Top Gun

Top Gunnak hívnak egy klasszikusnak számító filmet, ami tagadhatatlan hűséggel tükrözi vissza, miként vélekedik Hollywood a mozifilmekről általában véve: 

Zaftos közönségcsalogány hozzávalói:

1. egy ördöngős fenegyerek,
2. keménykedő rivalizálás,
3. egy "dögös" csaj,
4. csúcstechnika,
5. "állati" akciófelvételek,
6. jól ismert egysorosok és sablonmondatok, mint:

- "Sajnálom."

- "Többet nem fordul elő.",

- "Tudom, hogy milyen." 

- "Hol vagy, kölyök?" vagy

- "Bárcsak feltámaszthatnám!", etc.  

  

A Top Gun kétségkívül egy divatos téma divatos tálalására törekszik. Fiatal vadászpilóták egy csoportja elit színvonalú kiképzésen vesz részt, ahol elvileg végig egy csapatként kell működniük, és háború esetén a maximumot kell nyújtaniuk. És mégis: mind a legjobb akar lenni, a tetejébe pedig az "új fiú" túl "nehéz eset", folyton megszegi a szabályokat, a csapat szinte minden tagja utálja őrülethatáros repülési stílusa miatt.

Többször írtam, hogy nálam semmit nem jelent egy film kultstátusza, illetve a rajongótábor, ami esetleg köré épült az évek alatt. Ez a mozi az amerikai hős embertípusa köré sző egy elcsépelt, sőt: unalmas történetet. Feledhető szereplőkkel és foghíjas dramaturgiával. Véleményem szerint a film 5 évvel későbbi paródiája többet nyújt a felnőtt nézőnek, mint Tony Scott rendező eredetije.

A film legfőbb pozitívumát a légi felvételek adják. A gépek, rakéták és a géppuska hanghatásai is hibátlanok, a közeli, éppcsak követhetően váltakozó képsorok megteremtik az elvárható izgalmat. Nem tudom ugyan, hogy a való életben is kivitelezhetőek-e az itt látott manőverek, de ez itt nem annyira fontos.

Karakterrajzolás terén nem szabad sokat várni. Pete Mitchell hadnagy, azaz "Maverick" egy életvidám, magabiztos fiatalember, aki ígéretes karrier elé néz. Legjobb barátjával, Nick Bradshaw "Goose"-szal együtt átirányítják Miramarba, hogy részt vegyenek az 5 hetes Top Gunon. A kötelező fordulat és dráma az ő halála lesz, amikor egy gyakorlat során egyikük sem éri el elég hamar a kioldókart, és a katapultálásuk után, Pete a tengeren markolja legjobb barátja holttestét.

Természetesen ezután magát vádolja a rádiós haláláért, pedig még a vizsgálóbizottság is felmentette. Goose felesége és kisfia se tartják felelősnek. Ez az eset viszont traumát okoz nála, mintha mindenáron hibás akarna lenni. Tétovázni kezd a bevetések alatt, holott régen minden előírásra fittyet hányt. Ebből a végére kirázódik, és mellesleg apja emlékét is sikerül elengednie, aki maga is elit vadászpilóta volt.

Egyik legzavaróbb vonása a filmnek az emberek viselkedése. Nem törődnek a dolgokkal annyira, mint ahogy azt az egyes helyzetekben elvárnánk tőlük. Egyikükről sem lehet komolyan elhinni, hogy tényleg azok, amiként a filmben szerepelnek. Maverick, Goose és jellemrokonuk, "Ice" lényegében csak vagánykodó fiatalok, akikben túlteng a tesztoszteron.

Az önmagában még nem lenne probléma, ha a keménykednek a főszereplők, amennyiben eszük és jellemük is indokolttá teszi, megtámasztja azt. Itt ők ismerik legalább 4 vadászgép műszerfalát és manőverezési képességeit, de a jelek szerint sosem láttak élőben meghalni valakit. Legalábbis Mitchell esetéből számomra ez derül ki. Érzelmi reakcióik laposak, vicceik úgyszintén. Goose a gépéből kacarászva fotózza le Mitchellt és az ő gépét, ami elvileg önmagában büntetendő volna. Valahányszor humorosak próbáltak lenni, a Terminátor 3. egyik sora jutott eszembe: "A komolytalankodás hasznos. Csökken a feszültség és a halálfélelem."

Charlotte Blackwood vagy "Charlie" a Pentagon kirendeltjeként szintén nagyon lazán kezeli az előírásos magatartást, függetlenül attól, amit állít. Van, hogy nyilvánosan flörtöl egy "diákjával", ahogy ő nevezi. Blackwood körülbelül annyira meggyőző tengerészeti oktatónak, mint Chase Meridiam pszichológusnak a Mindörökké Batmanből.Kétségeim vannak afelől, hogy a nő tényleg "beleszeretett" volna. Kapcsolata a fiatal hadnaggyal puszta szexnek tűnik nekem, mert azelőtt folyton lekicsinyelte mások előtt a szavát, amikor pedig a srác barátja meghalt, semmi használható érvet nem tudott felhozni a vigasztalásában. 

Maverick felettesei is messze túl elnézőek vele kivételes akrobatikája miatt. A legnagyobb fenyegetés, amit felvázolnak neki, hogy egy teherhajó takarítójává fokozhatják le. Megtehetnék, de amikor behívják valamelyik felettese irodájába, a parancsnokok túlságosan bizalmasak vele.

Futólag felhozzák, milyen sok millióba kerül egy vadászgép, "az adófizetők pénzén", de egy percig se kételkednek abban, hogy Pete-nek a pilótaülésen a helye. Most komolyan: ha a szabályzat rendszeres áthágása ennyire veszedelmes, miért nem konzultálnak ülésen erről és minősítik alkalmatlannak Mitchellt? Ezek után nem volna meglepő, ha mások is elkezdenék utánozni, amit az  irányítótoronynál, a felhők között és a magánéletében művel.

Mikor Mike Metcalfról kiderül, hogy egy csapatban repült Pete apjával, az nem igazán meglepő. Ez nem cselekményfordulat, hanem csak információ a fickó múltjáról. Pete apja jelentené az érzelmi motivációt, hogy miért olyan csupa-ideg stílusban repül, illetve veszi félvállról a kapott utasításokat. Apja eltűnt az utolsó bevetésén, állítólag bepörgött a gépével. Pete ezt sose hitte el, de az akta titkosítva van.
A titok megismerése elvileg feloldozná a stressz alól, de az egész folyamat érzékeltetése olyan gépies. Most elsőrangú pilóta, mert azt mondja mindenki; most gyászoló komplexusos, mert a szkript szerint ez jön; és a végén: Ice lép a "legjobb barát" cím helyébe, mivel ő is lelkes ifjú pilótaász, és sok műsoridőt kapott.

A két legfontosabb zeneszáma a filmnek nagyon eltérő benyomást tett rám. A hivatalos témazene üdítően lendületes, és érezhetően heroizáló hangzású. Ha nem próbálunk jelentést kölcsönözni neki, kellemes kikapcsolódást nyújt.
A másik, "Take My Breath Away" c. szám - amit leggyakrabban hallani a filmben - viszont kifejezetten zavaró, úgy dallamára, mint énekére! Nehéz szavakba önteni, mi a baj vele... olyan benyomást kelt, mintha a vonzó fickó arra lett volna rendeltetve, hogy megkapja a kiválasztott csajt. Ha a produkciónak eleve ez az alapfelfogása a pilótákról, az attól még nagyon önelégült és reklamizált.



A Top Gun egy eseményszegény, álszent pátosztól csöpögő propagandafilm. Kevés lényeges dolog történik benne, cseppet sem meggyőző az a dráma benne, amit ábrázolni akar.