2011. szeptember 6., kedd

Hot Shots (Nagy Durranás)

A Top Gun által hirdetett ifjú pilótahős ideálja tökéletes célpontot kínált egy éles paródiafilm készítéséhez. A "Hot Shot" viszont nemcsak karikatúrája az eredetinek, hanem annál még valamivel több is. Önmagában működőképes sztorin vezeti végig poénkészletét, és egyáltalán nincs hiányérzetünk, ha nem ismerjük az eredeti alkotást.

Képzeljük el, hogy Pete Mitchell hadnagy, a haditengerészet ifjú vadászpilótája élete nagy álma előtt áll. Az Alvó Menyét fedőnevű akció annyira jónak ígérkezik, hogy feladja békés életét a csak a helyi rádióadót fogó indián törzsnél, és  viszonyba keveredik egy bárénekesnőként is dolgozó szűz pszichiáternővel... Hogy micsoda?? 

Dícséretes, hogy mialatt a Hot Shot diszkréten követi a Top Gun forgatókönyvét, annak kiforgatása is burkolt kritikát hordoz magában. Az elnéző, diákpártoló parancsnokok helyett légionista módon köszöntik őket: "És nem érdekel, mit képzelnek magukról! Maguk SENKIK! Az elkövetkezendő 10 napban SZARNI se mehetnek az engedélyem nélkül!"
Bár a túl komoly helyzetet mindig elkerülik, azért az egyes részletekből kiderül, hogy mennyire nem spóroltak a karikaturista elemekkel: "Hullajelölt" hadnagy neve és görbe térlátása, az egyik katonatársuk pedig nő - pedig teljesen úgy viselkedik mindenki, mintha csak sima képű férfi lenne.

Lloyd Bridges Bensonja az amerikai paródiák egyik legviccesebb főkaraktere; Frank Drebin után a legjobb idős komédiás vígjátékban. Legismertebb védjegye, hogy elmondása szerint minden porcikája valamilyen féle-fajta szervpótlék: haja paróka, aknadarbok vannak a fejében és így tovább.
Amikor Hullajelölt temetésén beszédet mond, előbb a nyitóbeszédében tér el a tárgytól, majd sokat tapasztalt elméje háborús rajtaütésnek tudja be a díszsortüzet. A film fő erélye, hogy hangvétele mindig ügyesen elkerüli az idétlen és a túl komoly végletet. Valahogy mégis gyakran esetlennek érződik, ahogy egy-egy sor vagy történés humorosnak próbálja beállítani magát.

Topper Harley megformálása igazából semmi rendkívüli feladatot nem támasztott Charlie Sheen elé. A szerelmi bohózat Ramadával és Gregoryval mellőz minden melodrámát: Ramada normális érvekkel taszigálja Toppert az elvesztett önbizalma felé.
Harley együttérző barátként átnyújtja Hullajelölt özvegyének a spórolt pénzét, aki sírva elfogadja... és csak úgy mellékesen említi, hogy pár milliót nyert a lottón de azért köszöni. Személy szerint a temetést tudnám a produkció legmulatságosabb jelenetének megjelölni. Még Topper apakomplexusa is csupán annyira drámai, hogy komikusnak tudjon tűnni valamilyen humoros pillanatban:
  • A múltbéli jelenetek Buz Harleyról;
  • A repülőmutatványok;
  • Gregory ellenszeve az apáik bevetése miatt;
  •  valamint az akta, amit Ramada felolvas Toppernek Buzról: "...Végső elkeseredésében felakasztotta magát egy fotóautomatára."

Néhány másodperc erejéig hírességeket is megjelenítenek a filmben. II. János Pál pápa élőben mászik be egy ringbe, Saddam Hussein pedig épp a díványán ül, amikor egy nagyméretű töltet az ölébe pottyan. Ez az ötlet szintjén még jó, de egyrészt kevés van belőle, másrészt eléggé érdektelen. A Married with Children TV-sorozat jobban tudta betagoztatni a hírességeket egy-egy poénos jelenetsorba.


Összességében egy mulattató, jól felismerhető vígjátékot kapunk, ami még valamivel életszerűbb is a Top Gun csúcstechnikájú versengésétől. A konspiráció, ami Block ezredes tudtával zajlik, megnagyobbítja annak ívét, ahogy Topper végül magára talál. Harley burkoltan utal az ezredesnek, hogy "senki se szereti az olyan edzőt, amelyik megbundázza a meccset." Ez a sor is csak egy újabb poén kiindulási alapja, de a bevetés során következő könnyed drámához ügyes felvezetés.


Egész jó paródia lehetne, de itt még nem jellemző az a láncreakció-szerű, intenzív poénáradat, ami a folytatást majd klasszikus státuszra fogja emelni.

Nincsenek megjegyzések: