2011. a félénk, de bőkezű kísérletezések éve volt Los Angeles filmes negyedében. Egy-két gyors példa: Lopott Idő olyan jövő-világot próbált létrehozni, ahol az idő szó szerint "pénz kérdése". A Fertőzés egy modern pestis pusztításának krónikája. Zöld lámpás: a Warner első megabüdzsés mozija, ahol a szuper főhős se nem Batman, se nem Superman. Rise of the Planet of the Apes: újragondolni egy régi sci-fi-témát + megkeresni a lehetséges kiindulási pontját a mai világban.
A Cowboyok és űrlények sem annyira a témája, mint inkább az alapötlete miatt érdekes. Producer Roberto Orci úgy jellemezte: "Nézzük a Nincs Bocsánatot, és egyszer csak űrlények landolnak benne." Valójában egy képregény formában tálalt műfaji hibridről van szó, mely 2006-ban látta meg a napvilágot a Malibu Comics kiadó lapjain. A nyugati város neve "Absolution" elég nyílt utalás a fejlettségi szint különbségeire, különböző korok és világok között is.
A trailer úgy reklámozta a live-action-verziót, hogy "A Vasember rendezőjétől". Enyhe túlzás: a Vasember nem volt ennyire egetrengető munka, ahogy magát Jon Favreau-t sem tartom kreatív direktornak. A Vasember 3.-at nyilván azért nem vállalta, mert Tony Stark a nagyvásznon immár túl szorosan kötődik a többi Marvel-hőshöz. A Marvel-adaptációk mintára gyártott kasszafúrók, szinte bárki rendezheti őket. Ezért is furcsállom, hogy Favreau a Vasember 2. után ilyen hamar új képregényfilmet forgatott le.
Szóval a kérdés az: sikerült-e egy közepes rendezőnek egy közepes alapanyagból legalább egy közepes művet kihozni? Nos, nem, sajnos nem. És ez nem a forrásanyag hibája. Képregényeknél elég, ha a stílus és a hangulatiság összeköt két dolgot, legyenek azok egymástól akár szögesen eltérőek.
Favreau alkotásán jobban látszik, hogy ez a két komponens - sci-fi és western - nem tud igazán eggyé forrni, építkezni. Lötyögnek egymáson, ahogy megpróbálják kiadni egy tipikus UFO-emberrablás menetét, olyan korban, ahol az ufológia - vagy az automobil - még nem létezett. Érdekes látni, hogy ebben a "primitívebb korban" hogy állják meg helyüket az emberek. De ez a legérdekesebb dolog a történetben.
Jack nagyon unott benyomást kelt, egyszerűen színtelen figura. Egyszerűen pofozkodik és lő a géppel a csuklóján. Szép, hogy menti, akit veszélyben lát, de mi készteti erre? Elveit mindössze annyi bizonyítja, hogy nőket nem bánt. Szóval csak pénzhiányból állt egy bandába, majd lopta meg bűntársait egy szeretőért?
Mindössze a cselekmény közepén akad egy fordulat, és ez a feltámadt Ella. Jack a sebesült nő testét hosszasan vonszolta, de meghalt, eltemették, végül egy indián tábortűznél látják őt újraformálódni lángnyelvekből. Misztikum van tehát bőven, magyarázat annál kevesebb. Szóval kiderül, hogy Ella is idegen, de egy teljesen másik űrfajból való, melyet az ottani egyedrablások után kiirtottak. Ellának végig az emberi álcáját látjuk, de a valódi alakját még a végén sem. Mire képes? Hogyan jutott le a Földre? És minek kell egyfolytában ködösítenie, ahelyett, hogy inkább közölné a tényeket?
Amit pedig Dolarhyde-éknak elmesél, annak még belemagyarázni is nehéz az értelmét. Mire kell arany egy földönkívüli fajnak, akik műszakilag évezreddel előttünk járnak? És hogyhogy az elrabolt kísérleti alanyokat ugyanott tartják, ahol az arany kitermelése folyik? Nem találok más magyarázatot erre, mint: könnyű írói megoldás. Jack-nek egyszerre kell kiszabadítani a foglyokat, és viszontlátni az idegen egyedet, akit megsebzett, és aki elhamvasztotta a szeretőjét.
Ami a műszaki látványelemeket illeti: igen erős hasonlóság mutatkozik A függetlenség napjával.
- Ahogy megjelennek a városban,
- ahogy az emberek a kékes fényekeit bámulják;
- ahogy a vadászgépeik kis tűzcsóvákat okoznak,
- ahogy a nappali sivatagos környéken üldözik az embereket,
- vagy ahogy belülről robban az anyahajójuk.
Félresikerült műfajtársításnak könyvelem el ezt a gyúrodékot, és azt kívánom, bár Fordot rabolta volna el valaki a szereplőválogatásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése