Fekete fény (Sötét múlt)

Gyermeteg paranoiának tűnő kis konspiri thrillerke a Blacklight, annak a Liam Neeson-nal a nevével eladva, aki most már saccolni is necces, mikor fogja ténylegesen nyugdíjazni magát. Aranyat érő forgatókönyvet találni, és hetvenéves fejjel rábólintani az egy dolog. De hogy Neeson már évtizede tolja ezeket A Taken-klón filmtragacsokat, azt most már matematikailag kizárt, hogy ne az extra gázsi indokolja. Függetlenül az anyagiaktól: egy volt A-listás ikon föl kell tegye magának a kérdést, hogy mi marad a renoméjából, ha minden szarra rábólint, és önként temeti magát a skatulyába előadóként?
 
 
Travis Block; á, egy csudát! Nevezzük egyszerűen Liam Neeson-nak, hisz úgyis tudjuk, hogy őt játssza!
Szóval Liam Neeson ezúttal az FBI megbízottja, aki a kiégő ügynökök eligazítására specializálódott. Családi élete régóta pang: özvegy, lánya pedig csak vonakodva engedi az unoka, a kis Natalie közelébe. Mikor egy politikusnőt likvidálnak, Neeson-t a főnöke egy régi ügynöktársa után küldi, aki ámokfutó lett, de nem szimplán lelki okokból. Kinyiffanása kapcsán Neeson kezd rájönni, hogy főnöke elhallgat előle valamit, és egy újságíró, Mira segítségével nagy disznóságra bukkan az iroda körül. Csak nehogy a családjával próbálják zsarolni...!
 

3 kéz – köztük Mark Williams rendezőé – faragta ki romos klisék halmazából ezt az életlen, kibontatlan és inspirálatlan anyagot. Az alaphangulat még t'án-t'án megvolna, ám így is virít a sztoriról, hogy nincs egyben, sőt a végén a szemünk láttára csuklik össze a földön. Semmi megfogható nincs sem a kibelezettnek tűnő összeesküvés-szálban, se Liam Neeson-ügynök múltjában, sőt a főszereplő néhol már kacagtatóan naiv abban, ahogy szakmáját, főnökét, kollégáit meg úgy általában az életet látja. Ha volt is itt valami aktuálpolitikai üzenet a nemzetbiztonság álszentségéről és a demokrácia nevében elkövetett mocsokságairól, az útközben át lett huzigálva, mert a végeredmény így foghíjas közhelyhalmaz.

 

Neeson pályaalkonya tele 1 meg 2 csillagos fuvallatmunkákkal, mint a The Commuter, The Ice Road, Becsületes tolvaj, stb. és a Blacklight se más. Egyedüli értékelhető pont benne a fő sztár mellett a riportercsajt játszó Emmy-Raver Lampman, de a szkript meg se próbál kezdeni valamit a kevés színészével és még kevesebb ötletével, a vézna történetnek se eleje, se vége, se kraftja. Liam, nem finomkodok többé: takarodj az akciófilmektől! Bármilyen jó formában vagy, bármilyen (feltételezem) szép összegeket kapsz ezekért a projektekért, gondolj arra, mi mindent értél el az Elrabolva-korszak előtt, milyen sokféle műfaj hangszerén tudtál játszani klasszisokkal jobb karmesterek keze alatt!