Mátrix (második bejegyzés)

#

Szokatlan metaforát ismertem meg egy, a Mátrix filozófiájáról szóló antológiában, ahol is a főszereplő karaktereket a Szentírás jellegzetes alakjainak feleltetik meg. Nem állítom, hogy egyetértek a párhuzammal, de tényleg fellelhető némi átfedés a kettő között. Így például Neo Jézus, az áruló Cypher pedig Júdás megfelelője lehetne.

Morpheus 2 bibliai alakhoz is hasonlítható: Mózes és Keresztelő János. Mózeshez leginkább azért, mert a Nabukodonor hajó legénységét Morpheus vezeti. És bár elmondása szerint egy korábbi, első Kiválasztott "szabadította fel" őket, néhányuknak elvileg maga Morpheus is feltárhatta az igazat a Mátrixról és az igazi otthonukról, ahog Neónál.
Ugyanakkor az Orákulum által  megjövendölt Kiválasztottnak egyfajta előfutára, akinél majd az igazi, általa is tisztelt Megváltó felkeresi, útmutatás gyanánt. Keresztelő János elrendelt szerepe is lényegében ez volt. 

Morpheus tehát mentorfigura, amolyan laza, de éber főnöktípus. Ugyanolyan gondos figyelemmel és türelemmel kíséri az ifjú hősjelölt fejlődését, mint Obi-wan Kenobi okította Luke Skywalkert. "Tanítása" egyszerű tételekből áll, amik rávezető jellegű útmutatások, úgy mint: "Ne csak ütni próbálj, hanem üss is meg!" (Remélem, nemcsak én asszociálok Yoda szavaira erről.) Nem minden szava számít mélyebb összefüggésnek, de mindig helyénvaló dolgokat mond, és sosem aláz meg másokat. Nem olyan kérkedő guru, mint a Kill Bill szakállas mestere, hanem törődik, mérlegel és érzi a fájdalmat.

Thomas Anderson Neo civil énjének neve. Luke-kal ellentétben Neo nem egy másik, nagyobb életre vágyik: ő - a Mátrix fogalma szerinti - éber állapotban érzi, hogy még ez az ébrenlét is még mintha álca lenne. A világ nem az, aminek minden áldott nap felfogjuk az érzékszerveinkkel; az ösztöne mást sugall neki. Ez az érzés hajtja, teszi lehetővé, hogy az őt régóta kereső Morpheusszal kapcsolatba lépjen és találkozzon.

Hogy kevésbé érződjön klisének, Neo állandóan megkérdőjelezi saját kiválasztott mivoltát. Amikor már elkezdené komolyan hinni, újfent korlátokba ütközik. Ugyanezen esik át a Nabukodonozoron mindenki - kivéve Morpheuszt.

A kérdés akkor dől el, mikor Morpheuszt fogjul ejtik Smith emberei, és vallatni kezdik. Mit számít a "hit", "prófécia" meg "végzet", ha a társad veszélyben van? Luke-hoz hasonlóan Neo is önként elsiet megmenteni a barátját a fő antagonistától. De Luke-kal ellentétben Neo már teljes rálátással bír a szerepére, stabil tudásra tud támaszkodni a mentőakció közben - bárhogy is működik az.

A többiek:

• Trinity szerepe könnyen a buta liba esetévé silányulhatott volna. Szerencsére Carrie-Ann Moss tökéletes választás: határozott, precíz, de nem beképzelt. Ridegsége mögött remények húzódnak. Trinity itt lényegében a harmadik fő személy, a női segítőtársa Neónak. A legtöbbjükkel együtt ő is kételkedik benne, de szeretne hinni, esélyt adni a fiúnak.
• Smith ügynök a bibliai Sátánhoz hasonlóan a "könnyebb ösvényt", azaz a kooperációt kínálja fel Neónak, mikor a film elején elfogják őt. Ő, amolyan digitális Jolly Jokerként bármelyik emberi lény helyében megjelenhet, és az a személy kitörlődik. Smith intelligens program, emberi érzésekkel. Hugo Weaving erős undort képes a fapofa mögül előhozni: ez Smith saját  dühe, amiért örökké össze van zárva a betegségnek tartott homo sapiensszel, mint holmi börtönőr.
• Cypher kellően alantas féreg, akiről a csapat tagjai végig nem sejtik, hogy feldobta őket. Mikor leleplezi magát, 2 társukat is kivégzi, látható élvezettel. Borzasztó kevésen múlik, hogy Neo nem jut ugyanerre a sorsra.

A látványvilágot szinte lehetetlen összetéveszteni más filmével. Valahányszor a Mátrix világában vagyunk, az egész világ egy kicsit zöldes árnyalatot kap. A valós világban gyakran nem látni rendesen, de ez még kimagyarázható a géplények kisebb fényigényével is.

A Nabukodonozort üldöző szörnyek, a feltépett hajó, az emberek tároló fülkék/kapszulák, a "termesztett" emberek millióinak látványa azonnal megborzasztja a nézőt. Nagyon élethűnek találom, ahogy Neóból az ébredésekor mindenféle vezetékek lógnak ki, újszülöttként kell megtanulnia látni, elsorvadt izmait külön fel kell erősíteni.

Vizuális trükkjei közül nem egy használata mára gyakorlatilag mindennapos szokássá vált az akció- és a sci-fi-műfajában is (lassított mozdulatok, deformálódó tér, levegőben megmerevített tárgyak, stb).

2 dolog van, amit viszont kifejezetten ellenszenvesnek tartok a látványban. Egyik a "felszabadítottak" klasszikus ruhadivatja: hosszú kabát, fejre simuló napszemüveg és kézifegyver. Smith ügynök és klónkiadásai pedig a Man in Blackhez hasonlóan örökké öltönyben és nyakkendőben futkosnak. Mindkét oldal állandóan ugyanazzal a merev ábrázattal és mozgással tesz mindent. Mintha a rendezők, Larry és Andy Wachowski szándékosan a fiataloknak címzett menő, profizmust és vagányságot sugalló cuccokat próbálnának árulni, ott helyben, a filmjükön keresztül. Ahhoz képest, hogy az egész emberiség túlélése a tét, ez nem egyéb, mint hatásvadász giccs.

A másik: az esztelen lövöldözés. Erre több példát is látunk. Maus, a vézna srác leszakad a többiektől Cypher csapdájakor. Egy osztag épp ráront, és erre ő mit tesz? Megjelenít két géppisztolyt, kiáll eléjük, és ész nélkül elkezd lövöldözni rájuk. Ennyit a kreativitásról.

A másik ilyen eset Morpheus szöktetése. Trinity és Neo helikopterrel érnek oda Morpheus-hoz, és Neo egy géppuskával ész nélkül lövöldözni kezd az egész szobára. Morpheus tudatát Smith-ék akkorra már legyengítették, tehát elvileg védtelen a golyókkal szemben. Neót pedig nem látjuk, hogy védené a tudatával, nem emel térpajzsot köré vagy ilyesmi. Morpheus ugrásánál már láttuk, hogy tudatosan használja az erejét. De hogy Neo golyóitól mi védte meg, az számomra örök rejtély marad.

Végül: amire még szeretnék kitérni, az a hasonlóság az Eredettel/Incepcióval. Sokan azonnal a Mátrixhoz hasonlítgatták. 4-4 Oscar-díjat kaptak, 3 egyazon technikai kategóriában. Mindkettő a mesterséges álomvilágról szól, ahol egy profi csapatnak kell elvégezni a küldetését. A főszereplő is rátermett, viszont kétségek nyomasztják. És ha eltekintünk a legszélsőségesebb dolgoktól, mint a kihalt, sötét világ vagy gépek világuralma... A Mátrix egy kicsit az Incepció folytatásának is felfogható. Mi lenne, ha a kollektív álmodást egy fejlett program börtönné tenné, és egyre több éber embert is belekényszerít?

A lassítások egyik műben sem zavaróak: az Incepcióban eleve alig használják, akkor is szigorúan, ha a cselekményben van szerepe (idő-eltolódás, szabálytalan álom). A Mátrixban, ha lassítanak valamit, az csak azért van, hogy 2-3 másodpercre kiemeljék egy mozdulat ívét, lendületét. A filmnek "nem nő a fejére" az effektus. Nem mentegetik a szereplőket a lassítással: utána rögtön visszatér ugyanaz a hirtelenség, a tempó. A jelenetnél, ahol Morpheus és Neo edzenek, harci mozdulatok fantasztikusan lettek megtervezve. 

Összességében: a Mátrix remekül megtervezett, vérfagyasztó víziót ábrázoló mű, önálló szabályrendszerrel és sok gondolatprovokatív történetelemmel. Nekem személy szerint nem okozott akkora katarzist, de elismerem az értékét és témája aktualitását. Az a legbizarrabb, hogy a mai világ számítógépek nélkül már valóban nem tudna létezni. Lassan ideje elkezdenünk arra is figyelni, hogy az "ember alkotja a gépet" mondat alanya és tárgya ne fordulhasson meg, soha.