az egyik Betti harci tehene, aki szájtátó mozdulatokra képes. A film egyedül itt alkalmaz lassított felvételt, és mi tagadás, nevettető összkép egy tejlöveg elől állva hátradőlni.

Tőle is furább kreatúra "Nyelv", aki lényegében csak Kiválasztott saját testrésze, szájjal meg 2 szemgolyóval. A legvégére derül ki, hogy "Az örökös bölcsesség jele" egyben a végső harcifegyver is.  

Mushufasa figurája természetesen Az Oroszlánkirály sorát szajkózza, mintha ugyanaz a létező állatszínész eltévesztette volna a drámát. Teljesen komoly arccal, az aktuális movie történetével kapcsolatban ad tanácsot Kiválasztottnak. Nincs sok értelme, de a hangvétel, amiben mondja, nem irritáló, és ez nagy különbség Betti vagy Tang okoskodásaihoz képest.

A felkészülés Betti és főnökei, a Gonosz Tanács ellen kiszámítható buktatókkal jár: idejekorán akar megküzdeni Bettivel, mestere "meghal", kikísérletez egy titkos módszert, ami lényegében néhány gúla kitépése az ingéből.
A cselekmény nagyvonalakban kibogozható a műpoénok tömkelege mögül, úgyhogy legalább képben vagyunk, mikor mi történik.
- A Kiválasztott menedékre talál, míg Pain/Betti emberei a nyelvük alapján vizsgálják a fiatal férfiakat.
- Kiválasztott teszteli magát, miután látta, milyen sebezhetetlen Betti a Tanács gúláitól (különösen a lába között).
- Túl korai első harca után jön rá Betti, hogy Tangék rejtegetik.
- És miután a Tanács megjelenik, kerül csak bevetésre "Nyelves".

Végezetül listáznám azokat a részeket, amik véleményem szerint Az ököl színrelép legstílusosabb pillanatai:

1. A  párbaj Betti tehenével;
2. Mushufasa megjelenése;
3. Az ütközet a mezőn;
4. A Whoa által említett sequel előzetese. Értelemszerűen ez is csak anekdota volt, hogy a film nagyobbnak, franchise-nak tűnjön. Nem tudok róla, hogy terveztek volna folytatást "A harag nyelve" alcímmel.

Gyengus vígjáték ez. A bohózatban módszeresen ki kell szitálni a tényleg jópofa jeleneteket, és a dialógusok gyakran émelyítően böszmék. Az olyan paródiák, mint a Superhero vagy a Horrorra akadva se voltak sokkal kreatívabbak, de ott legalább volt lendület. Itt egyszerűen vagy  érdektelenül tálalják az egészet, vagy elidétlenkedik.