Alkonyat 2. - Újhold

Mielőtt megkezdem ezt a review-t, szeretném leszögezni, hogy szerintem a 2008-as Alkonyat túlnyomóan a könyv női olvasóinak köszönhette sikerét. Stephanie Meyer a 20 év alattiak érzelmi válságai és a vámpírmítosz összevonásával olyan mesét hozott létre, mely szinte újkori divattá tette az élőholtak világát. Az ellentábor pedig főként ezt, a Bram Stoker írta vámpírjegyek megcsapolását kifogásolta Meyer koncepciójában. 

Senki nem vár egetverő dolgokat egy olyan project-től, mint az Alkonyat - Újhold. Legyenek benne érzelmes, de kedvelhető főszereplők, menetrendszerű konfliktusok, melyek megoldása próbára teheti a főszereplőket - talán több értelemben is. Ebből jó esetben mi is tanulhatunk valamit, és az egész - nem is tudom - egy filmmé áll össze. Ezekre támaszkodva már eladható, sőt az olyan beállítottságú nézőknek ajánlható is lesz a kész produktum. Főleg ha a 2. részt intenzívebbnek hirdetik, és sokkal több pénzt fordítanak az elkészítésére.

Aki törzsrajongója a regényeknek, az innentől ne olvassa a kritikát, mert csalatkozhat.

Mindaz, amit az imént felhoztam, amit egy Alkonyat-filmtől várni lehet... Újhold megbukik, mindegyik ponton! Rendben van, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinket, hogy beleélhessük magunkat Eduardo Cullen és Izabella Swan kapcsolatának krónikájába. Mire támaszkodhat egy ilyen film? Erős érzelmek és történetcsavarok.

Ami az érzelmeket illeti: Kirsten Stewart és Robert Pattinson között a gyengédség, törődés és az őszinte szándék szikrája sincs meg. Sehol, soha! A film elvileg Bella és Edward vívódásaira építkezik. De ahogy ez megnyilvánul,  az nem vágyat és kötődést, hanem a másik számító, sőt álszent kihasználását jelenti. Edward és szíve hölgye is önző beállítottságú emberek, akik a másikat egyfolytában kényszerhelyzetbe sodorják.
A színészek mentségére szóljon, hogy a matéria, mellyel dolgozniuk kell, önmagában siralmas. Pattinson és Taylor Lautner kirakatbábuk; Stewart igyekszik, küszködik, próbálja jobban lereagálni a mondatokat és történéseket, mint az előző részben. A gond az, hogy ettől az alapból hitvány dramaturgia még tovább süllyed, a nyálasból a rátelepedő állapotba. Amennyire irritáló és tompa Bella Swan karaktere, azon kaptam magam, hogy sajnálom a színésznőt, aki játssza!

Történetcsavarok... ezek főként abból fakadnának, hogy Bellának új hódolója támad Jacob, az ifjú farkasember személyében. A werewolf (vérfarkas) faj tagjai topisabbak és hevesebb természetűek a vámpíroknál. Bellát Edward kikosarazza, és ez nyitja meg a teret Jacobnak a Quileute törzsből, hogy a lány kedvében tudjon járni. Túl nagy képzelőereje ennek a srácnak sincs, hiszen a saját mosatlan pólójával törli le Bella fejét, amikor az vérzik.
Anélkül, hogy belemennék a részletekbe: Edward azért löki el magától Bellát, mert esélyt akar adni neki a normális életre. Vagyis ugyanott tartunk a probléma követésében, mint az első Twilight-mozi derekán. Ezt pedig sem a gyötrelmes dialógusok, sem a zenei aláfestés nem tudja kozmetikázni. És a végén újra ott vagyunk, ahonnét indultunk. Rajongótábor ide vagy oda: súlya és hírértéke nincs a főszereplők személyes ügyeinek:

• nem tudom féltésnek betudni, hogy Edward folyton goromba a szerelmével;
• nem tudok együttérezni kettejük családjaival, hogy Bella akaratlanul folyton megsérül;
• nem tud meghatni, hogy a lány szándékosan életveszélybe sodorja magát, csakhogy Ed figyelmét felkeltse; 
• konkrétan hülyeségnek tartom, hogy félmeztelen ficsúrok körbeállják Bellát, csakhogy Jacob bizonyíthasson neki 
• és végképp nem érdekel a szokásos erőltetett szóbeli humor Bella barátaitól, amit az első részben is több irányból megkaphattunk. 

Formula szerint a katarzis valamilyen személyes kálvária kivetülése lenne a főszereplő környezetére. Erre a titkos Volturi-társaság itáliai templomában kerülne sor. A rend elvileg a vámpírok törvényeit tartatja be, rituálékkal és egyéb lopott áthallásokkal - egyebek között az Interjú a vámpírral c. filmből. Ez úgy-ahogy van, halva született szál, tele hézagokkal. Léteznek minden földi vámpírra érvényes törvények? Mi ennek az alapja? Hogyan tartatják be úgy, hogy ne kockáztassák lelepleződésüket az emberi világ előtt? És miért nem került ez említésre se a bevezető epizódban? Hogy Bella előtt miért, az nyilvánvaló: ő még "új lány" volt a Cullen-klánban. De hogy az életük egy ilyen meghatározó fóruma említésre se került, most meg igen, az erőltetett hozzátoldás.

Edward utolsó esélyét a jellemfejlődésre is elszúrják. Amikor felkeresi a templomot, úgy tudja, hogy Bella közben életét vesztette. Ez már önmagában komoly számvetésre késztethetné a férfit. Hogy dolgozza fel ezt a maró veszteséget? Mit csinálhatott volna másként?  
De ehelyett átvedlik egy nemtörődöm fafejjé, aki ország-világ előtt akarja kinyíratni magát. Nem vicc: kifejezetten a saját kivégzését próbálja kiprovokálni! Hogy Bella időben odaér a helyszínre, annyit változtat a felálláson, hogy Edward bánja a dolgot, és immár ketten szorulnak megmentésre. Szükségtelen részletezni Bella könyörgését, hogy Edward életét mégis kíméljék meg. (Ennyi dráma a 2. Power Rangers-moziban is volt, ahogy Rockynak megsérült a háta.) Önmagában, egy másik filmben az ilyesmi jót tesz egy filmnek, ám itt épp az ellenkező irányba rántja az összképet, főként, mert a cselekmény konfliktusa egy mondvacsinált, helyben köröző kálvária.

A CGI-effektusok nagyon primitívek - elsősorban a metamorfózis a vérfarkasoknál. Arányérzék nélkül lassítják az akciójeleneteket, illetve mutatják Bella flashback-jeit Edwardról. Ahogy az utolsó léghajlító esetében, úgy a trailer itt is sokkal intenzívebb, mint maga a film. Egyes rajongók a zenét állítják ellensúlyként az érzelmi hamissággal szembe. Ehhez csak annyit fűznék: hangzatos dallamot a kerti kapálásról szóló kliphez is lehet tenni, mégse változik tőle a jelenet tartalma.

Victoria, a film antagonistája sem sok vizet zavar. Motivációja teljesen kimerül a Cullenek iránti, morcos képpel bizonygatott bosszúban. Műsorideje talán még kevesebb, mint Jamesnek az első részből: legnagyobb teljesítménye, hogy lefut egy csomó őt üldöző CGI-farkast az erdőben. 

Előítéletet vagy ízlést félretéve: elvárnám, hogy valami, amit mozifilmként forgalmaznak az illetékesek, az ténylegesen álljon össze mozifilmmé. Tudom, hogy női rajongók népes tábora nosztalgiával gondol rá. Chris Weitz maga nyilatkozta, hogy nem érdekli a film kritikai fogadtatása. De az Alkonyat - Újhold című film nem egy mozgóképes történet! Ez egy satnya, giccstől halott, pornográf jellegű tárháza néhány fiatal színész arc- és testvonásainak.