Hot Shots - Part Deux (Nagy Durranás 2.)

Amiként az első Hot Shot film a Top Gunt, a sequel a Rambo 2. történetét parodizálja ki. Én mindkét filmet előbb láttam az eredetijeiknél, ezért aztán inkább tudtam a film milyenségére figyelni, és kevésbé a szándékra, mellyel készültek.

A film kontinuitást annyiban ápol az első résszel, hogy a három főszereplő: Harley, Ramada és Benson ismerik egymást. Ezen felül 2 flashback-et fordítottak rá az írók azt bemutatni, miért nincs együtt Ramada és Topper, miután az első rész végén egymásra találtak az indián sátorban.
Apropó indián: további átfedés, hogy Topper ismét egy bennszülött nép körében próbál éldegélni a történet elején. Az a teljesen komoly magyarázat, miszerint "évszázadok óta nem láttak asszonyt", elgondolkodtató, tekintve, hogy egy közösséghez a népszaporulat is hozzátartozik.



A Nagy Durranás 2.-re jellemző, hogy mindenben több akar lenni előzményétől. Sűrűbb adagolással és lendületesebb bohózattal igyekszik szinten tartani a nézők figyelmét. Ezt az alapfelállás is megköveteli. Egy komikus átiratnak folytatást gyártani eleve igen kockázatos, főleg, hogy több másik film paródiájaként kell megállnia a helyét a Top Guné helyett.
Szerencsére a színvonal emelése sikeres volt: a második rész nemcsak jobban aknázza ki műsoridejét, de egyazon beemelt dolgokhoz is több poént igyekezett kapcsolni (például Harbinger edzettsége vagy Topper mostani hajviselete).

A 3 visszatérő karakter személye is nagyobb most, mint előzőleg:

1. Ramada nemcsak pszichiáternő, hanem titkos katonai akciók veteránja és összekötő.
2. Benson tengernagy letöltött egy periódust elnökként, és most újraválasztására készül.
3. Topper Harley pedig nemcsak veterán vadászpilóta, hanem veterán katona is. Van Harleynak egy rövid megjegyzése, ami a két pálya összekötéseként is felfogható: "Lőttem már pár csőből."

Két főszereplő van, akik különösen rásegítenek a mozi akciójellegére. Az egyik Walters ezredes. Richard Crenna Trautman ezredes karakterét játssza el újra, csak más néven, a humoros környezet részeként.

A másik Saddam Hussein, akit mindössze két montázs idejéig láttunk az első részben. Őt csak akkor látjuk, amikor egy-egy túszmentő alakulat közel kerül céljukhoz, kiszabadítani az amerikai foglyokat.  Negatív vezérként alkalmas volt, hogy futólag rászabják két másik közismert főgonosz vonásait: Darth Vader hangját és lézerpengéjét, illetve T-1000 újraformálódását jégből.

Az egyik oka, hogy a film humora kifejezőbb, hogy többféle alkotás híres jeleneteit vonja torziós lencse alá. Mint a híres lábkörzés az Elemi ösztönből. Michell, a CIA-ügynöknő külsején és modorán kívül abban is hasonlít Sharon Stone dominájára, hogy el tudja leplezni saját vétkességét. És ebben a filmben is a tetőpontra derül ki fokozatosan, hogy régről ismeri a másik női főszereplőt - Ramadát.

Vendéghírességként itt legfeljebb a Duracel-nyuszit lehet megemlíteni, de egyébként minden mellékszereplő jól teljesít. Az akció során pedig Topper, Harbinger és a többiek gyakorlatilag ész nélkül lövöldöznek mindennel, ami a kezük ügyébe akad - legyen az UZI, érmék, banán, vagy egy nyílvessző módjára kirepített baromfi.

Az egyetlen nem odaillő elem Dexter, a tudós hadifogoly. Rowan Atkinson nyilván azért került a szerepbe, mert a köztudatban Mr. Beanként rögzült a színész. A cselekményben ő teszi indokolttá, miért hagyta el Ramada búcsú nélkül Toppert. Ezért nem lehetnek nyíltan együtt. De ez a történetfonal a végére már túl melodramatikussá vált, még azzal együtt is, hogy humorral igyekeztek megtölteni. Az pedig, hogy Dexter lezuhant a szakadékba, elcsépelt vészmegoldás.