Mátrix (első bejegyzés)

Minden idők legnagyobb hatású sci-fi-franchise-ai közül - a Star Wars és a Star Trek után - a Mátrixnak lehetne adni a bronzérmet. Olyan témát taglal, ami a globalizált világban egyre aktuálisabb. A virtuális világ, az elektronika az emberiség alkotása, de már teljesen behálózza az életünket. A Mátrix c. film azt illusztrálja, ami már Sir Isaac Asimov író is nagyon sok alkotásában foglalkozott: milyen az a jövő, ahol a gépek faja immár tökéletesen leigázta, sőt asszimilálta az emberi fajt, bolygószinten, menthetetlenül?

Rengeteg blogcikk taglalta már, hogy működik a Mátrix-program, illetve az emberi agy megvezethetősége. Ezért megpróbálok tömören fogalmazni. A XXIII. században az emberek születésüktől halálukig egy tárolóban úszva léteznek, örök alvásban. Elméjükbe a gépfaj eszköze, a Mátrix egy geokollektív, tökéletesen élethű ál-világot generál az elménknek - annyira élethűt, hogy itt a halál azonos a fizikai halállal a tárolófülkében.

Mivel én a sci-fi-kben hajlamos vagyok a valószerűséget keresni, nem annyira a szinapszis, mint inkább az eredettörténet fogott meg. Ellentétben a Dark City kísérletező ufóival, itt rettentő érdekfeszítőnek találtam a Morpheus karaktere által felvázolt forgatókönyvet a jövőre. Hogyan jön létre a gépuralom, az emberiségnek az itteni gubóállapota.

Megpróbálom összefoglalni, mi a folyamat menete.

A XXI. elején létrehozzuk a M.I.-t, ami öntudatra ébred. Háború kezdődik egy gépfaj és az ember között. Ennek során az emberoldal egy koromsötét felhőzetet okoz a bolygó körül. Hogy ez a felhőzet voltaképpen mi, arra mindössze egy XXIII. századi nagyváros romjai utalnak: én atomcsapásra tippelnék. Ami biztos, hogy a Nap hatása legyengült, az emberiség pedig a föld alatt óriási tereket hozott létre, és a technika által próbálta életkörülményeit fenntartani.

Ez a forgatókönyv mégsem a Terminátor-filmek atomcsapását vázolja fel. Sokkal inkább emlékeztet a Star Trek-univerzum borgjaira: a gépfaj nem kiirtani akarja az emberiséget, hanem biofizikailag integrálni, hasznosítani. Ez a jövőkép viszont - ha lehet - még attól is sirvárabb. Nem embergépek kollektív tudata leszünk, hanem kollektív tudatvilágba zárt, tetszhalott elektromos nyersanyagok. Elemek.

Akcióorientált műről van szó, ezért az elméletében előfordulhatnak benne bizonytalan részletek. Először is nincs meg az átvezető kapocs az emberiség föld alatti, gépfüggő állapota és a jelen között. Hogy fordult meg a helyzet? Nem derül ki, hogy ez az élőhalott sztázis a gépek műve, vagy mi alkottuk-e ilyenre, mert másképp nem tudtunk életben maradni.

Spekulálni persze lehet, hogy miként esett meg a fordulat. Smith ügynök, a film főgonosza említi, hogy az eredeti Mátrix szimulálni volt hivatott a régi világot, annak veszélyei nélkül. Ezt tehát elvileg a gépek valahogy felülírták, és megmerevítették a szimuláció állapotát. Ezért írunk a Mátrix világában 1999-et, holott a valódi dátum kb. 200 évvel későbbi. A produkció nem próbál lerögzíteni minden adatot és tényt, mint egy történelemkönyv. Lehet, hogy az emberek örökké 1999-ben élnek, csak mindig törlődnek az emlékeik, ahogy Cypher kéri majd ezt Smith-től.

A másik dolog, amiben vannak hézagok, az a "természetfeletti képességek". A látványvilágról majd később írnék, de hogy mire lehetünk képesek a Mátrix-ban, az szervesen kapcsolódik az egésznek a működési módjához.

Neo ugye átlagember a Mátrixban, kivéve, hogy ösztönei éberebbek a többi emberétől. Miután felébredt és tud mindent, Morpheus-ék megmutatják, mitől több egy, a valóságban már restaurált ember a Mátrix-ba visszaküldve. Gyakorlatilag a Jedik erőhasználó képességeivel kezdik, és onnan haladnak a fizikai struktúra variálásáig:

• nagyobbat ugrani és ütni;
• másodpercek alatt memorizálni több gigabyte-nyi információt;
• golyók elől kitérni;
• görbíteni a teret és tárgyakat megállítani a levegőben;

Amit nem értek: mitől képes Neo többre, mint Morpheus vagy a társai? Nem is arra gondolok itt, hogy milyen trükköket mutat fel, vagy hogy a történet szerint ő egy "kiválasztott". Mi teszi ezt a fiút többé, hatalmasabbá? A Star Wars I. Epizódja legalább megindokolta Anakin Skywalker különlegességét a magasabb midi-chlorian-számmal.

Nem azért fontos ez a részlet, mert nincs képzelőerőnk és mindent a szánkba kell rágni. Csakhát egy ilyen összetett filmes konstrukciónál, mint a Mátrix, nem elég látni, ki milyen trükkökre képes. Csak a képzelet alapján nem működhetnek ezek az "erők", hisz akkor a Mátrixot is el tudnák pusztítani. Ha nem is Neo egyedül, de Morpheus-szal és csapatával közösen.

Nemcsak Neo-ék és a Mátrix alkotta Smith ügynök képesek természetfeletti(nek látszó) dolgokat produkálni. Ezt a látogatás az Orákulumnál bizonyítja. A jósnő, és az ottlévő különleges képességű gyerekek tudják az igazat a Mátrixról, pedig - a jelek szerint - nincs valódi testük felébresztve. Nem valószínű, hogy mindazt tudnák, mint amit Morpheus elmondott Neónak, de a lényeg világos a számukra.

Ezt a történetszálat is misztériumba bújtatják, mégis örülök neki. Árnyaltabbá teszi kicsit a felállást, hogy kinek lehet "szuperereje" a Mátrixban. A mi világunkban is léteznek parafenomének, és illenek is a Mátrix világába: ha a mi valóságunk is csupán virtuális illúzió, a parafenomének képességei ennek felismeréséből fakadhatnak.

Megvan tehát az izgalmas alapötlet, a köréje épülő elméletrendszer, ami vizuálisan is végig ötletesen ki van vetítve (Neo fizikai ébredésétől kezdve). Nyilván akad bőven logikai visszásság, amit nem is érintettem a cikkben. Ilyen lehetne mondjuk, hogy mennyire "gazdaságos" az emberek életben tartása és a Mátrix fenntartása, az emberekből kinyert áramkészlethez mérten.
Az itt látott posztapokaliptikus jövőkép sokkoló, kilátástalan; ettől a jövőtől már tényleg csak a teljes kipusztulás lehetne rosszabb. A bizonytalan pontok sem kiáltóan szembeszökőek, egy esetleges folytatásban azokkal remekül tovább lehet szőni a Mátrix világát és Neóék küldetését.

|A cikk második fele majd külön bejegyzésben lesz|