Jessica Nash-t, egy kétgyermekes anyát bezár a háza alagsorába a drogos ex-pasija Rob és annak pederaszta haverja, Sammy. Ez a felütése és nagyjából a teljes sztorija is a Shut in című idei thriller-nek D. J. Caruso-tól
– nem tévesztendő össze a 6 évvel korábbi, azonos
nevű thriller-rel Farren Blackburn rendezőtől. És mint amaz, ez se sokat mondott vagy mutatott, ami huzamosabban az emlékezetünkbe véshetné.
Sűrűn jár úgy egy kisebb produkció, hogy életszerűen ábrázol egy nehéz alapszitut, de mikor a „most kezdj is valamit a sztoriddal!”-fázishoz ér, lassan az érdektelenség gödrébe bukdácsol. Minden értéke a bevezetőjében van, még mielőtt egyáltalán beindul a cselekmény: Rainey Qualley teljesen hihető képet ad egy küszködő anyáról örökké azért stresszel minimálbér és napi teendők közt kínlódva, nehogy megint szétessen. Az alapszimpátiámat ő és a kislánya is elég hamar elnyerte.
Ehhez vajmi keveset adott az a klisé háttér, hogy régen drogfüggő volt egy agresszív szar alak nőjeként: szerintem Melanie Toast forgatókönyvíró attól félt, hogy ilyesmi indok nélkül a nézők úgyse hinnék el, ha egy átlagember a XXI. században még ilyen... nélkülözve élhet. Csak úgy, az anyagi-gazdasági-politikai környezet miatt...
De miután az 1 szem nőszereplőt az alig 2 férfi-szereplő előbb kiengedi, majd visszazárja, a film egy suta, lecsupaszított, középszerűnek is sivár vánszorgássá válik. Egy-egy feszültebbnek szánt Melrose Place-epizód szintjét hozza a Bezárva, és nem láttat vagy hallat velünk olyat, ami elemi szinten megragadna minket. Elsőtől utolsó képkockáig világos, hogy mindkét pasas menthetetlen alja-lény, akik direkt a kiszolgáltatott helyzetűeken parazitáskodnak, mint Jess.
Röviden: a Bezárva teljesen szürke, szokványos és kiszámítható thriller, ami a klausztrofóbia
és életveszély helyzetét csak ismert klisék útján-módján, alap-alapfokon meri körüllézengeni.
2/5-öt adok rá a bevezetés valószerű
életképe miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése