Nem leszel egyedül

Ahogy így ősszel lapozgatok visszafelé az év híresebb filmjei között, egyre több olyan „műremeknek” sikerül kiábrándítania, melynek egyik reklámpontja az volt, hogy egy rangos filmfesztiválon került közszemlére. Nemrég durva medvecsapdába léptem a Cannes-on bemutatott Őkkel, ám ez a mostani, a Sundance-on elérkezett másik folklór film még inkább fel tudta nyomni bennem a pumpát: a Nem leszel egyedül egy realistának látszó, kifejezetten lelketlen ál-művészfilm, ami szabályosan szívja el az ember energiáját, embergyűlöletetet áraszt. Komoly esélyese lett nálam az esztendő legrosszabja titulusnak.

Egy 19. századi macedón faluban járunk. Maria, a „farkasölőként” emlegetett, égett arcú boszorkány hobbija, hogy gyerekeket jelöl ki véráldozatnak. Legújabb jelöltjének anyja kikönyörgi, hogy csak 16 évesen vigye el a kis Nevenát, akit egy barlangba zárva próbált elrejteni. Maria a már tini lányt magával viszi és boszivá avatja, de bosszantja a lány társaságéhsége ember és állat felé is. Miután magára hagyta, Nevena hatalmával élve több ember alakját is magára ölti, akikkel összeakad az életben – legyen az nő, férfi vagy gyerek.

 

Goran Stolevski bemutatkozó műve az a fajta Rorschach-teszt, melynek képeibe – itt elsősorban a főszereplő alakváltásaiba – a legkülönfélébb mögöttes irodalmi mondanivalót lehet beleolvasni. Azok közül, melyeket a film megnézése után fellapoztam, egyiket sem bírtam tetten érni a sztori bekómált narratíváján. Ez a film öncélúan mutogató és zsaroló módon negatív: végig a tömény, céltalan letargia árad belőle, egy olyan életközegben, amiről hiába tudom, hogy a lehető legkijózanítóbban nehéz és valóságszagú, sehová se jutunk benne. A rendező csak az atmoszférateremtő készségét bizonygatja itt, nem érdekli a történet kimunkálása és tisztességes elmesélése, értékelhető szereplőkkel.

Tompa sajnálatmágnes a főszereplőnk: Nevena egész élete, lénye annyiból áll, hogy nulla neveléssel a háta mögött kitapasztal pár tevékenységet, mint a főzés, mosás, szex vagy szántás. Mikor kinek bőrében, mikor milyen hátulütővel, amit el is felejthetünk a következő szakaszhoz érve. Elvileg meg kéne kedveltesse velünk őt az, ahogy a kirekesztett vadember leány világképe épülget, és lassan növöget a tudás a fejében. De a mű annyira ingerszegény, és annyira képtelen közvetíteni ennek a belső gyarapodásnak a folyamatát, hogy kicsit se lehet azonosulni vele. Az emberek is mind olyan mértékig szürkék és egyformák itt, mintha a földből lennének kinőve. Ezek után nem marad semmi, ami meg tudna ragadni Nevena életéből, gondolataiból, életközegéből – már abból a kevésből, ami képekből átszűrődik.

Maria még a gonosz boszi kliséjének is semmilyen: kegyetlennek kegyetlen ugyan, de soha nem érdekesen vagy haragszítóan az. Még akkor is, mikor majd újra belegázol Nevena életébe, pusztán egy magának való, minden iránt közönyös, seggfej madárijesztő marad. Még eredetének elbeszélése sem tesz hozzá pluszt, maga az érdektelenség süt belőle, ahogy néha elkarattyol pár szövegsort, hogy némi interakció azért legyen a sok színtelen-arctalan figura között.

Akármennyire számít „multikulturálisnak” elitista körökben – folklór témája és amiatt, hogy egy makedón nyelven forgatott ausztrál-brit-szerb koprodukció – a Nem leszel egyedül valódi, kézzel fogható értéket nem közvetít vagy képvisel a szememben. A meditatív művészfilm álcája mögött ez az öncélú népünnepélye a reménytelen anyagi-szellemi szegénységnek és a büntetlen csendes terrornak, amit a Farkasölő is mintha csak azért csinálna, mert épp kedve szottyant hozzá. Nem hihetem, hogy ha egy produkció folklór, azaz népmesei elemeket használ, akkor azokból kötelezően csak ilyen ál-filozofikus, lélekszívó képmutogatás készíthető.