Viasztestek

Átlagpolgár elszörnyed a gondolatra, hogy egy élő embert a szeme láttára viaszba öntsenek, amtől legfeljebb fél percen belül biztosan megfullad. Különösen akkor, ha előzőleg ismertük, láttuk a személyiségét, érdekelt minket a sorsa, az érzései: mindaz, ami az élő mivoltát jelentette. Ennek örök érvényű megsemmisülése az, ami igazán fájóvá teszi egy emberi lény halálát.

A Viasztestek legalább harmadik olyan thrillermű, ahol a halál oka: televiaszosítás. Egyszerű filmtémának hangzik, pedig nem az. Ahogy a becserkészett, külvilágtól elvágott fiatalokat asszimilálják a bábok népébe, az valódi horror. Mégha időben felismerik a veszélyt, kocsival is nehéz elmenekülni onnét, nemhogy gyalog.

Azonban a filmnek van egy súlyos gyengesége, amit az alkotógárda szándékosan követett el. Az áldozatjelöltek mind gyanútlan, elkényelmesedett észjárású tinédzserek. Száraz, egyéniség nélküli srácok és csajok, aki csak dumcsiznak, huszadrangú problémákon rágódnak és örömködnek. Nagyon sok film operált 2005. előtt ilyen emberekkel, és ez már unalmas. Miért félnek a készítők felnőtt, kiforrott embereket áldozatokká tenni, amikor eleve korhatáros filmről van szó?

Azonkívül ez a hiba elleplez egy másikat, ami még gyengébb lábakon áll a cselekményben. A film volumene  az elhagyatott Ambrose-ra szorítkozik. Oké: szóval ha egy kisváros/falu testvérpárja úgy dönt, hogy legalább 1000 másik embert beöntet, akkor megteheti? A többi lakos nem leplezi le őket... egész, amíg nincs "többi lakos"? Nem: néhány család talán megcsömörlik a gyilkosságoktól, és elköltözik. De a többi nyilván tovább kutat a gyilkosok után.

Vagy a hely már ki tudja, mióta kihalt, és több különböző helyről lettek összegyűjtve a bábuk, "megőrzésre"? Ez lehetett Jaume Collet-Serra rendező elképzelése, és nem elképzelhetetlen - úgy 100-150 főig. Egy-egy eset szemtanúi is megfelelnek viaszbáb-matériának. De a végén a seriff magyarázata, hogy ez a porfészek a térképen sincs, annak nincs értelme. Ez nem figyelemhiány, hanem léhaság. A zárással együtt azt sugallja, hogy az ügyet a lusta rendfenntartók megint el fogják tussolni. Ha az áldozatok hozzátartozói, ismerősei közül csak néhánynak a fülébe jutna mindez, akkor országos botrány törne ki.

Miután a fiatalok kocsiját szabotálták, egy helybéli vezeti őket a csapdatelepülésre. Kényszerű helyzet, de gyökértelen, ha a készítők nem tudnak szimpátiát építeni a karaktereik köré. 

Carly-t leszámítva ez egyiküknél se sikerül. A lányt elkapják, viasszal vonják be ajkait, de megmentik. A szkript ennyivel vértezi fel arra, hogy:

• felfedezze a gyilkos testvérek múltját,
• ráleljen társaik maradványaira Nick-kel,
• tönkretegyék az egész viaszházat,
• és úgy meneküljenek meg, hogy akár futó sérülés, akár támadás, akár a végén a forró viasz maradandó sebesülést okozna nekik.  

Collet-Serra úgy nyilatkozott, hogy a film a testvéri kapcsolatra mind erőbázisra főkuszál. Nick és Carly ugyanúgy elhidegült vértestvérek, mint a gyilkos Sinclair-fivérek, Bo és Vincent. Carly lesz az, aki elég intelligens átlátni, hogy nem egyszerűen életveszélyben vannak. Véget kell vetniük mindannak, ami a Trudy Viaszmúzeumban addig titokban zajlott. A többiek halálán sem csupán szörnyülködtek. A legvégén a kamerafelvételt látva mintegy magukba zárják az emléküket.

Nyomokban mindez felfedezhető, de nem kapott elég hangsúlyt, hogy igazán megragadja a figyelmet. A jellemrajzokat néhány alapvonással elintézték, akárcsak a helyzet, amiből szabadulni próbálnak. A rádióadás, miszerint van egy harmadik Sinclair-fivér, pocsék sejtetés egy esetleges folytatásnak. 

Azon halálesetek közül, melyeket megtörténni is látunk, hármat érdemes megjegyezni:

1. Paris Hilton "karakterének", Paige-nek egy cső hasítja át a koponyáját. Ez önmagában kegyetlen látvány, de egyáltalán nincs tálalva, úgyszólván sehogy. Paige-től a legemberibb dolog, amit láthattunk, hogy egy sátorban sztriptíztáncot lejt egy fekete fiúnak.
2. A torzabbik Sinclair a tüzet fogott viaszházzal együtt válik a lángok martalékává. A múltjának részletei egyszerre kerültek elő: a viasz álarc eredete, valamint a tény, hogy a testvére egészen idáig csak eszközként használta őt. Carly erről meg is próbálja győzni őt, ami a tinihorrornak ad némi drámai színezetet az utolsó harmad alatt.
3. Az egyik tinit (Wade) egy kínzószékbe csatolják, majd elevenen bespricceljék viasszal. Ez valószínűleg Vincent általános technikája volt az emberek bábosítására. A teljes folyamatot az élethű bábuig nem ábrázolják ugyan egyetlen áldozaton, de így is érződik a procedúra embertelensége:



A Viasztestekre átlagos tinihorrorként kell hozzáállni, hogy pozitívumai felerősödhessenek. Kis ívű, nem túl eredeti, és a menekülés kezdetéig vontatottan halad. A stáb egy egész várost épített fel, a sminkesek pedig elsőrangú munkát végeztek, egyebek között a viasz különböző állapotainak ábrázolásában. Igazán kár, hogy a legtöbb szereplő élve se sokkal több, mint egy mozgó, beszélő viaszbábú.