A tégla

Martin Scorsese filmje az egyik kedvenc amerikai remake-em, illetve zsarus filmem. Kiváló története és elsőrangú színészi játékai mellett légköre döbbenetes ötvözi a morbid humor és feszültséggel. Egyszerre brutális és elegáns krimi. Utolsó percéig izgalmasnak találtam a bűnügy részleteit, ahol 2 beépített férfi infót szivárogtat át, ki-ki a másik oldalnak.


Frank Costello, Boston keresztapája egy még gyerekként megismert fiút bejuttat a rendőrségre. Collin Sullivan nyomozóvá lép elő, és a testület pszichológusa az élettársa lesz. Eközben egy helyi bűnöző unokaöccse, Billy Costigan szintén belép a hatósághoz, és főnökei beszivárogtatják Costello bandájába. Telnek a hónapok, de a rengeteg bűneset dacára se tudják lecsukni a bandát. Aztán persze mindkét oldal megneszeli, hogy tégla van a soraikban, így a két "patkány" egymásra kezd vadászni.


Mesterkélt csavart vagy erőltetett szálat nem tudnék felhozni. Olyan folyamatos az egész, mintha egy mozgóképes detektívregényt lapozna a szemünk. Matt Damon és Leo DiCaprio fenomenális tükörképei egymásnak ebben a sztoriban: Sullivan sunyi, kitenyésztett karrierista, aki egy tömeggyilkosnak kémkedik, míg Costigan bizonyítani akaró fekete bárány, akit lassan felőröl az állandó személyiségcsere. Ahogy haladunk időben,

• mindketten átesnek a kacsahír-trükkön,
• mindketten végignézik főnökük/mentorfigurájuk elvesztését,
• csaknem egyszerre jönnek rá egymás kilétére,
• és mindketten egy hirtelen fejlövéssel halnak meg.

Egyszerűen briliáns az, ahogy a forgatókönyv az identitászavar témájára felfűzi az eseményeket. Mindkét tégla kettős életet él, örökké álarcban. 
A szakadás akkor áll be, mikor kiderül, hogy Frank az FBI informátora, s ezért nem tudták lecsukni. Billy/Bill és Collin előbb mentorfiguráikat veszítik el: Queenant lelökik egy háztetőről, Collin pedig végez Frankkel. Épp akkor jönnek rá egymás kilétére, mikor az őket elindító profikat megölték: most már ők a profik. És mihelyt önazonosságuk utolsó morzsája is elvész, meghalnak: Collin törli Bill fájlját, Billt megölik, de hátrahagyott üzenete révén magával rántja Collint, ahogy Dingnam később végez vele. 
"Csak ölj meg végre!"
"Én tényleg megöllek."
Tovább fokozza az iróniát, hogy Collin, ez a patkány, aki még saját segítőit is agyonlőtte, érdek nélkül dönt úgy, hogy rehabilitálja Billt, aki kis híján leleplezte. Ragyogó írói munka.



Jack Nicholson brillírozik Boston ír keresztapájának szerepében. A romlottság lábon járó enciklopédiája: cinikus, trágár, bágyadtan kéjhajhász, szadista tömeggyilkos. Korcsabb lelkű még táblával a nyakában se lehetne, ellenben őhozzá fut be minden. Ha csak ferdén néz az emberekre, azok tudják, hogy atrocitás érheti őket, és így a helyi rendőrség teljesen magára utalt.

Sőt a "szövetségesekkel" se stimmel minden: az államiak szinte rivalizálnak a helyi egységekkel, rossz és elégtelen az összehangolt munka minősége (az ál-mikroprocesszorok adásvételénél nincs elég rejtett kamerájuk). Nagyon tetszik, hogy ennek konkrét oka van a sztoriban, és annak kiderülésével szabadul el a Pokol a szereplőknek. Mint Frank mondja: "Amit csinálok, azt csak én tudom csinálni." Frank úgy működik, mint egy légypapír: takarítóként egyetlen bűnszerv hegemóniáját biztosítja, sok kisebbé helyett, akik bármikor egymásnak eshetnének. Halálával pedig a két tégla magányos farkassá válik, ki-ki a maga célját űzve.


Costello mellett jellegzetesek még a nyomozók: Ellerby százados, Queenan kapitány, és az örök cseszegető, Dignam. 
Ha Bill Colinnak, akkor Queenan Costellónak az antitézise. Istenfélő, józan eszű ember családdal, akik feltételezhetően nem laknak vele otthon. Erről csak utalás van, de nyilván más környékre vagy városba költöztek, ahová Costello keze már vélhetően nem ér el.Queenan karaktere valahogy védőgátként működik: az egymással szemben álló erők egyensúlya kibillen, amikor ő meghal. Bevallom, nem értem, miért nem rántott azonnal fegyvert, vagy futott, amikor a banda eljött likvidálni őt. Értem, hogy Billt tartja a legfontosabb láncszemnek a lefüleléshez. De miért tudná a támadókat eredményesebben feltartani, ha csak állva bevárja őket, rágyújt, majd magyarázkodni próbál nekik?

A film atmoszférája egyszerűen lehengerlő. És nemcsak a véres kivégzések, bűzlő beszédattitűdök és a gyanú egyre kiterjedtebb érzése miatt. A szcénák megfelelő arányban váltják egymást, nem túl lassú vagy túl rövid. Klisé nuku. Az alkotógárda nem próbál a robbanások extravaganciájára támaszkodni, inkább a szálak tisztes elvarrására figyelnek, és kiválóan.
Az egész filmet a rothadtság érzete hatja át, a nyers, kendőzetlen valóság. Bármilyen jelentéktelen apróságért kinyírhatnak téged és esetleg 1-2 szerettet is. Minden rendőr és bűnöző más-más helyzetben van, de mind érzik az ügy súlyát. Különösen miután a "téglaság" gyanúja ott terjeng a levegőben. Hiába nem lepleződik le egyik ifjú tégla se: addigra már környezetük teljesen elhidegült tőlük. A mióta húzódó ügy és saját hivatalos imidzsük mostanra közönyös utálatot keltett irántuk. Sullivant már csak közvetlen beosztottjai/kiválasztott emberei veszik emberszámba, és végül úgy pusztul el, amiként élt: patkányként.


 
A téglát minden idők egyik legügyesebben összerakott krimijének tartom, akár remake, akár nem. Azóta is már első perceiben megfog a film hangulata, még a legbénább senkik is hús-vér embereknek érződnek. Sose érezzük úgy, mintha csak céllövöldében lesnénk, hányan és kik maradnak végül. Kitűnő, vérrel és mocsokkal teli mozi, 10-es skálán 10 pontot érdemel.