Transformers

Michael Bay egész munkássága egy bizonyos hozzáállást testesít meg. Robbanóanyag és CGI pazarló használata, síkegyszerű forgatókönyvvel, teljesen hülyének nézve a közönséget, sőt külön szexista és rasszista utalásokat is be-beszórva, ha lehet. A Transformers-széria a tömény esszenciája mindennek az undorító felfogásnak a filmkészítésről.

Szóval a két Transformer-faj, az Álcák és az Autobotok egy földönkívüli gépfaj tagjai, akik régóta tudnak az emberiségről. És fel tudják ölteni a miáltalunk ismert tárgyak pontos alakját, rögtönözve. Van egy szeleburdi mítosz az Örök Szikráról, ami lényegében egy csiszolt kocka formájú, fénylő ásvány. Ennek birtokában monumentális energiakészletek juthatnak a két fél valamelyikének birtokába. A szembenállás Álca és Autobot között mindössze annyi szinapszist kap, ami okvetlenül fontos, hogy legalább... meg tudjuk nevezni a film témáját.

Utáltam és máig kányhába kívánom ezt a filmet, ahogy a folytatásait is! Lélektelen akcióhajhászás úgy, ahogy van, valódi jellemrajzok és színészi játék nélkül! Személyiség nélküli árnyemberek sodródnak az eseményekkel, és próbálják épp bőrrel megúszni azokat. És - hasonlóan a Terminátor 3.-hoz - ugyanez érvényes a gépkarakterekre. Optimus az egyetlen közülük, akinek tisztességes beszédet írtak a készítők. 

Hogy a film eladható legyen, Bay minél több dinamikát és rombolást törekszik belepumpálni a munkájába. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a történet külön-külön tenne indokolttá

• minden egyes üldözést,
• küzdelmeket autobotok és álcák között,
• a tetemes anyagi kárt, amit a transzformerek végbevisznek a civilizált világban,
• az elvárható és azonnali nemzetközi visszhangot, amit ez az iszonyú őrület a világban hátrahagy.

Akcióorientáltsága azért sem menti fel a produkciót, mert az szinte teljesen a gépek köré épül. Ők terveznek, taktikáznak, idézik elő vagy oldják meg a helyzeteket: ez az emberekre csak majd a számítógépek megbénulásától kezdve lesz jellemző. A jellemrajzok hiánya pedig bizonyos fokig még az akciót is visszarántja, mert alig-alig lehet szorítani valakinek a megmeneküléséért. Nem beszélve a jövőjük, az ismerőseik jövőjének alakulásáról.  

A "protagonista" Sam Witwicky szimpla pálcikaember, akinek sztereotip  vágyálmai - csinos nő, menő kocsi, tuti balhé - közepette nincs valódi lelkivilága. Mindenféle környezetben döcögve reagál a dolgokra, akár a rendőrségen, az utcán, vagy egy szigorúan titkos katonai erődben. Lapos és ritkán meggyőző szöveggel érintkezik bármilyen életformával - legyen szó egy csinos nőről, tisztről vagy egy fölébe tornyosuló gépharcosról. Többször életveszélybe kell kerülnie, hogy egyáltalán a határozottságnak jelét mutassa. De ez még nem karakterfejlődés, nem vezet oda, hogy több fontos ellentanácsot is ő ad a harcoló feleknek a végén. Shia Labeufnak pedig nem ez az első cérnaszerepe (gondoljunk az Én, a robotra).

Megan Foxot akár egy "üres fejű szexbomba"-feliratú táblát is hordhatna a nyakában. Mikaela kizárólag a "főhős" vágyálmainak tárgyát képviseli, aki mikor milyen pózban mutatja a nézőknek formás idomait. Ez a fő erélye, mimikai eszköztára igen csekély. 
És egyáltalán nem értem, hogy a rengeteg csetepaté közepette mi tudja egy kicsit megfogni őt Sam-ben. Nagyon hamar  világossá válik, hogy a fiú sekélyes észjárású balek, akinek más se jár a fejében, mint a tiniélet adta szórakozási lehetőségek, illetve, hogy minél távolabb kerüljenek a közvetlen veszélytől. Őszintén szólva a hadsereg vezetőinek inkább hazaküldei kellen a fiút a kikérdezése után. Sam civil tanú, nem világmegmentésre szánt vezető. Ehelyett nemcsak elhozzák őt és Mikaelát egy titkos támaszpontra, de bevonják a srácot a megoldó akcióba is!

Szerepel még köztük egy energikus szőke kódszakértő, Maggie. Neki köszönhető még úgy némi találékonyság emberi részről. Keller miniszter és a többiek se nagyon tudnak mit kezdeni Samékkel, majd az általános zárlattal. Elméleti vészhelyzetként szerintem ez egy könnyen belátható eset. A függetlenség napjában legalább Morse-jelekkel sikerült kommunikálniuk a világ többi részével - bár azt is kötve hiszem, hogy működne valódi vészhelyzetben.

Sam ükapjának jelentősége is körülbelül ennyire komolyan vehető. Ő talált rá Megatron tetszhalott testére egy bő évszázaddal ezelőtt. Az összefüggés a szemüvegével borzasztó erőltetett. Hogy tud információkat felszedni egy szemüveg pusztán azzal, hogy hozzákarcolódik egy fémfelülethez? És miért éppen az Örök Szikra koordinátái azok az adatok? Ennek még azzal együtt sincs értelme, hogy az Örök Szikráról kiderül: ugyanabban a 7-es szektorban őrzik, mint a mélyhűtve tartott Megatront.

Az Örök Szikra "erejéről" is hamar kiderül, hogy csak a történet gyors, mihamarabbi elvarrására korlátozódik. Sam megint előáll egy ötlettel, ami annyira pofonegyszerű, mégsem gondoltak rá a harcoló csoportok: Optimusé helyett Megatron testébe próbálja tenni a Szikrát! Ez majd valahogy berobbantja a robotot, holott Tomboló is elvileg ettől kapott erőre a bázison.

Sam helyzete leginkább Hal Jordanre emlékeztet a Zöld Lámpásból. Hiába későbbi film: ott is arra látunk példát, hogy egy ifjú hős többször hoz fel nyilvánvaló ötleteket, miközben a rend fenntartói fantáziaszegényen küszködnek kitalálni egy végső megoldást.

Üres, elvek és igény nélküli, hatásvadász roncsderbi a 2007-es Transformers. Kizárólag a tömegek igénytelensége és Michael Bay pénze tartotta életben még több folytatás elejéig. Amellett, hogy nincs valódi köze Cybertron, a Transzformerek szülőbolygójának történetéhez, semmilyen értéket vagy irányultságot nem képes felmutatni, süket karakterek és álszent akciófétis tarka egyvelege.