Nem hittem volna, hogy Elizabeth Banks egy ilyen "dicstelen", feminista felhangtól mentes, agyeleresztős C–movie levezénylését is elvállalja, mint a Kokainmedve. Ugyanis hiába képezi alapját megtörtént eset a 80-as évekből,
egy szerencsétlenül járt baribállal a középpontjában, ez itt tényleg csak az alapgondolat, a létürügy volt. Mire is végül? Egy nem kicsit blőd, bénán rendezett, alighanem beszívottan megírt és léhán eljátszott, 35 milliós horrorvígjátékra, ahol a túl sok semmilyen emberke csak a CG–Mici elől majszolja el az időt.
1985, Knoxville, Tennessee. Egy gépről ledobott kokaincsomag a
nemzeti parkban landol, és egy helyi feketemedve olyan zavarodottá válik a fogyasztásától, ami szinte biztos halált jelent arra, aki az útjába kerül. Egy Dee Dee
nevű lógós lány, a haverjával Henryvel, meg a nyomukba eredő anyjával rövidesen
találkoznak is vele – nem beszélve a tohonya Liz parkőrről, meg egy csomó más KI-NEM-SZARJA-LE-KICSODA
emberkéről.
Elég nyilvánvaló, hogy ez egy méregdrága trashfilm. Egy direkt a komolytalanságával villantó, abszurd őrületfuvar. Valahányszor ez a Bizarro-Smokey előbújik a bozótból vagy egy sötét sarokból, egyhamar nem is nyugszik le a film, olyan elánnal hajszolja a néző nevetővénáját,
ahogy a kokómackó üldözi pl. a mentőkocsit. A lassított beugrása, amit már az előzetesben is ellőttek, messze a legviccesebb poén volt nekem (is).
Az elején, úgy szűk fél órában még ott a lendület: a túrázópár találkozása a terminátor-teddy-vel prímán belőtte azt a vékony groteszk tónussávot, ahol a brutalitás és pihent agyúság még
viccesen hat. Aztán az emberalakok üressége és sokadasodása valahogy eluralja az eleve nem nagy szám produkciót. Egy vézna, tengő-lengő cselekményről lógnak
cafatokban a jelenetek: egy-némelyikük tényleg kuncogást vált ki, de bőven akad uncsi, súlytalan, sőt néhol vérgáz szájalós rész is.
És mindez olyan toprongy alakításokkal telítve, amiket nyilván csak azért nem feleztek meg időben, mert egy egész film mégse tölthető ki egy beállt Maci Laci ténfergésével. Sajnos a
néhai Ray Liotta utolsó mozis munkájánál éppoly semmi-közeli figurát
kapott, mint az ifjú Han Solo-ként félrehíresült Alden Ehrenreich,
Egyszerűen nem frissé és újjá, hanem bóvlivá és szétesetté teszi a Kokainmedvét,
ahogy a szereplők 2 vagy 3 fős ismeretségi csoportokban beköszönnek, bekerülnek a
bundás gyilkos hatókörébe, a végére összevetődnek, majd
közülük a leghülyébbek egyesével kimúlnak. Persze, vért, ordítást és gazdátlanná váló testrészeket
is kapunk, még a számítógép-animált Medve Edére is azt mondom, hogy tűrhetően fest. Mégis valahogy a zaft, az a csattanós szellemesség illan el hamar az egészből, és egy nagyobbrészt egy hangos ijesztgetősdi marad belőle.
Banks állítása szerint ez afféle tisztelgés az eredeti medve emléke előtt, akit a drogbiznisz áldozata, majd sokáig kitömött látványkellékként vetődött egyik helyről a másikra. Fogalmam sincs, hogy ebből hogy lehet bármit is belelátni a Kokainmedvébe, de nem is ez a problémám vele. Nem voltak elvárásaim felé azonkívül, hogy hátha megnevettet, de 1 kezemen megszámolom, hány ilyen alkalom fordul elő. Agyatlan baromságként se kellően nevettető vagy izgalmas; túl kevés benne az a reflexív energia, ami nélkül egyből kiszúrni a szereplők tompaságát, a szövegek faízét, meg úgy az egésznek a rozoga tákoltságát.
Olyan, mint egy másfél órára kinyújtott epizód a Brickleberry-ből.
2/5-öt adok rá. Felvállalható marhaság, de messze nem az a kacajos hely, amit reméltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése