Véres sport

Ez a darab többmindennek a kiindulópontját jelenti:

• A haláltornákról szóló akciófilm-zsáner egyik megalapozó darabja volt
• Jeanne Claude van Damme első igazán hangos sikerprodukciója
• története szerint az amerikai ninjutsu előzménye

Akik ismerik Bruce Lee életét és munkásságát, azzal is tisztában vannak, mennyire privilégiumként kezelték a kínai és japán emberek harcművészeti ismereteiket - egész a XX század vége tájáig. Ennek kontrasztjában az első kivétel - bármilyen miliőn - mindig feszültséget generál, komoly hozzáállás mellett pedig ideális film-nyersanyag. A legfontosabb kérdés a Véres sportot illetően: a tiszteletkeltő tartalom miként mennyire tud konstruktív értékké válni az egyszerű néző számára. Röviden: mennyire van összerakva.

Frank előéletéből csak annyit tudunk meg, amennyi okvetlenül szükséges, hogy tisztán lássuk motivációit: miként került kapcsolatba a Tanaka családdal; miként dőlt el, hogy egy harci és spirituális tankódex örökösévé váljon. Tanaka fia, Shingo meghalt, és nem először halt meg gyereke. Frank akaratosan kéri, hogy tekintsen el a vérvonal szabályától.
Hogy megszökik a seregből, és két ügynök, Helmer és Rawlings vissza akarja toloncolni, az elég érdektelen szál. De legalább a készítők nem söpörnek félre minden más gondot Dux elől, mialatt Hong Kongban van.

A filmben bemutatott harcművészeti tudás nemcsak valódi, de olyan látásmóddal sikerült ábrázolni, ami elgondolkodtatja az embert. És nem a résztvevők különböző stílusaira gondolok itt. Frank emlékképsoraiban látjuk, hogy Senzo Tanaka edzésterve kínzásnak is beillene, mégis van egy logikus menete:

1. Először Frank csak a fogadó fél,
2. aztán kötetlenül gyakorolnak,
3. meg kell tanulni a test sebezhető pontjait,
4. jönnek a meditatív gyakorlatok
5. és a fizikai fájdalom kiszűrése.
6. Végül pedig: a chi teljes kontrollja.

Oké: mára már rengeteg filmben elsütötték a lelkierő kliséjét, mint univerzális problémamegoldót. Nagyon nehéz tárgyilagosan megítélni, hogy években, mentalitásban vagy edzettségben mit kell kiállni, érni, míg valaki eljut erre a valószerűtlenül magas szintre. A film szigorú, tradicionális, de következetes edzéstípust vázol fel. Nemcsak egy mogorva önkényes tanár használja eszközként a tanulóját. Van Damme pedig nagyfokú teatralitással ábrázolja a 6. érzék szemtől független használatát, Tanaka házában és a viadalon is.

A főhős legjobb barátja és nője is kötelező kellékei egy régi típusú harcművészfilmnek. Rey Jackson szélesvázú, pankrátorszerű figura, hosszú szakállal és hajjal. Nem különösebben eszes karakter, de Frank se igényel túl nagy udvariasságot, vagy egyáltalán. Ő az, aki miatt győzelme a Kumitén személyes üggyé válik Duxnak. A bajnok, Chong Li majdnem megöli, de Jacksonnak szerencsére szó szerint "kemény feje van", így "csak" kórházba kerül.
A beszélgetések Frank és Rei között elég mókásak, egyik modoros a másik heveskedő. De sosem keletkezik bennük harag a másik iránt.

A kötelező személyes fordulat itt jön: Rey bukása komoly dilemma elé állítja Franket. Lehet, hogy célja csak a dicsőség. Menedzsere, Linn azt követeli: felejtse el a bosszút. Nemrég megismert riporter-barátnője, Janice pedig dühösen szitkozza azokat, akik részt vesznek a Kumite-n. Már nem lenézi, hanem megveti a tornát, ami nyilvánosan nem is létezik, csak épp emberek pusztulnak el rajta.
Janice őszintén szólva inkább egy naiv Barbie-babának néz ki, semmint egy elszánt újságírónak. Közte és Frank között nincs hihető vonzalom. Itt viszont igaza van, legalábbis félig bizonyosan. Látta a harcokat. Frank elmagyarázza neki, hogy nem maga a Kumite, hanem csak egyes résztvevői brutálisak, és hogy a cél a legjobbnak lenni - akár harcos, akár riporter valaki. Ez mégcsak a szóbeli érv, és csak ezalapján magam is Janice-nek adnék igazat.

A tettbéli érv az, mikor Dux visszaadja Jacksonnal a szalagot, amit Li gúnyosan megtartott. Lit legyőzni a torna része volt. De az már nem, hogy - mint Janice elmondja Jacksonnak - kimondatta vele a megadás szavát. Egy vadállattal, aki szinte minden korábbi ellenfelét megölte vagy megnyomorította. Frank mégis direkt így akart győzni. Így egyrészt Ray megalázását tette semmissé, ugyanakkor ellenfele egyéniségét is legyőzte, nemcsak a fizikai mivoltát. Kettejük kézszorításából érti meg Janice - és a néző -, hogy az igazi harcosok nemcsak erejüket, de összetartásukat is készek bizonyítani. Ezért nem érződik elcsépeltnek a végén, mikor Janice tiszteleg a reptéren Franknek.



A harci koreográfia többnyire kiválóra sikerült. Nincsenek lassított felvételek, mindössze kétszer van egy-egy kurta darabos lassítás, kiemelni egy mozdulatsor dinamikáját. Vérfagyasztó momentum volt látni, ahogy Li az egyik ellenfele lábát - nem, nem eltöri: szabályosan kihasította a lábszárcsontot a bőr alól!
Két összefüggő rész volt a párharcokban, ami nekem kissé sántít: az afrikai harcos ugrabugrálását komolyan röhejesnek tartottam, miután ellenfele végül simán összepréselte. A másik, hogy Linek a hasa a gyengepontja. Ezt Frank odasúgja Jacksonnak. A döntőben Li gyanúsan keveset védekezik a karjával, mikor Frank sorozatban, de apró szünetekkel üti a hasát. Ez azért kizökkentő.

Chong Li mint főellenfél tényleg csak az izmaiból áll. Dialógusai rettentően laposak: "Megdöntötted a csúcsom. Most én döntelek le téged! Ahogy ledöntöttem a barátodat." Az még elvileg logikus, hogy kegyetlen bajnokként ész nélkül tipródjon az ellenfelein. Hogy számos rekordja közül egyet Dux megdönt, azon annyira kiakad, hogy egyik meccsén még a bírák is elfordulnak tőle. Ez az ő személyes motivációja Frank ellen. És így a film végén a valós Dux alakjának rekordjait van apropó mutatni.
Bolo Yeung színészi játéka borzalmas, a döntőn pedig olykor egészen idétlen ábrázatokat vág. Nem hihetem, hogy egy elit harcos figurának eleve nem lehet személyiséget megírni.

Hanghatásokra nem lehet panasz, az egyes dallamokból minden merevséget kigyomláltak, minden helyzet vagy történés hozzá illő hangzást kap. Gyakorlatilag verhetetlen témazenét állítottak össze a döntő küzdelemhez, ami nagyon inspiráló bármilyen aktív tevékenységhez.
Az eredeti W. Dux egyébként segítséget nyújtott Van-Damme-nak a szerepre készülésben. A belga színész pedig valóban kivételes mozgástechnikát mutatott fel a film során. Kár, hogy magát a filmet nem írták meg okosabbra, mert van hangulata és B-mozikra jellemző bája.