Godzilla X Kong: Az új birodalom

Drága zúzda hülyegyerekeknek. Köztudottan ennyit ér a Legendary Pictures és a Warner közös szörnyverzuma. Világos, mi folyik itt: egy fantaszta világot, amit csak piszok sok IQ-val lehetne hihetővé és érdekessé formázni, inkább hagynak buta látványoskodás szintjén dübörögni, hátha az emberek puha ágyikó helyett inkább a mozifotelban akarnak egyet szunyálni. Csak a rádióval ellentétben ott nem tudjuk beállítani a hangot, és rendre ugyanazt az 1 slágert nyomatják más-más cím alatt.

 

Szóval...

Hányógyík és Szőrtorony közös csihi-puhijuk óta relatíve nyugisan élnek, csak néha zúzogatnak egyet a civilizált világban. Kong az Üreges Földben fölfedez egy új vidéket, ahol hozzá hasonló megamajmok kolóniája él. E régióból érkezik valami mentális segélykérés, amit Jia, az iwi törzs süketnéma hírmondója érez meg a sulipadban. 

Mostohája, Dr. Andrews, a cserfes fekete konteós Bernie és egy Ace Ventura-szerű kaiju-fogorvos, Trapper összejönnek lecsekkolni, mi a gáz odalent. Meg is lelik az iwik telepata néprokonait, akik szerint Jia egy ősi prófécia kiválasztottja: valami módon ő teszi majd lehetővé, hogy a titánok – főleg a címbéli kettős – megmentsék a belső és felszíni világot is egy új nemezistől. Az esélyek tűrhetők: Kong átesik pár sürgős műtéten, közben Godzilla is már „bemelegít” (= erőművekből falja az atomot).

 

Mateklecke: adjuk össze és tegyük zárójelbe a század összes eddigi kaiju-moziját, vonjuk ki belőle a tavalyi év nagy meglepijét, a Godzilla Mínusz Egyet, és a kapott eredmény: egy gyártósor. Egy agyi létminimumra beállított gyártósor, amely el van tiltva tőle, hogy okos vagy szívhez szóló legyen, így mindegyik résznek szinte ugyanazok a tünetei: 

• lapos földkinövések a humanoidok, 
• átlátszó alibi a történet a CGI-muszklikhoz, 
• a rombolás drámáját bealtató módon kezelik, 
• a szörnyharcok zajosan, de súly nélkül lebegnek, 
• és az egész darabból orkán erejével süvölt a felszínesség és stúdiógyávaság. 

De mindezt sajna már rég tudhattuk: más franchise-okra is prímán ráillik az iménti leírás, mint pl. a Halálos iramban, Transformers és többnyire a Jurassic Park. Sőt, ha jobban belegondolunk: van bármi fontos, amiben a Godzilla X Kong: Az új birodalom elüt a két címalak bármely korábbi mozis jelenésétől? Ó, hohó, szeretnénk, ha lenne, mi?

Két szál adna történetbéli ürügyet arra, hogy létezzen az új rész: Kong magánya, hogy faja utolsó sarjaként hiányolja, majd megleli a hozzá hasonlókat, a másik Jia – szintén övéi közül az utolsó – küszködése, hogy beilleszkedjen a nyugati iskolarendszerbe. Valódi író és/vagy rendező piszok könnyen rittyent ebből valódi, átélhető személyes drámát; egyszerűen kiszúrja az ember szemét a két probléma lényege, átélhetősége és házasíthatósága. 

Jia az a valaki, aki eddig is szót értett intuitív módon Kong-gal, most pedig elvileg még könnyebb megérteniük a másik érzületeit. Csakhogy ez egy százmillió+ gigaprodukció, így a profit „törvénye” szerint nem megengedhető az ősi klisék és a sekélyes rutin biztonsági hálóján túlra nyújtózkodni.

Nemhogy Jia és Kong visszatalálását gyökereikhez ellustálkodták a készítők – érzelmileg és logikailag is –, nemhogy a kötelező világmentő szörnybunyót rohadt gyengére találták ki és tálalták fel nekünk, Adam Wingard rendezőnek még egy bazinagy aknára sikerült rátaposnia. Ezt az aknát úgy hívják: Godzilla. A forgatókönyv mintha elfelejtené, hogy ő is benne van a buliban: hosszan hanyagolják a kispadon, mire a vége felé leadhat egy-egy műdühöngést. 

Személyes kedvenc momentuma tőle mégis még az elején az, ahogy összegömbölyödve alszik a Colosseum-ban, mint valami tüskés hátú macska. Hát nem aranyos…?

 

És akaratlanul is muris az, amivé összeáll a nagy összecsapás: Kong a kedvenc baltájával, na meg az új, autobot-/álca-szerű alkar-protézisével meglovagolja Godzillát. Vele szemben a főgonosz nagymajom, akit Scar-ról mintázhattak Az Oroszlánkirályból, feléjük robog saját rabszolgaként tartott hátasán, miközben egy gerincostort himbál maga körül, mint Sailor Venus a szívláncát. 

És maga a harc inkább lassított póz-szekvencia, mintsem valódi üsd-vágd, ha már erre van kihegyezve az egész. Ja! És kiderül, hogy a jégkorszakot egykor a rabszolga-hátas okozta, de csak felszabadítják, nehogy szarrá fagyassza Rio de Janeiro-t. 

 

Egyetlen valóban értékes dolog lapul meg a mű belsejében, és ez a titkos belső földi civilizáció. Ez önmagában elég témát, ötletet és narratívát adhatna egy kalandfilmnek – persze csak ha hagynák tisztességesen kidolgozni. Az összes érdekes gondolat ebbe a szálba lett beleszórva: 

az itt élők őslakosok építészete, az antigravitációs technológia, vagy, hogy a tudatuk  fejlettsége miatt nincs szükségük többé beszédre, gondolatátvitel útján kommunikálnak egymással. Egy okos, érzékletes alkotás csak erről versenyre kelhetne Az elveszett frigyláda fosztogatóival, ami legtöbbünk szerint a legjobb Indiana Jones-movie. 

Ez a szál, plusz néhány röpke emberi vagy röhejes pillanat közösen verekedték ki azt a 2/5-öt, amit a Godzilla X Kong: Az új birodalom tőlem megkap. Adam Wingard-ot szemvizsgálatra kéne küldeni, hátha azután is úgy szeretne egy 3. közös „kalandot” megrendezni a Kong-Godzilla-párosról, mint nyilatkozta. Éppoly kínos bérszajhamunka ez is, akár a Godzilla Vs. Kong: vajon meddig tekintik ezek a cégek "rizikófaktornak", ha már egy ilyen mezei "agyatlan szörnyfilmhez" is engedélyezik az értelmes írói munkát?