Én, robot

A XX. századi tudományos fantasztikus irodalomból azt hiszem Isaac Asimov neve a legismertebb. Egyebek között ő teremtette azt az Alapítvány-Birodalom-sorozatot, mely a majdani Star Wars alighanem központi ihletforrásául szolgálhatott.

Asimov sci-fi-témái közül egyik a robotika, a gépi ember szerepe a jövőben: mit jelentene, ha a robotemberek a mindennapi élet "szerves részeivé" válnának, mennyiben tölthetik be a homo sapiens helyét a világban?

Leszögezném itt, hogy végzős egyetemi hallgatóként mindössze pár Asimov-művet olvastam eddig. Az 1950-ben kiadott Én a Robot például nem tartozik közéjük.

Viszont ami információt gyűjtöttem a könyvről, az szinte sehol nem felelt meg a filmverzióban látottaknak. A 2005-ös Én a Robot bizsu. Alex Proyas, A holló rendezője 120 millió dollárból egy olyan sci-fi-adaptációt teremtett, ahol a szabályszerűségek vagy egymásnak, vagy a józan észnek mondanak ellent. 
A jóformán teljesen számítógépesen kreált látványvilág elidegeníti a nézőt a jövő itteni víziójától; a forgatókönyvbe vont jéghideg jellemrajzok pedig unalmasak, sőt nem egy közülük nagyon idegesítő. Proyas művét annyira tömény sterilitás jellemzi, ami teljesen tönkreteszi a várható élményt.

A könyv egyetlen sértetlenül meghagyott elméleti szabálya a Robotika 3 Alaptörvénye:

1. A robot nem árthat az emberi életnek, ellenben óvnia kell.
2. Ha 1. kipipálva, engedelmeskednie is kell az embereknek.
3. Ha 1. és 2. kipipálva, saját maga megóvása szintén prioritást élvez.

Ezt egy Alfred Lanning nevű zseniális tudós alkotta meg évekkel ezelőtt, hogy az új korszak robotjai az emberek életét óvják és megkönnyítsék. Mivel ez az egésznek az alapvetése, ezért én is 3 törvényszerűségre fogom csoportosítani a film eseti visszásságait:

1. Emberi fogyatékok
2. Logikai bukfencek
3. Becsempészett reklámutalások

1. Emberi hiányosságok:

Ha a néző mondjuk A függetlenség napját látva felismeri, hogy típusszabvány szerint rajzoltak ott jellemeket, még inkább ez lesz a benyomása itt. Will Smith itt egy árnyalattal keserűbb szereplőt játszik, de ez minden, ami leolvasható róla.

Del Spooner régi vágású "zsernyák", aki a robotokat utálja, mivel tökéletesen matematikai alapon működnek. Egyszer egy robot az elmerülő kocsiból kimentette, miközben a mellette fuldokló kislányt otthagyta meghalni. Delnek 45% esélye volt a lány 11%-ával szemben. "11% bőven elég. Egy ember tudta volna." Ez a bűntudat a legemberibb érzelem, amit ebben a szilikonmoziban találunk, úgyhogy nem árt megjegyezni.

Spooner alakján keresztül valóságos kliséorgiát kapunk másfél órában. Del Spooner:

• csóró, rendetlen elvált, aki ételmaradékon él;
• spontán faviccek és/vagy beordítások hangzanak el tőle szinte minden jelenetében;
• reggelente pisztollyal ébred és tornázik;
• a molett, szelíd anyukája pitét főz neki, és győzködi, hogy ne legyen már olyan gyerekes;
• és mikor közeledik a film katarzisa, köteles odaadni jelvényét a főnökének.

Spooner elvileg az abszolút protagonista: láthatóan ő a robotimádó társadalom egyetlen tagja ,eltérő véleménnyel. Még saját anyja is méltatja a robotokat, amikor otthonában rájuk bízza a házimunkát. Teljesen megértem Spoonert, amiért hányinger kerülgette. Engem is.
Ami miatt mégse válik a karakter életszerűvé, azok a túlkapásai. Konkrétan kiröhögteti magát több vagánynak szánt cselekedetével:

• Az elején, mikor egy tolvajnak hitt robotot üldözőbe vesz, elvileg a régi trauma hajtja. Ám kiderül, hogy csak egy hölgy után hozta a táskáját. Nem attól ciki ez, hogy a 3 törvény kizárja az ártó szándékot; Spooner tapasztalt nyomozó! Hogy nem gyanús neki, hogy a robot semmi feltűnést nem okoz a rohanásával? 
• Amikor Dr. Lanning halálának helyszínét vizsgálja, székkel behorpaszt egy "törhetetlennek" mondott ablakot, 40 emelet magasan.
• A főnöke egy kávézóban azzal meg tudja fenyíteni, hogy "szól a nagyinak"?
• A film utolsó perceiben kezet fog az egyik robottal, egyszersmind túllépve saját előítéletein. Nem: a filmben semmi nem utal arra, hogy ezt a tanulságos Spoonernek le kellett volna vonnia bármiből. A színészi játék pedig gyötrelmes.

Susan Calvin egy személyben pszichológusa és tervezője a robotoknak. Jámbor, de elvakult technokrata: akkor se hiszi el, hogy egy robot bánthatja, amikor odaáll elé és nekimegy. A produkció teljes hosszában nem jut el normális tanulságig a robotsereg okozta felfordulásból. Legfeljebb megkönnyebbül, hogy a problémát végül Spooner-rel elintézték.

Van egy jelenet, amikor a Dr. Lanning halálával gyanúsított NS-5-robottal társalog. Nem hitte el Spoonernek, hogy a gép nevet is választott: Sonny. Ebből Susan elvileg leszűrhetné, hogy egy gép is képessé válhat emberi érzésekre. De Calvin megint csak mered máshová, görcsösen próbálva közönyös maradni. Ezek után nehezen hihető, hogy a nő az utolsó pillanatban el tudott állni Sonny deaktiválásától.

És gondolom, mindenki másnak is feltűnt az őt alakító színésznő egyik botlása, hogy szinte egyfolytában nyitott szájjal mered az emberre. Semmivel nem kifejezőbb az arca, mint egy filmbéli NS-5-ösé. Akik a Batman Kezdődikben Katie Holmes félmosolyát kifogásolták, azoknak ajánlanám megfigyelni ennek a nőnek a mimikáját.

 

A többiek meg lényegében behajigált papír-kivágások:

• Egy tar néger rendőrfőnök, aki a nem tar néger zsaru barátja;
• Egy mindentudó idős bölcs, aki "életét adta" a nagy hagyatékáért;
• Shia Labeuf, mint beszédficamos, link "haver";
• Sunyi, öntelt cégvezető;
• Spooner lehetetlenül ostoba anyja;
• Spooner kollegái + a végén a katonaság.

És ha azt vesszük, hogy a robotikát kikezdhetetlen alaptörvényként kezelik, az egész város gyengeelméjűnek tekinthető. Mintha ez a sok komfortvágyó lakos direkt arra lett volna programozva, hogy egyetlen nagy zűrzavar áldozati célpontjai legyenek. Bármit is hittek a készítők: ez a jövőkép élettelen és rémesen halvány.

2. Logikai baklövések:

Kezdjük a dátummal. 2035-ben játszódik, és elvileg ekkorra már nem is ismerik a fosszilis tüzelőanyagokat. Már elnézést, de ezt mikor álmodták?? Oké, elvileg kivonhatják a benzin/gázolaj hajtotta járműveket a városi közlekedésből, akár 20 év alatt is, amennyiben jelentős technikai áttörések sorozatára kerül sor. De hogy az emberek - legalábbis Calvin nemzedéke - nem is hallott róla, az így magában hülyeség! 

Egyébként a film nem tér ki rá, milyen energiaforrás működteti a computer-hálózatot, az áramellátást. Csak annyi derül ki, hogy a robotokat egy központi gépagy irányítja, aki mesterséges intelligenciával bír. A neve V.I.K.I., és Dr. Lanning építette saját cégének.  
Spooner robotellenességét ismerve csodálkozom, hogy nem gyanakodott egyből őrá. Adná magát a lehetőség, hogy ha egy robot képes lehet érezni, sőt nevet kapni, akkor esetleg V.I.K.I. is teremtője ellen fordulhatott, bebörtönözve hetekig egy szobába. Ennyit a nyomozás menetéről.

Susan munkáját is elég nehéz komolyan vennem. Doktori fokozatú műszaki szaktekintélyként fogalma sincs a benzinről?

És itt van a fő szakterülete: pszichológia és emberi külsejű, intelligens robotok tervezése. Susan, ezek fémbolhák! Kivétel nélkül az összes robot teljesen computer-effektekkel van mozgatva, és úgy ugrálnak, mintha az égből rángatnák őket! Hogy egyeztethető ez össze a ténnyel, hogy Spoonernek állítólag egész bal karja, sőt tüdeje protézis? Ráadásul a nagy példakép, Lanning saját munkája?

A filmben szereplő berendezések közül jó néhány csak a látványvilág spontán ötlethozadékai. A tényleges hasznuk derül ki, mint:

• egyetlen lapáttal forgó ventilátor;
• a semmihez rögzítetlen fél híd;
• azonnal bőrszövetté átalakuló spray-vegyület;
• piros fény jelzi kék helyett, ha egy robot destruktívvá vált;
• behajtogatható autótároló gépkarok a parkolókban;

Lanning fogságban kiagyalt terve az értelmetlenség egyik kicsúcsosodása. Susan szerint "Csak az öngyilkossága révén üzenhetett nekünk." Ergo: eldobta az életét, hogy ezzel üzenjen egy rendőrnek, akiről a nyilvánosság is tudja, hogy utálja a robotokat.
   Sonny ki tudott törni onnét. Spooner egy székkel mért ütéssel behorpasztotta a szoba üvegét, ahol V.I.K.I. fogva tartotta Lanninget. Mi tartotta vissza a szökéstől?
   Miért nem küldött a hatóságoknak olyan üzenethologramot, amit Spooner is látott két ízben is?
   Spooner azt mondja: "Látta a jövőt. Tudta, hogy úgyse hinnék el." Neki?! A cég, a törvények és az egész technológia megalkotójának?
   Egyáltalán: hogy lehet csak azért eldobni az életünket, hogy elindítsunk egy embert a saját magunk által hátrahagyott nyomok ("morzsák") követése felé?

A cselekmény elkövet egy tipikus hibát: 1 ember "zseniális" tervének magyaráz be annyi sok eseményt és tettet, ami a legapróbb változástól is kártyavárként omlana össze. Lanning nemcsak érzelmeket és álmokat, de tömörebb kezet is adott? Azt akarta, hogy ő ölje meg V.I.K.I.-t? 

És a 3 törvényből hogyan következik a robotok "forradalma"? Hiszen ami miatt Sonny dönteni tud a törvények mellett vagy ellen, az egy titkos pluszprogramnak köszönhető, amit Lanning maga helyezett el benne. 
A 3 törvény csak életvédésről szól, semmi egyébről. Hogy V.I.K.I. öntudatra ébredése hogyan kapcsolódik ehhez, az - számomra legalábbis - nem derül ki. Ahogy az sem, hogy egy mesterséges intelligencia, melynek totális irányítása van a rendszer fölött, mennyire lehet képes kreatív probléma-megoldásra. Elvileg képes tanulni, de ez csak mondva van; a randalírozó robotsereg a főműve.

És itt van a végső ütközet: Spooner és Kalvin V.I.K.I.-t. próbálja leállítani. Ekkorra már a szuperintelligencia rászabadította a vörös szívfényű robotokat Chicago-ra. Percekig  nézzük a pánikot az utcán: a robotok vandál anyagi károkat okoznak, a rendőrség tehetetlen a gonosz gépek ellen. Pontosan mi a céljuk ezzel az ámokfutással? Mikor terveznek - nem is tudom - gyilkolni?

És a hadsereg miért egyenként akarja levadászni a robotsereget? Ha Del és Susan kudarcot vall V.I.K.I. megfékezésénél, az invázió tovább folyt volna, és a Transmorphers posztapokaliptikus világában kötünk ki.

3. Becsempészett reklámok:

Ezen a részen inkább csak gyorsan átfutnék, mivel a filmben reklámozott árucikkek őszintén szólva nem érdekeltek. De annyit nem árt tudni, hogy például Spooner kocsija egy létező járgány stiláris albínója. Alig 2 évvel az Én a robot premierje után egy, szinte egy az egyben megegyező típusdarabot hoztak ki a piacra.

Messze nem ez az első eset, hogy egy nagy költségvetésű block-busterbe burkolt reklámhirdetéseket hintenek a stúdiók, tisztán üzleti megfontolásból. A Batman és Robin is egy 2 órás reklámnak készült; kosztümjei és járművei szerves részét képezték a játékeladási stratégiának. Nem véletlenül hoztam fel épp ezt a filmet példaként: a forgatókönyv egyik írója a Schumacher-stábból ismert Akiva Goldsman volt.

Amit most írok, az csak találgatás: Sir Asimov olyasminek képzelhette el a robotok forradalmát, ahogy később a Terminátor-filmekben ábrázolták: egy központi géptudat az automatizált rendszerekkel globális katasztrófát okoz. Ezután az általa irányított androidok átveszik a homo sapiens helyét a világban. Mintha ők képviselnék az evolúció következő lépcsőfokát.

Összefoglalva: az Én a Robot az a fajta áltudományos salak, ami ötletpetárdákkal dobálózik. 1-2 pofás akciójelenetet mutat fel, plusz egy velejéig hamis "műbalhét", hogy mit jelent felvállalni egyediségünket, történjék velünk bármi.  Szép gondolat egy érdekes témához, amit teljesen félrekezeltek Proyas és alkotótársai. A kikerült végeredmény nem több egy  vértelenül sivár művilágtól, a pofátlanul beleszórt reklámok pedig undort keltenek az emberben.


Az Én, a robot nálam hulladék sci-fi, steril, ezer lyukkal teli történettel és köpedelem karakterekkel. Remélem, Asimov munkáit a jövőben sokkal nagyobb tisztelettel és tudással kezelik majd a filmvállalatok, mint ennél a bóvli rémálomnál.