2012. január 23., hétfő

Saw (Fűrész)

"Maga bizonyára egy nagyon félelmetes fickó. Fogadok, hogy az emberek már a hangja hallatán megborzonganak. De tudja, én; én ezt most nem érzékelem."

(Nekem 8)






Kevés horrorfilm keltett akkora kritikusi és nézői visszhangot, mint a 2004-es Fűrész. Már reklámkampányát is brutálisnak, véresnek és felkavarónak mondták ki, nem beszélve magáról a kész filmről. Ehhez képest minden idők egyik legsikeresebb horror-franchise-ává nőtte ki magát, számos folytatással. Már anyagi téren is óriási eredményt ért el: alig több, mint 1 millióból készült, és ennek a 45-szörösét (!) hozta vissza világszerte.


Két okból nem lettem ennek a népszerű műnek a rajongója. Az egyik, hogy a remek atmoszféra ellenére túl sok lyukat fedeztem fel benne, így az illúzió darabokra tört bennem. A másik nagy kifogásom, hogy Jigsaw, a kirakós gyilkos rejtélye nem tudott megfogni. Maga Jigsaw neve is anagramma, hisz a gyilkos bonyolult halálszerkezetekbe kényszeríti áldozatait, és azokból kell kiszabadulniuk. 
De hogy sose kapják el, és eleve a kérdés, hogy ki lehet ő, egyszerűen érdektelen volt számomra. A cselekmény tele van nagyon nyilvánvaló félrevezetésekkel, hogy melyik szereplő lehet a gyilkos, és a nagy leleplezéskor a film csal. Mitől csavar az, ha teljesen fogódzók nélkül egyszercsak kiderül, hogy a földön heverő „hulla” a még nagyon is élő Jigsaw? Meggy a tortahabon, mikor Jigsaw közli Adamme, hogy a fürdőkádban volt a kulcs láncaihoz. Egy flashback szerint a kulcs a fürdőkádban véletlenül a lefolyóba tűnt. És ha ez véletlenül nem így történik, és Adam mondjuk, nem is tudom: sikeresen kiszabadul? Annyira küszködik ez a film, hogy fordulatos legyen, ami folyton ki-kilökdös a hatás alól.



Szóval két férfi egy elhagyott mosdóhoz láncolva ébred, és a Jigsaw által hátrahagyott nyomokból kell rájönniük, mi folyik itt, mi közük egymáshoz, és főleg: hogyan jussanak ki innét. A Fűrész aduászként az ilyen helyzetben várható félelem és őrület folyamatát próbálja használni feszültségkeltéshez. 
Dr. Lawrence Gordon és Adam átlagos, értelmes felnőttek, ám Jigsaw játékszereiként civil éntudatuk folyamatosan leépül. Kezdeti dezorientálságuk a beteges "játszma" végigküszködése alatt rettegéssé, majd paranoiává, félőrült állapottá válik. Ezt a lelki szétesést valóban érdekes sőt részben még elborzasztó is látni. De nem annyira, mint a készítők azt nyilván szeretnék: sokszor életidegennek találtam a viselkedésüket. 



4 csoportba soroltam be a forgatókönyv hézagait, aszerint, hogy kikhez kapcsolódnak:


I. A Gordon-család

Minden, ami Zep karakteréhez köthető, zavart. Belemagyarázás, hogy Jigsaw a kórházi dolgozót egy spéci méreggel kényszeríti cinkosságra. Alison Gordon, Lawrence felesége sem éppen egy észlény. Nem elég, hogy Lawrence eltűnését se kapcsolja össze saját és lánya fogva tartásával, de mikor Zep pisztolya hozzá kerül, nemcsak elejti, de utána inkább a gyerek eloldozásával törődik, minthogy lefegyverezze a támadót. Ez nálam inkább tragikomikus, mintsem félelmetes.





II. A gyilkos és cinkosa

Mi az, hogy Jigsaw "technikailag nem gyilkos", mert nem saját kezével ölt? Ez egyszerűen hazugság. A csapdák és emberrablások kiagyalója és kivitelezője ő, tehát ő okozza a szerencsétlenek kínhalálát. Motivációjával ugyanez van: agytumoros beteg, nem bírja elviselni, hogy az emberek nem becsülik az életet. Gordonhoz annyi köze van, hogy ő kezelte. Ezért őt választotta? 
És ha a józan eszemre hallgatok: szerintem ha valaki egy halálos csapdából kikerül, nem biztos, hogy annyira értékelni fogja az életét, csak örül, hogy megúszta. Ha pedig meghal, esélye sem marad okulni. Mi az értelme ennek? Hogy muszáj halálosnak lennie, különben nem hiszi el az áldozat a veszélyt, és nem tanul belőle úgyse?


Gordont és Adam-et leszámítva az összes itteni áldozat tucatlény, akiknek a nevét se tudjuk. Maguk a haláljelenetek is, hát... furcsák.  Mikor az egyik áldozat egy széfet próbál kinyitni, azt miért gyorsítják fel? Úgy néznek ki, mintha egy rajzfilmet néznénk. És ugyanez megy a többinél. Azt hiszem, ez arra szolgálhatott, hogy a nézőt hevesebb szívverésre késztesse, de az összbenyomás erről is inkább zavaros és valahol vicces, mintsem rémisztő.



III. A 2 áldozatjelölt

Igazán szerencsés véletlen, hogy Adam egyszer dühbe jött, épp az ablaknak vágta a fűrészét, aztán épp hisztérikusan megfenyegette, hogy megöli, ha nem beszél. „Honnét tudjam, hogy nem te vagy a gyilkos?”, aztán meg: "Neked van valamid, ami nekem nincs. Információd!" Épp akkor fedezte fel, hogy az üveg duplaüveg, tehát lehet mögötte pl. kamera. Szinte negyedóránként váltogatja, hol hisznek egymásnak, hol meg nem. 
Mikor Gordonnak azt mondja a neje, hogy ne bízzon Adamben, hogy nem jut a fickó eszébe, hogy pisztolyt nyomnak a nő fejéhez? Mikor kiderül, hogy Adam a túszfotót eltette Gordon tárcájából, annyival indokolja: "nem voltam képes rá". Miután nemrég megfenyegette, hogy kinyírja...


Időhúzásnak tartom, hogy a két főszereplő nem tisztázza már az elején, amit tudnak. Adamről kiderül, hogy riporter, és pár napja követte Gordont kompromittáló adatokért. Apropó Gordon: mitől esik pánikba a végén dr. Gordon? Jigsaw már az 1. kazettaüzenet óta kilátásba helyezte a családja kiirtását. És attól, hogy „lejárt az idő”, illetve hallotta őket a mobilon át dulakodni, még nem változott az alaphelyzet. Hogy nem ordít hangszál-szakadásig a fájdalomtól, mikor a tompa fűrésszel elvágja a saját lábát? És egyáltalán: hogyan akar ő levágott lábfejjel segíteni bárkin? Semmi nem kötelezi a gyilkost, hogy betartsa a felkínált alkut Adam megöléséről.


Végül a kedvenc pillanatom: miután Adamet Gordon lelőtte: mitől bír hirtelen felpattanni, mikor Zep visszajön a helységbe, és fegyvert fog rájuk?




IV. A 2 nyomozó

Danny Glover kellemes meglepetés volt számomra Tapp nyomozóként. Tapp és Sing azok a rendőrök, akik nyomoznak a kirakós-gyilkos után. A módszereik viszont igencsak vitathatóak, és ez megint gyenge szál a történetben. Gordont annyival kapcsolják az ügyhöz, hogy találtak a helyszínen egy tollat. Később pedig, miután Gordon felfedte nekik afférját egy nővel, a férfi tisztázódott. Onnéttól mitől hiszi Tapp, hogy köze van az ügyhöz? Mikor Jigsaw rejtekhelyét megtalálják, miért nem kértek házkutatást? Egy szociopata kéjgyilkost nem hivatalos eljárás keretében, erősítéssel szokás felderíteni és lekapcsolni?


Halálukkal ugyanez van. Találnak egy groteszk csapdát, benne a leendő áldozattal, meglátják a lifttel érkező csuklyás alakot. Ahelyett, hogy rögtön lefegyvereznék, elbújnak, megvárva, hogy a csuhás közel jusson az áldozatjelölthöz. És mikor Tapp lefogja Jigsaw-t, még a csuháját se emeli le róla, a bilincsről nem is beszélve. És mikor megszökik, direkt nem lőhetik le. Jó, ez egy horrorfilm, a halálon és a félelmen a hangsúly, rendben! De ahhoz komolyan kell vennünk a helyzeteket, amikben a szereplők vannak. Ott pedig a rendőrök nem vétenek ilyen súlyos hibákat ilyen kritikus helyzetben. 
  


Mindezek dacára nem tartom haszontalan filmnek a Fűrészt, pozitív dolgok is vannak benne. Egyrészt ugye a hangulata rideg és félelmes, az alaphelyzetbe beleborzong az ember. A csapdák igen változatosak és kreatívak. Hiába nem tolják a képünkbe a csonkításokat és egyéb borzalmakat, a rettegésérzet létrejön a nézőben - mégha csak helyenként is. A legtöbb normális ötlet a cselekmény során Adamtől származik, pl. a sötétben világító X-jelre is ő jön rá. 


Érzem én ezen a filmen a lázas igyekezetet, hogy minimális pénzből egy izgalmas, fordulatos horror-thrillert hozzon össze. De túl sokat ködösít, és a történet részleteit sem gondolja át elég alaposan.  

Nincsenek megjegyzések: