48 óra

A 48 óra és folytatása Eddie Murphy pályájának csúcsát fémjelzi, az első két Beverly Hills-i zsaruval közösen. Egyike azoknak a régi, közkedvelt zsarufilmeknek, melyeknél még dicséretesnek számítottak a véres tűzharcok, a züllöttség és a szenvtelen, trágár humor. 

Üdítő, hogy a mai akciómozik rutinszerű kliséi (CGI-halmozás, lassítások, vérhiány (több értelemben is), robbanások tömkelege, stb.) jobbára hiányoznak. Ugyanígy a főszereplő Cates nyomozótól is távol áll bárminemű cicoma, kertelés vagy szentimentalitás. Kollegái, felettesei felé közömbös, barátnőjével még kissé bunkó is. Egyszerű motivációja itt, a Ganz-ügyben a düh és az "én szúrtam el"-érzés, mikor 2 kollegáját az ő szolgálati fegyverével lövik le. Ez hajtja, emiatt nyel olyan sokat egy volt bandatagnak, Hammondnak, akit 48 órára kihoz a sittről, hogy afféle élő nyomként használhassa.

Hogy pontosan mennyire jó egy ilyen "old-school" rendőrtörténet, azt mégsem lehet csak ízlés szerint megítélni. Csak a zsáneren belül bizonyosan láttam már mind izgalmasabb, mind pedig jobban összerakott művet. A formula, hogy egy topis fehér kopó személyes ügyeként üldöz egy gyilkost; emellé kap egy kevésbé idegbajos, fekete partnert, akivel először nem jönnek ki túl jól. A tét: dögös nőket menteni, nagy pénzt lenyúlni. Végül persze mindkettő önzetlen tetté minősül át, maradnak a ramaty hétköznapok.

A többszöri lövöldözések ellenére az ügy jelentette kihívás jóval kisebbnek érződik, mint azt a filmben beállítják nekünk. Az összes gonosztevő gyenge karakter. Természetesen intoleránsak, zsarolnak, rendőrt ölnek, és senki se tudja elkapni őket. De a helyi hatóságok elvileg mindennap lekapcsolnak olyan pitiáner fegyverőrülteket, mint akik Cates elől próbálnak meglépni. Kb. a Rendőrakadémia-filmek bűnöző-színvonalát hozzák.
Különösen a fő célpont, Ganz komoly csalódás a számomra. Róla derül ki, hogy Hammond 2 és fél éve őrzött pénzét akarja, amit amaz titokban kaszált. Semmi többet nem látunk tőle, mint amit egy átlagos körözött személy művelni szokott: túszt szed, embereket lő le vagy fenyeget meg, és fejvesztve menekül. Mikor a végén Cates és Hammond sarokba szorítják egy elhagyott épületnél, ő túszul ejti Hammond-ot, Cates megsebesíti, és erre a film első számú bűnözője hisztériás rohamot kap. "Ezt nem hiszem el!" Hát én sem.

Ahogy számba veszi az ember, mi mindennel üthette volna ki Ganz a fő üldözőjét, a történet sok elszalasztott ötlete dereng föl az embernek. A fő kopó és a fő emberszemét összesen kb. 10-15 szót vált az egész műsoridő alatt. Ez az egész ügy Cates magánbalhéja, és bár indíttatása világos, nem igazán számít, hogy épp róla szól a film. Jack Cates helyett nyugodtan berakhatták volna akármelyik másik akciófilm főszereplő rendőrét, Nick Pulowskyt A zöldfülűből, vagy akár Martin Riggs-et a Halálos fegyverből.
Tudom, hogy ezek mind évekkel később készült művek. De tény, hogy azok igenis sokkal jobban voltak megírva, mint ez. A Halálos fegyver például alig 5 évvel idősebb: ott szervesen összekapcsolták a rosszfiúk és az utánuk nyomozó párosnak a sorsát. Személyesen voltak érintettek, a hozzájuk legközelebb állókkal együtt. Ha mondjuk Ganz is lenyomozza Cates nőjét, Elaine-t, vagy pajzsként használja a végén Hammond-ot, máris jobb helyzetbe került volna.

Eddie Murphy-nek végig frenetikusan áll a visszafogott sittes szerepe. Cates és Hammond fölöttébb szórakoztató párost alkotnak: egyik mogorva és erőszakos, a másik elegáns dumagép, aki feltételes szabadlábon csak két dolgot akar: a lóvéját rejtő kocsit, plusz némi "sans phrase" szexet. Egyébként a filmbéli "csinibabákról" 1-1 sort elejtenek, miszerint nemcsak a könnyű pénzről van szó: a rendőrgyilkosság helyszínén a szőke nőnek gyereke van, Elaine pedig egy bárban szolgál fel, mivel Cates elmondása szerint "nem kap végzettségének megfelelő munkát."
Érzésem szerint Hammonddal nagyon elnézően bánik a film. Hiába szivatja folyton a partnere, vagy püfölik egymást egy sikátorban: az emberek körülötte gyanúsan sokáig türtőztetik magukat, valahányszor megjátssza magát. A Redneck bárban a csapos válogatott cseszegetések sorát tűri el Hammondnak, mivel az zsarunak adja ki magát. Jelvény ide vagy oda: ha ennyi "country-buzi" egyszerre bedühödne, akkor ugyanúgy helyben hagynák Hammondot, mint A zöldfülű elején Eckermannt a kocsmában. Nem olyan vészes hiba ez, csak nehéz nem észrevenni, hogy a felvágós dumáknak hagynak teret a készítők.

Mellesleg: a dumák, illetve a züllő belváros képe nyers, ábrándoktól mentes atmoszférát adnak a filmnek. Sokat lehet mulatni az olyan beszólásokon, mint "Nekem már attól is feláll, ha huzat van". Tény, hogy az itteni lakosság nagyon tengődő és lézengő. Mindenki csak a mának él, közömbösek az iránt, ha valakit kinyírnak, csak nem ő legyen az. Cates-ék dolgát többször megnehezíti nemcsak a többszöri befuccsolt nyomkeresés, de a civil polgárok lenézése, hogy szó szerint szarba se nézik őket.

A nyomozás menetével nincs különösebb gondom. Egyvalami azért mégis: a tempó. Nem érződik az események menetén, hogy tényleg ketyeg az a 48 óra. Cates szóvá teszi, hogy se Ganz-ot, se cinkosát, Medve Billyt nem fülelték le, holott Hammond 2 helyre is elrángatta kettejüket, potyára. A Redneck-bár-jelenet üresjárat. Rögtön az 1. nyomvonal nem biztos, hogy beválik. De csak Billy barátnőjéhez eljutni egy jó zsarunak semmi.
Ami viszont kimondottan tetszett, az a sztoricsavar a barátnővel. Semmi nem utal rá, hogy a nő bármit is akar Medve Billytől, leszámítva némi függőben maradt pénzt. Aztán mikor Cates-ék észbe kapnak és visszamennek, a sejtésük beigazolódik: ő rejtegette Billyéket. Nem érdekből, csak a szokásos nóta: nem akar meghalni. Ganz a hotelben már eljátszotta a szőke prostival a "vezesd félre a zsarukat vagy kinyírlak" figurát. Ganz vagy Billy könnyedén öldösnek, mégha sok eszük nincs is.

1990. után Murphy karrierje erőteljes lejtmenetbe kezdett, egyre kevesebb szerepében tudott közönségsikerré tenni egy-egy alkotást, műfajtól függetlenül. Az ezredfordulóra gyakorlatilag megszűnt húzónévnek lenni a szakmában, amire többszöri Arany-Málna díjazása is rásegíthetett. A 48 óra pályája kezdetét jelzi, egyben előárnyékozza, milyen karaktertípussal fogja majd leghangosabb sikerét aratni.


Összegzés: Vontatott rutinkrimi, ahol csak némi lövöldözés juttatja eszünkbe, hogy elvileg tétre megy a rosszfiúk üldözése.