2011. szeptember 11., vasárnap

Jurassic Park

The culprit.
A földtörténeti időegységek közül alighanem a mezozoikumi "jura" kort ismerik a legtöbben nevén. Michael Crichton Őslénypark c. regényében a régmúlt szuperhüllői a modern ember kortársai, sőt: újra létrehozott teremtményei. Steven Spielberg kultprodukciója a hollywood-i látványtechnika terén ugyanolyan mérföldkőnek számít, mint előtte George Lucas Star Wars-a, vagy utána James Cameron Avatarja.

A klónozás technológiájával életre keltett luxuskert önmagában jelentős morális dilemmákat hordoz magában:
  • Megengedhető ez az egész puszta turisztikai orientációval? Akár dollármilliárdok és a befektetők jelentette protekció révén is?
  • Ha igen, úgy biztonságossá tehető-e civileknek egy ilyen hely látogatása?
  • Milyen biztonsági intézkedések bonyolult és előrelátó rendszere vannak érvényben, és azokra milyen számítógépes rendszerek jelentik a garanciát? 
Hogy ezekből aztán mely kérdéseket tárgyal is ki a mozi vagy egyáltalán említ meg, az már más kérdés. A Jurassic Park Héraklész-pontja a veszélyhelyzet ábrázolása: az őslények minden biztonsági intézkedés ellenére törnek ki, veszik birtokukba Nublaron szigetét, és ha hőseink idejében elmenekülnek onnan, már nyert ügyük van nekik és a rendezőnek is. 

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a látványvilág pazar. A trópusi növényvilág igen változatos, bár nem részletezik, hogy a késő jura és korai kréta időszak növényvilágából mely fajokat honosítottak meg. Az operatőr mindig kiválóan választotta meg a kamerabeállítás szögét. A dinoszauruszok megjelenítéséről nem kevesebb mondható el, mint lélegzetelállító. A külsejük részletei, az izommozgásuk és a hangjaik is megfelelnek azoknak, amit a tudomány akkori - és nagy valószínűséggel mai állása - alapján tudtak róluk. 


A róluk elhangzó információmennyiség zöme John Hammondtól és Alant Granttől hangzik el. Olyan apróságok, mint:
  • fontos, hogy az újszülött hüllő kivel érintkezik elsőként;
  • a melegvérű dinoszauruszok csoportja;
  • a szoros rokonság a madarakkal;
  • a kétlábú állatok esetenként 50 km-es sebességet is el tudnak érni;

A klónozás mechanizmusának magyarázata, a felszerelések (és a tény, hogy Dennis Nerdy technikus feketén üzletel az úttörő felfedezéssel) logikusan összefüggenek egymással.  A vérszívó rovarok ép kövületei egy genetikus számára aranybányát jelenthetnek. Ugyanígy nem tűnik ostobaságnak a béka DNS-ének használata kipótolni az őshüllők hiányos génláncolatát; vagy a szaporaság ellenőrzésének mikéntje az alapján, hogy a hím ivarjelleget a kulcshormonok kiszűrésével elkerülhetik a születendő egyedeknél. Még épphogy hihetőnek találtam ezt a magyarázatot, mégha kissé zavaros is.


Elég hézagos biztonsági intézkedések vannak érvényben a parkban. Egyetlen kerítés a választóvonal, a rendszert alig maréknyi ember üzemelteti, akik a saját biztonsági kódjaik foglyaivá válnak. Már 1 ember kimaradása egy szimpla áramszünetnél is borzalmas következményekkel jár. Magánberuházás vagy sem: ez legalábbis irdatlan kockázati tényező.
Az eltérő vélemények nagyon halovány, szürke formában kerülnek elő, amikor a vacsoránál vitatkoznak. Jeff Goldblum matematikai fogalmakat dob be, hogy különcnek tűnjön, de a férfi teljesen a szkeptikus hangember szerepére korlátozódik. Nem mondom, humánus, hogy a természettel szembeni alázattal beszél, vagy ahogy elterelni próbálja azt a Tyrannosaurust a gyerekektől. De a poénjai között csak 1-2 olyan akad, ami nem fölösleges egysoros.



Hogy mennyire eredetiek a karakterek, az nem a veszélyérzetük alapján dől el. Ellie Sattler, a paleobotanikus kutatónő, a veterán vadász Muldoon mind a veszélyhelyzettől válnak egyáltalán komolyan vehető, érettséget mutató emberekké. A WC-fülkében felfalt, anyagiakon túllátni képtelen ügyvéd még úgy se.
A szereplők kedvelhetők, de időnként annyira tétovák, ami nem fogható csak a rettegésre, mert az nem mindig olvasható le róluk. Dr. Grant viszonyulása a gyerektémához, a gyerekek vacakolása a lámpával, Goldblum magánszáma a T-rex elterelésével, Nedry utolsó útja a viharos mocsárban. Alapból extrém helyzetben vannak, és logikus, hogy a túlélésükön ügyködnek az éjszakai viharban.




A horrorhangulat és a menekülés keltette izgalom tehát makulátlanul átjön a vászonról. Számottevő drámaiságot viszont nem érdemes várni. Miután a Tyrannosaurus - nem kevés iróniával - megmenti az újraegyesült csoportot a Velociraptorok falkájától, a helikopteren elhagyják a szigetet, és ennyi. A film lezárul azzal, hogy a rengeteg menekülés és az áram bekapcsolása után némán és megfáradtan elrepülnek, vissza a civilizációba.
Sok dologban egyértelműen a fogyaszthatóság szempontjából voltak elnézőbbek/felületesebbek a készítők. Például egy gyerek, aki nem halt szörnyet az újra bekapcsolt elektromos kerítés áramütésétől. Dinoszauruszok ellen hozták létre az a hálózatot, tehát elvileg sok millió voltnyi feszültség van belé vezetve. Tudom, hogy leállt a szíve, és Grantnek újra kell élesztenie. De vajon ez a mi valóságunkban mennyire lenne kivitelezhető?


Kiszámítható történetű film a Jurassic Park, ezt nem lehet tagadni. Két fontosabb szereplő halála, illetve rengeteg tönkrement felszerelés: ez minden veszteség, amit magával hoz a milliárdos Hammond nagy attrakciója. Vért legfeljebb az áldozati kecske lábán találunk. Kénytelen vagyok eltöprengeni azon, hogy vajon bekövetkezik-e az, amit Malcolm előre jelzett: a természet utat tör magának a mesterséges korlátokkal szemben. Azaz nemcsak, hogy a békákhoz hasonlóan képessé válnak nemük váltására, de egyes repülő vagy tengeri fajok ki is szabadulnak Isla Nublaron életteréből.

Tetszett, hogy milyen jelenetben melyik dinoszaurusz bukkant föl; közülük egyértelműen a T-rex be- és kilépője volt a legjobb.


Brachiosaurus


Dilophosaurus
Probably not Yahweh, Allah, or any other comparative deity.


Tyrannosaurus rex
T.rex escapes.jpg

És még mások.


Anélkül, hogy a "nagy kaland varázsára" vagy az "újra gyerek lehettem egy időre" szólamokra hivatkoznék, csodálatos vívmányként tekintek a Jurassic Parkra. Új távlatokat nyitott a nem létező lények részletpontos megelevenítésében, a rácsodálkozás érzését képes átadni a nézőknek. Nagyon hangulatos film, remek kikapcsolódás, de nem kevés hibája miatt mesterműnek se lehet nevezni. 




Nincsenek megjegyzések: