Bruce Willis karrierje a Sin City óta megrekedt. Azóta 1 minőségi produkcióhoz sem adta a nevét, bő évtizede abból él, hogy jól cseng a neve a szakmában. Mindig vagy nosztalgia fűtötte akciózúzdák, vagy steril B-mozik közt turkálja ki a keresetét. Én már nem várok semmit ettől az embertől, és úgy érzem, hogy ő sem akar már bizonyítani.
Különleges felszerelésű banda fosztja ki sorra a nagyváros bankjainak bizonyos fiókjait, de mindig holtan hagynak hátra 1 bizonyos, előre kiválasztott személyt. Montgomery szövetségi ügynök deríti ki, hogy a rajtaütések közös pontja Jeffrey Hubert, az ország egyik leggazdagabb üzletembere. De hogy mi áll az egész hátterében, azt eleinte képtelenség átlátni.
Mint a legtöbb B-movie-t, a Marauderst is az akció tartja életben. A bankrámolós részek intenzívek, töltve adrenalinnal. Bejövősek a rablógyilkosok koponyaszerű maszkjai, tetszetős a felkészültségük, pl. a karórán át aktiválható hangszóró, mellyel előre átgondolt utasításokat adnak ki. Elterelő nyomokkal nyernek időt köddé válni, és csak miután egyikük végez egy vétlen biztonsági őrrel, kezd el bomlani az egységük. Ennek a filmnek konkrétan jót tett volna, ha több akciót raknak bele, mert a karakterek nagyon hamar teljesen összemosódnak.
Krimiszálból is láttam már sokkal színesebbet ettől. Egy átlagos NCIS-epizód szintjét hozza, aztán csűrik-csavarják, hogy végül az egyik legócskább összeesküvés-tervhez lyukadjunk ki, ami filmberkekben elő szokott fordulnu. Egy régen felültetett, renegát katonai osztag tagjai a tettesek - vagy legalábbis a legtöbbjük -, és Hubert a fő szemétláda, akinek a bukását akarják. Egyikük még Robin Hood-ként is mutatkozik be az ügynöknek, mikor otthoni gépének képernyőjén át szót vált vele. Se ebben, sem a fordulatban nem volt fantázia, miszerint az egyik rabló éppen az új munkatársa, Wells.
Steven Miller rendező a vége felé már próbált valami váratlant meglépni a történettel. Mexikóban Wells és Montgomery leállnak trécselni, nyíltan, hátsó szándék nélkül. Aztán épp az utóbbi lövi hasba Hubert-et, belátván, hogy tényleg ő a legnagyobb ludas az egész ügyben. Emlékszem, hogy ezt jó húzásnak tartottam a forgatókönyv részéről. Kár, hogy odáig jóformán semmi jellegzetes nem volt a túlírt, dráma terén bénult történetben.
Willis-en és Christopher Meloni-n kívül, aki a főszereplő ügynököt játssza, 1 tűrhető alakítást se találni. Willis Hubert-ként elvárható szinten hozza az ügyben nyakig sáros, zárkózott banktulajdonost, szóval pislákol még azért valami a tehetségéből. Montgomery pedig a maga szikár módján markáns figura, akibe tudott kapaszkodni a figyelmem, ahogy nyomon követtem a bonyodalmat.
Röviden: az akció, 2 épkézláb karakter, a krimiszál legeleje és legvége. Ennyit tudtam összekaparni, ami miatt már legalább azt mondani merem a Marauders-re, hogy gyenge eresztés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése