John Wick 4. felvonás - Az akciópornó is csak pornó

 

Nem titok, hogy korlátolt, tettetett, velejéig pózfüggő videogame–demo-nak tekintem az egész John Wick-franchise-t, ahol a modor az értelem, a fegyver a dráma, az akció pedig a történetírás parasztvakító protézise. Pár perces YouTube-klipek garmadájától megkapjuk ugyanezt, és kevésbé találnánk fárasztónak, mechanikusnak. A 4. felvonás az eddigi, morzsányi történetszálak nagy elvarrására vállalkozik, olyan hétmérföldes körítéssel, melynek végén John is megkapja a maga Jézus-pillanatát, a megváltó halál festői képsoraival. 

Amit a 4. – vagy valljuk be őszintén: bármelyik – rész nyújt, az látványkellékeivel össze is foglalható: 

• stukker, 
• pengék, 
• lépcsők, 
• nyilak,
• pecsétek, 
• golyófogó zakók, 
• turbózott kungfu, 
• szabikövi páholyok, 
• fedőhotelek, 
• kulturális és etikai kódexek hangzatos imitációi 

– ja, és a még teljesebb lezárásért ezúttal akad egy új kutyus is. Aki picit is több mondanivalót vár, mint a szokásos "ha megszeged a szabályokat, viseld a következményeket!", abban ez afféle koli buli utáni másnaposság érzetét fogja hátrahagyni. 

Van ez a piperkőc új főgonoszunk, „a Márki”, aki a High Table – magyar szinkronnál „a Kör” – hierarchiájában kvázi a római diktátor modernje. Na, ő kerül most a vadászat élére, ami ugye az egész mai világrendszerre kiterjed, végtelen emberi és anyagi erőforrásokkal. John ezt vállalta fel, ez az átok, ami vele együtt mindenkit körülötte halálra ítél. Ám most kiskapu nyílik a számára: ha a megfelelő család visszafogadja, és az ő nevükben párbajozik a kis szadi márkival – vagy annak vak bérgyilkos bajnokával –, feloldozást nyerhet. 

 

Világ körüli útnak beillő forgatás zajlott le Franciahontól a japán szigetekig, az eddigi legnagyobb pénzcsapjából kedvükre kiélhették magukat a díszlet- és jelmeztervezők is. A modern világot átszövő titkos geohatalom, aki mindenkit kötelez és alárendel, ma már klisészámba megy, de a film hangulatban a nagy mumus funkcióját itt most betölti. Ha nincs is összetetten kidolgozva a szerveződése, de érezni lehet a háttérben a jelenlétét. Már ez is több mint amit a 2. vagy 3. részről el tudok mondani. Kár, hogy a történet vagy maguk a karakterek alig kaptak pár cseppet ebből a dúsítóinjekcióból, amit a látványtervezésnek szállítottak ki. 

 

Stílustól csurgó, Marvel-t lemosolygó akcióorgiái nekem a japán mészárlásig tartottak ki érdekesség terén, azután már csak fárasztottak, de iszonyúan és rendre! Ezt pedig bizony nemcsak a saját hozzáállásomon értem tetten: maguk az „extrák”, az átlagpolgárok az utcán, szórakozóhelyen is tök közömbösen reagálnak egy-egy kitörő harcra körülöttük – főleg a berlini jelenetnél teljesen unott képpel vonultak ki az épületből! Úgyhogy ne legyenek illúzióink: az átvezető fadumák Wick 1-2 vele még szóba álló ismerőse, vagy a Kör lojalitási között sose lesznek, és nem is voltak többnek tervezve átlátszó stíluskörítésnél.

 

Világos, mi volt itt a cél: minél több, csicsázottabb akciózást begyömöszölni, ahogy pl. az Equilibrium – csak itt a végső párbaj már inkább Clint Eastwood westernjeire hajaz. Keanu Reeves rutinból, színésztársai pedig még kevesebből tudják le cérnavékony szerepeiket, melyeknek fél óra múlva már a neveire sem emlékszünk. Egyébként meg merem kockáztatni, hogy még a rajongóknak is csalódást okozhat hősük dicstelen távozása. A szinte elpusztíthatatlan John Wick végül banális módon egy közönséges pisztolypárbajtól passiózik el, és EZ a 4 részen átívelő vértestamentum 2 és fél órás zárófejezete. 

A John Wick: 4. felvonásra egy kettest adok. Úgy dübörög helyszínről helyszínre és akcióról akcióra, mint egy felbőszült bika, akit matadorja a nézőkre uszított rá, és közben végigtapos mindazokon a kis kezdeményeken, melyekből akár még egy valódi emberi történet is kisarjadhatott volna.