Paródiát gyártani két fontos dolgot igényel: humorérzék, és kreativitás a bohózathoz. Kifigurázni viszonylag könnyű valamit egy túlreklámozott, kifejezetten rajongóknak szánt műről. De hogy a poénkészlet egyszerre legyen vicces, ugyanakkor építse a film saját sztoriját, ahhoz már jobban oda kell figyelni. Különösen, ha ezáltal egy emberekkel teli moziteremben kell élményt nyújtani.
A Vampires Suck célpontja az első 2 Alkonyat-mozi, ugyanúgy, ahogy a Superhero movie is az első 2 Pókember-mozit vette torzítólencse alá. Itt is egy gimnazista lány, Becca az, aki rekordsebességgel hódítja meg egy vámpír és vérfarkas szívét.
Nemcsak a Twilight jellegzetes karakterei köszönnek itt vissza: alakmásaiknak gyakran neve is egyezik vagy közel egyezik. Hogy a film ne legyen összetéveszthető hasonló paródiákkal, mint a Horrorra akadva, gyakran hajszálra megegyezik az események menete az első 2 Twillight-tal. A kifigurázások sosem vonnak be közismert látványelemet vagy szereplőket más filmekből, kivéve Buffyt és Alice-t Csodaországból. Nem tudom, ez a hozzáállás mennyiben szűkíti be a tréfalehetőségeket, de a nap végére: pontosan ez történik. És a beengedett poénok rémesek.
Matt Lanter azt nyilatkozta egy premierkörüli interjúban, hogy a film kifigurázza, de emellett tiszteleg is az Alkonyat-franchise előtt. Annak egyfajta extrájakitérője kíván lenni, mint amolyan Csupasz Alkony 2 és fél. De beleesik ugyanabba a hibába, mint Ping-Pong: annyira másol bizonyos filmeket, hogy azok ismerete nélkül nem ér semmit. Itt a gegek nagy része abból áll, hogy valakit kupán vágnak. Gyakran apropó nélküliek vagy nem a jó pillanatban sülnek el. És csak ezután jön az, ha eleve nem vicces dolgokból próbálnak komikumot kinyerni. Bármennyire is díjazom a film szándékát, annak csak elméletben tesz eleget.
Untatónak találtam, ahogy egyik hosszú jelenet követi a másikat, és - ahogy az eredeti 2 részben - túl kevés dolog történik. A forgatókönyv, maga a történet annyira serényen másol az Alkonyatról, hogy annak élményszintjét is átemelte. Sem a színészi játék, sem a fizikai humor megnyilvánulásai nem nőnek túl az eredeti műveken. Persze, az se garancia egy jó komédiára, ha nemcsak egyféle filmből vesz át közismert alakokat. Például a Drágám, add az életed! is merített a Bond-filmek mellett a Home Alone, Apácashow vagy a Jurassic Park látványából, mégis vontatott lett. Itt pedig eleve kevesebb alkalmunk nyílik az őszinte kacajra.
A szóviccek egyszerűen sivárak. Mégcsak az sem mondható el igazán, hogy zavarba ejtőek lennének az Alkonyat valamelyik szereplőjére nézve. Becca éppolyan unalmas, fátyol szereplő, mint eredetije. Épp ezért egy percig nem hisszük el, amikor Edward előtt elkezd flörtölni vagy táncolni. A villogó melltartó ötletét pedig - bár ez csak az én véleményem - Priscilla Presley egyik hálóruhájáról vehette a rendező (Csupasz Pisztoly 33 1/3).
Amire még kitérnék, az a befejezés. Akik nem szimpatizálnak a Twilight-tal, azok - akár az összes filmet ismerve - megérdemeltnek találhatják a szereplők sorsának elrendeződését. Becca szerelme gyilkosjelöltjeivel bulizik, miközben apja azt hitte: veszélyben van egy helyi mészáros miatt. Az elején még teljesen szőrös Jacob vonzóbb külsőre tesz szert, de még mindig azonnal ugrik, ha mondjuk meglát egy macskát. Edwardot fejbe vágják egy tüskés buzogánnyal, ami a sors cinikus jutalmaként fogható fel, hogy végig óvni próbálta Beccát.
Minden idők egyik legszárazabb paródiája, ingerszegény baromság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése