Háború-kutyák (Haverok fegyverben)

 +

=

Alighanem a nyári szezon legjobb filmje a War Dogs, magyar címén a Haverok fegyverben c. vígjáték. Lüktető, obszcén, csípős humorú, fifikásan összerakott szatíra ez a fegyverüzletelés pikáns témájáról, érzelgősség és önismétlés nélkül. Todd Phillips, a Másnaposok-trilógia rendezője gyakorlatilag A Wall Street Farkasának kisöccsét rendezte meg, szintén egy stiklis vállalkozásról, a kapzsiság kultuszáról és az üzleti világ tengernyi mocskáról... és szintén veszettül szórakoztatóan tálalva! Jonah Hill pedig újra parádés alakítással örvendezteti meg a nézőket, megint egy pimasz köpcös nyerészkedőt alakítva.

2000-es évek. David Packouz huszonéves, házas masszőr találkozik gyerekkori haverjával, a gátlástalanul ravasz Efraim Diverolival, aki társként beveszi fegyverkereskedő cégéhez. A Bush-kormányzat nyílt közbeszerzési pályázatokat hirdet a neten katonai fegyverekre, és mert az ipar nagykutyáinak nem kellenek a kisebb megrendelések, David és Efraim e "morzsákra" lecsapva milliókat kezd el kaszálni. De ahogy a sikersorozat hatására egyre nagyobbat markolnak, idővel szembekerülnek a nagy kihívással: 100 milliós profitért kell szállítaniuk 127 millió AK-47-es lőszert az amerikai hadseregnek.

Ínycsiklandóbb filmes téma idén még nem került terítékre, ezt állítom! Lassan közhellyé válik, mekkora üzlet rejlik a háborúkban, a fegyverkereskedelemben, és hogy szakosodni lehet a különféle hivatalok, törvényi szabályozások kijátszására. A War Dogs-ban feldolgozott eset még külön rálicitál erre. Packouz és Diveroli biznisze a kiskapukra épül, és úgy aknázzák ki ezt az erkölcstelen aranybányát, hogy lövésük sincs politikáról vagy nemzetbiztonságról. Elképesztő belegondolni, hogy alig pár éve 2 huszonéves senki kis híján bepalizta magát a Pentagont. Sőt: hogy egyáltalán üzleti partnerei lehettek egy világhatalom hadvezetésének, holott cégük, az AEY nem is számított ismertnek a szakmában. 

Ennek a vállalkozásnak a bonyolódásából és a karakterek - elsősorban Efraim - reakcióiból táplálkozik a humor. Az év legmulattatóbb 2 óráját nyújtották nekem a két csempészfióka kalandjai. Két húzásukon könnyesre röhögtem magamat:

1. Egyik az, amikor átvergődnek "A Halál háromszögén" Irakban, hogy az amerikai megszálló erőket megtömjék több ezer Berettával. Az egész alkotásra jellemző a remek vágás és jópofa dumák, de itt különösen ütött mindkettő!
2. Amikor egyik vevőcsoportjuk az üzlet megkötése után közli velük: majdnem 60 millával licitáltak alá a 2. helyezettnek. Efraim kiborulása a folyosón egyszerűen frenetikus: akárhányszor látom azt a jelenetet, mindig felvidít! :)

Ahogy előttem más bloggerek is írták, drámában a War Dogs közel sem olyan erős, mint a csattanói. Phillips a fegyverüzlet témájáról nem mond semmi újat, annak vonzatait is inkább csak futólagosan érinti: 

• nyerészkedés a véres valóságon, 
• hogyan fér ez össze egy háborúellenző családdal, 
• legális és következmények, stb.

David felesége, Iz pusztán tartozékszereplő, a fék David-nek Efraim rossz hatásával szemben. Annyit csinál, hogy kiborul, valahányszor David-et hazugságon kapja a munkája kapcsán, s 2 perc múlva már túl is lép a dolgon. Súlytalan maradt az a kulcspillanat, amikor a nő elköltözik David lakásából a gyerekkel együtt. Scorsese ettől valahogy élettel telibbre szőtte a házastársi problémák szálát a The Wolf of Wall Street-ben. 

Miles Teller és Hill párosából nyilvánvalóan Hill viszi a prímet, de Teller a maga visszafogottabb karakterével kellően kiegészíti őt. David a megfontolt pasas a duóból, aki csak jó megélhetésért tenyerel a mocsokba, míg Efraim "barátja" egy már-már eszelősen törtető disznó, excentrikus élvhajhász. Büszke rá, hogy a morzsákból gazdagszik meg, a kiskapukon surran be. "Én egy patkány vagyok, tesó." 

És még ez se a morális mélypont, még lejjebb lehet kaparászni a mértéktelenségi skálán. Henry Girard, a tiltólistán szereplő nepperász magát a főfogást, az ún. "Afgán Üzlet" kínálja fel nekik, és mikor a minden addiginál nagyobb stiklibe hiba csúszik, borul a szövetség. Tetszik, hogy Efraim nem is igazán a kapzsiság, mint inkább az arroganciája miatt játssza el David bizalmát. Henryt hibáztatja, amiért a lőszerekről kiderült, hogy gyenge minőségű kínai gyártmányok, és ezzel majdnem kinyíratja Davidet. Kicsinyes, hedonista bosszúja fontosabb, mint az egyetlen ember, akire eddigi életében támaszkodni mert.

Karakterdráma terén messze a legjobb pillanat, mikor a végén - épp a letartóztatásuk előtt - találkoznak egy liftben. Mostanra már jól tudjuk, hogy Efraim egy fékevesztett, manipulatív görény. David narrációja külön rámutat: "Mindig olyanná vált, amilyennek mások látni szerették volna őt." De csak most, Efraim gyanús bűnbánatát látva fogja fel, mi következik ebből. Hogy őneki is olyanná vált, amilyennek David látni szerette volna: az egyetlen közeli havernak. Felhasználta, ahogy mindent és mindenkit az életben.

Úgy gondolom, hatásosabb lett volna itt lezárni a filmet, nem pedig Henry látogatásával David lakásán. Mikor David az albán sofőrje sorsáról kérdez, Henry egy pénzhalmot kínál az afgán üzletből. Ez alighanem azt jelenti, hogy a sofőr meghalt, mégpedig Davidék számtalan fegyverárujának egyikétől. Végülis nem rossz jelenet...

A siralmas nyári szezon 1-2 értékes ajándéka közé tartozik a Haverok fegyverben. Okos, érdekfeszítő, lüktető komédia; tónusa és témája afféle ötvözete a Fegyverneppernek és A Wall Street farkasának. Annyira ötletes vagy kiélezett ugyan nincs, mint az a kettő, de a sajátos élethelyzet, a látványvilág és a poéntár együtt nagyszerű kikapcsolódást nyújtanak. Idáig a kedvencem az egész évből.

Erős négyesre lövöm be az értékét.