Terminátor 2. - Az Ítélet Napja

James Cameronra jellemző, hogy esetenként sokéves kihagyást is megenged magának a rendezései között. Ezesetben megérte: a Terminátor 2. minden idők 5 legjobb folytatása, sőt: 5 legjobb filmje között szerepel nálam. A feszültségskála és kíméletlenség mindegyik lépcsőfokát meglépi a film, nem spórolva a vérrel és a halálosan realista kidolgozású horrorral.

A film első képkockája 2029-et egy dermedt, minden mozgás nélküli, hangtalan temetőként ábrázolja. Sarah Connor narrációja adja hírül, hogy milliárdok haltak meg, augusztus 29-én (ez a magyar történelemben is biblikus dátum a mohácsi katasztrófa kapcsán), az 1997-es évben. Nukleáris katasztrófa történt, amit a Skynet lázadása követett. Ez a komputerszisztéma egy "AI" (="mesterséges intelligencia"), amely a kíméletlen, de kreatív gondolkodásra képes gépzsoldosokat teremtett.

Remek fricska, ahogy a film az elején elkendőzi a két masina-főszereplő szerepét. A prequel felállásában Arnold a kíméletlen gyilkológép volt, ellene egy szelídebb arcú ellenfél, Kyle Reese. A T-800-as gyártótípus 101-es modellje külsőre nem különbözik a régitől - leszámítva a picit rövidebb haját. Ugyanúgy kerül a földre, meztelenül, csak itt nem punkoktól, hanem motorosoktól veszi a ruháit és a szállítási eszközét. Ez a jelenet most gyorsabban zajlik le, nyilván az 1. rész tapasztalataira támaszkodva - például, hogy a Terminátornak jól áll a napszemüveg.

És bár a Terminátor tényleg nem tartja prioritásnak, hogy kímélje az emberéletet, neki legalább John idővel parancsolni tudja, hogy változtasson ezen. De ezúttal Arnold a kevésbé veszélyes figura, hisz kimondottan védeni küldték, testőrnek a kisfiú Connor mellé. A szelíd vonású ellenfél ezúttal maga is gyilkos gép. Viszont először még nem tudjuk: védő vagy ártó programot követve veszi el egy rendőrtől az ő pisztolyát, az ő járművét és az ő ruháit. T-800 is így tett a film elején.

Vágás és a jelenetek kapcsolódása tekintetében is felülmúlja a 2. rész az 1.-t. Rögtön rátérnek a lényegre: a T-1000-es azonnal megtalálja John Connor adatait, gyámjait, lakcímét. És ezeket az adatokat problémás hétköznapok formájában tárják elénk. A nevelőszülők, Voight-ék tipikus amerikai átlagpár, léha apával és intő szavú háziasszonnyal. Meg kell dicsérnem a filmet, hogy a gyerek John karakterét gyakorlatias, találékony gyerekként ábrázolták. Lázongó természete nincs túljátszva, ért a számítógépek megbabrálásához, problémás viszonya szüleivel se túlmagyarázott.

Cameron mindig megelőzi a néző várható gondolatait. Amint felmerülne bennünk, hogy hová lett az igazi anyja, Sarah, az elmegyógyintézet következik. Connor itt már edzett, okos, indulataiból erőt merítő nő. Fiát és szabadságát elvették tőle. De tudja, hogy a 84-es borzalomnak még lesz folytatása. Éppen az első részben megismert rendőrségi orvosszakértő, Silberman ismerteti egy csoportnak Sarah pszichiátriai kóresetét - a kívülállók szemszögéből.

Dr. Silberman karaktere valóban "rohadék", ahogy Sarah is ráförmed. Elbagatellizálja, hogy Sarah egyszer térden szúrta, rendszeresen gyógyszerezi a nőt, és feltett szándéka, hogy élete végéig bent tartsa őt. Kicsinyes, közönyös alak, aki valószínűleg félti a reputációját. Mi van, ha a nő képtelen történetében mégis van igazság? Ezt a nyomozók kihallgatása is sejteti a néző számára. Ez egy hihető okot ad rá, miért sokkal erősebb Sarah itt, mint az 1. részben: éveken át edzette testét és lelkét, hogy túlélje a szanatóriumot. 

Jómagam a folytatást láttam előbb, de akik sorban haladtak az epizódokkal, azoknak nyilvánvaló lehetett, hogy a társadalom felelősségre fog vonni valakit az első Terminátor tetteiért, és Sarah maradt az egyetlen, akit megtalálhattak. S mint kiderült: már akkor kereste a jövő megváltoztatásának lehetőségét, mikor egy komputergyárat próbált felrobbantani. Ha azt vesszük, hogy John dilisnek nevezi egy barátja előtt, úgy ezért is neheztelhet rá: ezen tettéért nem lehetnek együtt.

A T-1000-gyártósor prototípusa az abszolút mészáros. Folyékony fém teste a film legjellegzetesebb ütőkártyája az izgalom fokozása terén. Bármivé képes átalakulni, amivel érintkezett, és gyakorlatilag bármekkora sérülésből regenerálja magát. Hogy ruházatával együtt regenerálódik, az kicsit talán praktikus, hisz így lehetősége van eljátszani a rendőrt, mikor épp nem ölti fel másvalaminek az alakját. Képessége és valódi szerepe nem derül 26 percig a film műsoridejéből, és ezt jónak tartom: először John se tudja, melyik jövevény jó és rossz, csak az események tükrében esik le neki és nekünk is.

Ami T-1000 személyiségét illeti, természetesen nincs neki. De nemcsak hangot tud imitálni, mint a T-800, illetve külsejét felölteni másoknak. Robert Patrick gépkaraktere álca nélkül is megtévesztő. Rendőrként átlagos benyomást kelt, beszédstílusa és arca egyáltalán semmi bizarr vagy szokatlan jelet nem mutat. T-800 stílusával kirí az utca tömegéből, ő viszont nem. Egyenruhájának rejtett üzenete a filmben, hogy csak az őrület határáig lázadó egyéniség tud életben maradni egy ilyen könyörtelen hajszában, mint ez. Rejtett hatásnövelő eszköz.

John nevelőszüleinek halála teljes egészében a jeges, ragadozó-érzetet keltő atmoszférát szolgálja. A T-1000-es találkozik velük, információt kér, és anélkül ment John után, hogy bántotta volna őket. Utolsó jelenetükben először mi is azt hisszük, hogy továbbra is épek. Árnyalatról árnyalatra van sejtetve, hogy nincs így: mi magunk is sejtjük, aztán T-800 mondja ki valószínű taktikai lépésként. Janelle Voight "túl kedves" hangján is hallatszik, majd a beugratós kérdés a kutyával. A felhasított Todd Voight arca és az átalakulás igazából márcsak a bizonyíték, hogy tényleg halottak.

A karakterek kellő gyorsasággal reagálnak és következtetnek. A nevelőszülők halála gondolatként viszi rá Johnt, hogy megszervezze anyja mentőakcióját. Nemcsak, mert rájön, hogy régen igaza volt a Terminátor-mesével. Ő is veszélyben van, mert kiderül, hogy amit T-1000 lemásol, szolgai módon meg is öli.

T-1000 metamorfózisai közül a kedvencem, amikor a sakktábla-padlómintázatából az intézet egyik őrének alakjává alakul. Mialatt Sarah Houdiniéhez hasonló szökése zajlik, beigazolódik, hogy Sarah valóban célpont, mivel potenciális eszköz és információforrás. Ebben a produkcióban bárnemű kapcsolat vagy érintettség keresett személlyé tehet valakit, akárcsak a rendőrségnél, melynek egyenruháját T-1000 hordja.

A mentőakció egybeesik Sarah szökési kísérletével, de ez sem véletlen: előzőleg rendőrük kérdezték ki a Terminátorra hasonlító új rendbontó ellen. Saraht gyógyszerezték, kegyetlen körülmények között kell védeni magát, hogy kijusson Silberman karmai közül. De aztán - be nem tervezett akadályként- saját rémképén is túl kell lépjen, amikor T-800-at meglátja. A "Jöjjön velem, ha élni akar!" mondat éppolyan közismert szállóige a mozitörténelemben, mint Arnold híres spanyol köszönése.

Sarah, John és T-800 a kórházból szökés után lényegében bandaként funkcionálnak a filmben. A liftaknánál mindhárman láthatták, mi mindenre képes a T-1000-es neoterminátor. Továbbra is a T-800 szállítja a háttérinformációkat: mikor Sarah felhozza a Skynetet, kiderül, hogy egy Dyson nevű ember a kulcs. Technikai áttörése a közeljövőben megváltoztatja majd a hadiipart. Ezek után nem meglepő az orosz rakéták említése: ha egy mechanikus elme atomháborút akar szítani, oda kell kilőni az amerikai milícia nukleáris rakétáit.

John révén a Terminátor kissé idegen intelmeket kap róla, "hogyan legyen emberibb." De ezt leszámítva kedvelhető karakter marad végig a film során. Elsőre úgy tűnik, hogy csak a Johntól kapott parancs miatt nem gyilkol többet, ahogy a fájdalmat is csak érzékeli, de nem érzi. Hogy egy kibernetikus agynak hol kezdődik a határvonal adat és érzet között, azt nem lehet megmondani. Embereknél sem: egyik a tudásnak finomabb megfelelője, mint a másik.

Mikor Sarah Miles Dysont indul megölni a jövő - és így saját maguk - biztonságáért, egyetért vele. John mégis anyja után megy, nem aggodalomból, hanem mert így látja helyesnek. A nő látja Dyson családját, és visszatántorodik a céljától, mindamellett, hogy bűnösnek tartja a tudóst a jövő eseményeiben. Tágabb értelemben ez azt jelenti: figyelj a jövőre, de azt ne a jelen rovására tedd. Ahogy az később a Star Wars első epizódjában is elhangzik.

Sarah döntése előtt újfent nyomatékot kap, hogy ő látja és át is érzi a jövőt. Ez nagyon fontos azért, hogy ne csak a prológusban legyünk tanúi az atomháború megtörténtének, ne csak a támaszték legyen az események alá. Más, ha beszélnek róla, és más magát az eseményt látni. Linda Hamillton alakítása pedig emberi és anyai vonatkozásban is hiteles. Az atomcsapás Oroszországból egyik pillanatról a másikra következik be, figyelmeztető jel vagy felhívás nélkül. A napsütötte játszótér mögött a villanás talán a legdrámaibb ábrázolása a kezdeti pillanatnak. Hiroshimában is így nézett ki az atomrobbanás legelső pillanata. 5-50 szekundum múlva a város tűztengerré fog válni, és semmi nem marad meg benne.

T-1000 testmódosulásai is imádtam: amikor lépkedés közben megfagy és széttörik; a szabályosan kettéhasad, mikor a sikoltva a fémolvadékba zuhan: ezek egytől egyig szenzációs jelenetek! Nagyon ügyesen használták fantáziájukat a készítők, hogy milyen aspektusai vannak egy bármilyen formát felölteni képes humanoidnak. Még a végén Sarah lemásolásával is próbálkozik. A végén, a katarzisnál található a három talán legbrutálisabb látványadalék:

1. T-800 keresztülszúrása;
2. a fémpenge Sarah vállában;
3. a szuperterminátor haláltusája, 
4. és hogy a végén a korábbi áldozatai alakját is egy-egy pillanatra felölti.

A legsokkolóbb jelenetet rögtön a legdrámaibb követi. T-800 rámutat: neki is meg kell halnia, hiszen a Skynet teremtménye. Ez a jelenet nem egyszerű önfeláldozás, nemcsak a cselekmény és a logika szerint illeszkedik az eseménysorba. Itt válik képessé a robotember a könnyek, az emberi érzelmek megértésére. Megtagadja a parancsot, és annak ellenére ereszteti magát a katlanba, hogy a közvetlen veszélyforrásnak vége. Minden létező módon védte őket, ami az életben maradás biológiai határain belül még lehetséges, megtanult emberien viselkedni: mindezt saját sorsára nézve semmiért.

Cameron példásan megtagadta, hogy a kímélet vagy feloldozás bármilyen formáját biztosítsa Sarahnak vagy Johnnak. Élnek, és szó szerint egy darabban vannak, ennyi. Nem tudunk meg semmit az utóéletükről, csak újfent Sarah narrációja hangzik el. T-800 Sarah számára intő példaként marad meg, hogy lehet javulni és javítani a dolgok menetén. És mivel a film ezzel a jelenettel zárul, ezt a gondolatot a nézőközönségben is rögzíti. Nem mintha mást szűrtünk volna le a tetteiből: mi a géppel ellentétben tudunk sírni, és a történet kivitelezését tekintve ez cseppet sem szégyellnivaló itt.

Nem sok olyan szinematikus munka készült, ami ennyire törekedett minden téren a maximumot kihozni egy eleve sokat ígérő témából. Számos pontján lehet legjobb pillanatot megnevezni, T-1000 pedig a leghatékonyabb gyilkos humanoid, amit valaha is láttam tudományos fantasztikus filmben. Mozigyémánt.