Feltűnően jól látszik a rajongói közösségekben a konszenzus, hogy a 4. Bosszúállók emelkedett fináléja lett az MCU több szérián átívelő sztoriláncának, s ahhoz legföljebb még a 3. Tom Holland-os pókmozi, a Nincs Hazaút számít méltó adaléknak, mint afféle epilógus. Ryan Reynolds is ezt figyelhette meg, hisz a Deadpool és Rozsomák is nyíltan utalgatott a Multiverzum sebeire. "Szerintem folytonosan remek a Végjáték óta!" Tudom, hogy az részben a Disney-előtti Fox-szuperhősök hattyúdala volt hivatott lenni. De nemigen láttam, hogy akár egy Marvel-címerű produkciót is keblükre öleltek volna a hívők e három darab óta.
Szóval mi lehet alkalmasabb a kiégett MCU tatarozására, mint a Bosszúállók egyik alapító tagjának a neve? Steve Rogers és Tony Stark kora ugyan már leáldozott, de attól még egy új Amerika Kapitány, a név új viselőjével talán visszaállíthatja a Bosszúállók világának "régi dicsőségét" – ráadásul egy olyan 3. rész emlékével, mint a Polgárháború, melyet nemcsak képregénybújók szoktak "Bosszúállók 2.5-nek" becézni. Még úgy is, ha sztrájkok, páni újraforgatások és egyéb gubancok miatt késve sikerült csak összehozni a kész eredményt...
Thaddeus Ross katonakorában üldözte Hulkot, de Kapit se kedvelte túlzottan. Most, elnökként égre-földre esküdözik, hogy már más ember lett, ám egy őt célzó merénylet után megint bevágja a durcát. Az új Kapitány, Sam Wilson személyesen is érintett, mivel egy régi barátja, Bradley is a tettesek között van, és látszólag egyik pillanatról a másikra kattant be.
A hunyó egy Sterns nevű, mutálódott őrült tudós, Ross egykori áldozata, aki agykontroll alá tudja vonni egyeseknek az elméjét. Bradley-re tehát kivégzés vár, Ross-szal pedig valami talán még ettől is rosszabb fog történni, hacsak Sam és jópofizó társa, Torres le nem kapcsolják Sterns-t...
Biztos fogadás volt rá köthető, hogy a Szép új világ a súlytalan, unásig kopott, olykor kínosan patrióta sablonok vidékét fogja körbevonatozni, mint oly sok marveles őse. Persze, ettől még lehet szórakoztató, ha nem visítana róla, mennyire a múltban rekedt a stúdió – és nemcsak az iparágon belüli felfogásuk miatt. Még ha el is tekintünk tőle, hogy a főhős a történelem egyik legvéreskezűbb nagyhatalmának élő dicszászlaja, akkor is nehéz bekajálni ezt a hebehurgya "gonosz tervet", melynek keretében egy őrült tudós pár lakos zenés agymosásával háborút rittyent 2 ország, az USA és Japán közt. Ráadásul egy olyan fém birtoklása kapcsán, amit a Fox-féle X-men-univerzum árnyékában ritka sután próbáltak újdonságként tálalni az MCU-ban.
Olyan sebtiben hegesztettnek hat a cselekményváz, amit nem lehet nem észrevenni; az egész mű bátortalan, céltalan, mondandó és motor nélküli.
Mintha a stáb már az al-műfajon se tudott volna megállapodni:
- klasszikus gyepálós akciózúzda legyen egy vadi-új Vörös Hulkkal (naná, hogy csak pár percre a végén);
- agymosós kémfilm, ahol a legtöbb ügynök maga se tudja, hogy az (és ahol az "agymosós" szóban az "m" betűt simán lehet "f"-fel helyettesíteni);
- vagy provokatív politikai thriller, ami a vezetők gyógyíthatatlan álságosságára, illetve A Rendszer rejtett gonosz mivoltára vezet rá minket. Tudjátok: mint ugyanezen szériának a 2. része, A Tél Katonája.
Semmi súlya és szinte semmi szerepe a "fontos" (=sokat szereplő) figuráknak, úgyhogy vakremény az olyasmi, mint "jellembéli mélység" vagy "kidolgozott háttér." Sterns és Csörgőkígyó féláron akciós fő-rossz-arcok, akikhez hasonlót kismilliószor láthattunk már, nemcsak szuperhős-filmeknél.
Az egyetlen dolog itt, ami 19 dioptriával nézve még "érzelmes jutalomnak" nevezhető, azt álmos fillerek és szilaj zúzások szűk 2 órás pingpongja után, a befejezésre sikerült beszúrniuk! Amikor a lesittelt, lehiggadt, karrierjével leszámolt Thaddeus végre újra láthatja lányát, Betty Ross-t, aki ugye haragudott rá Bruce Banner miatt. Harrison Ford megmutatta, hogy még 80 fölött, egy ilyen kétdimenziós szerepben is tud színészkedni, bár vélhetően inkább csak azért, hogy ne az Indy 5. legyen a búcsúja a nagy büdzsés blockbuster-ektől. Szomorú, hogy még erről is megint a D&W egyik mondata jut eszembe a stílustalan kritikaalanyé helyett: "A Disney visszahozta: addig nyomatják ezt vele, mire 90 lesz!"
Történetszála, ami körül a címszereplőnek végig röpködnie muszáj, mint légy a lámpaizzón, sose tud úgy megizmosodni, mint maga Ross (majd erről mindjárt9. Sam szimatolása során az öregúr egyre több sötét múltbéli stiklije tör a felszínre – köztük egy gamma-gyógyszeres kezelés ténye, amit Ross a már rabként tartott Sterns-től kapdosott, és amiről most mégis hüledezve hallja, hogy csapda volt. Még ha nem is tudnám, hogy az elnök egy nagy francot az USA "legfőbb hivatala", akkor is fejemet fogom, hogy egy volt tábornok, sőt a teljes katonai-hírszerző vezetőség sem tudott kizárni egy ilyen súlyos veszélyfaktort.
Ám a gyógyszer akkor gurul el végleg és szó szerint, mikor Ross-elnök testéből is felszínre tör valami a tetőponton... egy nagy, a 2003-as Ang Lee-féle Hulk szintjén animált, hörgő CG-Red Hulk! És még ezt a meglódult ötletet is sikerült kiherélniük. A vörös bőrszín és a sárgás szemek azt sejtetik, hogy ez minden idők legvadabb Hulk-ja, ráadásul a régi, hagyományosan zöldes Hulk ellenlábasából kibújva. Ehhez képest sem a tombolás vadságát, sem az átvedlés iszonyatát, sem az elfojtásának a küszködését, de még a visszaváltozás drámáját is olyan előemésztve, hígítva, már-már prűden adják itt elő, ami bizony kontárkategória. 
Szerencsére az akció nem Bosszúállók-szintet céloz, és ez segít a még Sólyomként marvelizált Anthony Mackie-nek, hogy valamit mutasson abból, minek fizetik. Bárhogyan is remekelt korábban, a Szép új világban ő inkább tornázik, mint színészkedik; Sam Wilson karaktere nem volt vagy lett több itt se, mint egy reklamálós, jellegtelen morci verőbaba, aki még a haveriságot is olyan önhitt fejjel adja elő, mint Will Smith az egyik önsztároló projektjében, pl. A Föld utánban. Mitugrász segédjétől pedig stílszerűnek találtam, hogy egy kórházi ágyon köszönünk el.
Mellettük még Ross elnök smasszer-képű biztonsági főnöknője szerepelt sokat: kósza kép se volt róla a fejemben a stáblista és a kritika írása közt eltelt idő alatt.
Összegezve: nem utáltam, de megmosolyogtam. A Szép új világ simán debütálhatott volna Szép új hacuka címen is, mert a Marvel-világot újra beizzítani se tudta, nemhogy továbbépíteni. Az akciókunsztok ugyan néhol figyelemreméltók, ugyanakkor minél jobban bonyolítják a gonosz zseni bosszúszálát, annál jobban szökik a kraft a cselekményből. Ross csúcspontnak szánt... nos... be-hulk-osodása pedig nagyobb eséllyel nyújt diszkrét kuncogást a nézőnek, semmint adrenalinlöketet. Bármi is lett volna az MCU-ban az új folytatás szerepe, holtbiztos, hogy annak megfelelni nem tudott.
2/5-öt adok rá: egy vörös + egy kék ötödöt. Ártalmatlanul gyengus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése