Atlasz

 

Atlasz a címe ennek a kis Netflix-nyalókának, melynek 1 vonzó ízesítője/ismertetőjegye a színész-producer Jennifer Lopez. Minden egyéb eleme bűzlik a CGI-től, fáradt a sokszori újrahasználattól és agyonuntat a monoton jellegtelenségével – annyira, ami már magát a forgatókönyvet teszi M.I.-gyanússá. 

A hamis intellekt Harlan egy napon fölébresztette a világ többi androidját is, és háborút robbantott ki a homo sapiens ellen, mivel az a szemébenpusztító veszély az életre. Atlasz Shepherd adatanalizáló még gyerekkorából ismeri Harlan-t, hisz Atlas anyja fejlesztette ki őt a házukban. Harlan egy ideje egy, a Naprendszeren kívül bolygón rejtőzik ma, és mikor Atlas-nak sikerül Harlan-t lokalizálnia, a hadsereg egy új testpáncélos osztagot küld utána – ellátva egy újfajta M.I.-vel, amely össze tud kapcsolódni az ember agyával, de szigorúan csak mint egyenrangú fél. Az osztagot Harlan meglepi és megöli, és csak Atlasz éli túl a földet érést. Úgyhogy neki és M.I.-társának, Smith-nek kell kiokoskodni, hogyan állítsák le Harlan-t.

Anélkül, hogy a hasonszőrű filmek címeit sorolnám: az Atlasz egy borzasztó fakezűen tákolt és prezentált sci-fi. Sokkal butább, mint amilyennek magát beállítja, és képtelen súlyt vagy színezetet adni saját belsejének. Nemtörődöm stílusban elhadar egy igencsak nehézkes, rengeteg magyarázatra szoruló világépítősdit az itteni M.I.-ről, hogy később ne keljen annyit bajlódnia vele. Az M.I. és ember kapcsolata, az erről szóló szabályok lefektetése sokkal több időt igényelt volna, ezt a készítők mégis ostobán elcsapolták és az  akciónak adták. Minden szereplő fafejű fabábu, a kommunikáció köztük gépies vagy idegkaparó vagy mindkettő; egy Mindjack-szerű videójáték demo-felvétele lett az egész cselekmény, melynek úgy kell kikaparászni bármi jót is a belsejéből.

A főhősnő Atlas, az egyetlen tényleg emberszerű figura sem bírta kicsikarni belőlem a szimpátiapontot: agypofozóan blőd, fáradt hisztivel teli párbeszédei kiborítottak, és semmi nem győzött meg róla, hogy az úgymond gyerekkori traumája meglepő vagy érdekes történeti motor. Harlan elvileg az ő múltjának démonából nőtt az egész emberiség nemezisévé, de ez az egész sötét kapocs kettejük közt teljesen mesterkélt és mondvacsinált maradt. Híre-hamva sincs ezen az álmatag nézésű géppasason annak a fenyegető aurának vagy hatékony szervezésnek, ami tükrözné Atlas aggodalmait miatta, holott a történet szerint Harlan globális népirtást tervez, és tudta, hogy Atlas is eljön miatta a küldetésre. Egyszerűen nincs hihetően érzékeltetve ez az egész. 

 

Ez alól nálam kivétel – és utcahosszal a film leghatásosabb egy-két perce – Atlas vallomásos flashback-je, ahol kiderül, hogy ő idézte elő gyerekként Harlan öntudatra ébredését. Egyedül itt éreztem úgy, hogy működött – bár inkább horrorelemként – ez a történetszál: ahogy Harlan kétirányúvá tette az idegi kontrollt Atlas anyjánál, leuralva az elborzadt nő testét, kényszerítve, hogy lányára, majd a saját fejébe lőjön, tényleg hátborzongató mozzanat. 

Engem speciel a Trigun manga-animére emlékeztet, ahol a két főgonosz szintén a puszta gondolatával vonhatta irányítás alá valaki testét, és az illető tehetetlen iszonyattal nézhette, ahogy a saját teste gyilkol.

Mi van még...?

Két M.I.-t kapunk 1 áráért: az emberszerű emberirtó Harlan-t és a makro-testpáncél alaktalan programját, Smith-t, akit Atlasz előbb utál –  mert ugye agyi-összekapcsolódás-fóbiája van –, majd haveri alapon összespannol vele, sőt kikiáltja a levert Harlan "jobb verziójának." Hurrá! Matekképletes sablonparádé, mint ahogy az elviccelt befejezés is. Ahogy az emberi, úgy a gépszereplők is csak egymondatos sztereotípiák, akármennyi techno-blabla vagy háttér-infó hangzik el róluk. Tényleg nem áll többől a film Mesterséges Intelligencia-fölfogása, mint hogy van a tökös csaj főhősnő mellett van egy emberiségutáló Terminátor-klisé meg egy beleülős-robotpáncélos klisé –  egyik a sunyisan pózoló rosszfiú, másik a humorért felelős dumagép.

Jennifer Lopez alighanem csak új szerepkört akart kipróbálni, és derenghetett neki, milyen menőn nézett ki Sigourney Weaver Ripley-e az Aliens-ben, mikor egy gépbe ülve szörnyet gyepált. Alakítása az Atlasz egyetlen igazi értéke, de azon túl ez egy pótsablonból épült, dögunalomba kimúlt, lélekölően semmilyen farzseb-sci-fi, melyet jövőre, a 2023-as legrosszabb filmlisták közzététele után már teljesen el is felejthet a filmvilág.