Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy Arnold Schwarzenggernek máig a kemény akcióhős szerepe áll a legjobban. Egyszemélyes haderőként nyomulni előre, puskával a kézben, miközben az egész világ csatatér, bármelyik irányból érheti a halálos csapás. Ezt láttuk már a Kommandóban, a Terminátor-szériában és egy csomó másik filmjében.
A Ragadozó a kevés olyan filmje közé tartozik, ahol ez a séma működik is. Ez 2 évvel a Kommandó után jött ki, és míg a nézőknél kultstátuszt nyert el, a kritikusok finoman szólva lenézték. Gene Siskel úgy jellemezte: "Fáradt sztori, mely részben Rambo, részben Alien".
Ezt azért hoztam most fel, mert hasonló benyomást keltett bennem a film, mikor először láttam. De nem azért, mintha abból a 2 filmből bármit is másolna. Két külön fél produkció összepasszintásának éreztem a történetét: tipikus géppisztolyos akciómozinak indul, mely azután félúton áthajlik egy sci-fi horrortúrába a közép-amerikai dzsungelben. De a 2 eltérő téma párosítása itt működik: brutális, figyelemfelkeltő, tele van feszültséggel. Nem próbálják stilizálni, ellenben bőségesen használnak vért a jelenetek. A környezet maga a kiszámíthatatlanság, az elhalálozások sokkolóak.
Nem veszem sorra, milyen filmekből vehetett vagy melyekhez adhatott ötleteket a Predator. Maga a film alapkoncepciója is roppant egyszerű volt. Adott egy keményfejű izomember, közelharcban egy humanoid szörny ellen. Arnold Schwarzengger ötlete volt, hogy a történetben egy egész csapat nézzen szembe azzal a valamivel, ami a vadonban leselkedik. Sok-sok lehetőség adott, hogy a karakterek a tűréshatárra jussanak, és ahogy nekik, nekünk sem lehet közben biztonságérzetünk.
Igazán jó munkát végeztek a készítők, hogy a rettegés atmoszférája végig megmaradjon. Maga a Predátor küllemre és természetre egyaránt bestiális. Olyan valószerűtlen veszélyforrás, amit sokunk nem merne elképzelni: egyenként vadássza le és koncolja fel áldozatait, láthatatlanná tud válni, szemeivel látja a mozgó célpont hőkisugárzását. Ráadásul úgy, hogy a "prédák" itt állig felfegyverzett, veterán katonák. A legjobbat nyújtani ide kevés, és Schwarzengger karakterével együtt a néző is fel tud lélegezni, ha bármi bíztató jelet látnak.
Azt kell mondjam, a szereplőket a sztori sem tekinti többnek katonáknál. Legérdekesebb bennük, hogy ki-ki hogy viseli a kiemelt életveszélyt, illetve hogy maradnak alul (egyikük nem is próbál harcolni). Nem az kap itt hangsúlyt, kik ők, vagy hogy pontosan miféle "rusnya féreg" ellen is hadakoznak. Hanem az ösztön, a megfigyelőkészség, a leleményesség.
Különösen az tetszett, ha leleményességet mutat fel valaki. Mikor Arnold karaktere, "Dutch" őrnagy egyedül marad, rájön, hogy a hideg iszappal bekenve, mozdulatlanul a lény nem veszi őt észre. Ezt a felfedezését aknázza ki a tetőpontnál. Ember és szörny között első ízben alakul valódi patthelyzet, egyik se látja a másikat, hacsak nem akarják. Nem tudom, tényleg működhetne-e ez a trükk, de utánaolvastam: a forgatás helyszínén az iszap és a trópusi folyó valóban hideg volt, tele piócákkal. A göröngyös domboldal és a trópusi levegő mellett tehát Schwarzeneggerre hetekig pluszteher hárult a többi színészhez képest.
Az elején kicsit bosszantó, hogy a katonák milyen lassan ismerik fel ellenfelük mivoltát, de úgy voltam vele, hogy ez még érthető. Egy helyi lány, akit a tábor körül találtak, csak annyit motyog nekik: "A vadon megelevenedett.". Ez a terminus még hűen is írja le azt, ahogy a láthatatlan Predátoron visszatükröződik a környező táj.
Nincs semmi bajom az elgondolással se, hogy zöld színű a vére. De mi a pláne abban, hogy rikító világoszöld, amit szinte azonnal ki lehet szúrni? Ezt a "vért" az alkotók diszkókban használt világító rudak folyadékából és zseléből készítették. Csakhát nem túl valószerű, hogy egy hús-vér lénynek úgy világít a vére, mint egy jelzőlámpa.
Amit viszont tényleg nem értek: miért vállal test-test elleni harcot Dutch ellen? Egy ponton ott áll előtte, és nyakánál fogva tartja egy fához. Gyors halál, fegyverrel vagy puszta kézzel egyaránt. De helyette arrébb hátrál, leveszi az arcát fedő fémrostélyt, és mezei pofozkodásba kezd Dutch-csal. Mi akart ez lenni? Gesztus az ellenfél felé, akivel nehezebb dolga volt, mint a többiekkel? Tudom, hogy ez sokakat cseppet sem zavart, de nekem illogikusnak tűnt.
És a végén Dutch simán csapdába csalja, mikor felüvölt: "Vesd rám magad!" "Ölj már meg!!". Ahhoz képest, hogy vélhetően egy fejlettebb világ szülötte - biztosan nem tudhatjuk -, elég ostoba vereséget szenved el. Csak azzal tudom ezt kimagyarázni, hogy a vadászat örömöt, vagy valami ahhoz hasonló teljességérzetet okoz a számára. Dutch nevető hangot hall a haldokló lénytől, mielőtt amaz - egy önmegsemmisítő mechanizmust aktiválva - felrobbanna.
A 80-as évek divatjához hűen itt is kapunk rengeteg bősz lövöldözést. Már amikor az eredeti küldetésüket látják el, Dutch, Mac, Dillon és a többiek ész nélkül lőnek és robbantanak fel mindent. Tudom, hogy az csupán a felvezetés, de láthatatlan szörny ellen ezt csinálni egy dolog, túszmentő akciónál egy másik. A valódi cselekmény egyetlen véres fogócskáról szól; nem annyira a résztvevők sorsa érdekeli a nézőt, hanem az akció, a hangulat és a brutalitás képei. Ezen a téren viszont szerintem okosan, töltéssel viszi végig a film, amit vállal.
A kevés B-kategóriás akciófilm egyike, ami tetszett, és őszintén tudom ajánlani. Kemény, intenzív, letaglózó atmoszférája van, de nem csak agyatlan erőszakfétis az egész. Nagy érdeme még, hogy egy éppolyan ikonikus hollywood-i szörnyalakot mutatott be a nagyközönségnek, mint az Alien volt.
Azt kell mondjam, a szereplőket a sztori sem tekinti többnek katonáknál. Legérdekesebb bennük, hogy ki-ki hogy viseli a kiemelt életveszélyt, illetve hogy maradnak alul (egyikük nem is próbál harcolni). Nem az kap itt hangsúlyt, kik ők, vagy hogy pontosan miféle "rusnya féreg" ellen is hadakoznak. Hanem az ösztön, a megfigyelőkészség, a leleményesség.
Különösen az tetszett, ha leleményességet mutat fel valaki. Mikor Arnold karaktere, "Dutch" őrnagy egyedül marad, rájön, hogy a hideg iszappal bekenve, mozdulatlanul a lény nem veszi őt észre. Ezt a felfedezését aknázza ki a tetőpontnál. Ember és szörny között első ízben alakul valódi patthelyzet, egyik se látja a másikat, hacsak nem akarják. Nem tudom, tényleg működhetne-e ez a trükk, de utánaolvastam: a forgatás helyszínén az iszap és a trópusi folyó valóban hideg volt, tele piócákkal. A göröngyös domboldal és a trópusi levegő mellett tehát Schwarzeneggerre hetekig pluszteher hárult a többi színészhez képest.
Az elején kicsit bosszantó, hogy a katonák milyen lassan ismerik fel ellenfelük mivoltát, de úgy voltam vele, hogy ez még érthető. Egy helyi lány, akit a tábor körül találtak, csak annyit motyog nekik: "A vadon megelevenedett.". Ez a terminus még hűen is írja le azt, ahogy a láthatatlan Predátoron visszatükröződik a környező táj.
Nincs semmi bajom az elgondolással se, hogy zöld színű a vére. De mi a pláne abban, hogy rikító világoszöld, amit szinte azonnal ki lehet szúrni? Ezt a "vért" az alkotók diszkókban használt világító rudak folyadékából és zseléből készítették. Csakhát nem túl valószerű, hogy egy hús-vér lénynek úgy világít a vére, mint egy jelzőlámpa.
Amit viszont tényleg nem értek: miért vállal test-test elleni harcot Dutch ellen? Egy ponton ott áll előtte, és nyakánál fogva tartja egy fához. Gyors halál, fegyverrel vagy puszta kézzel egyaránt. De helyette arrébb hátrál, leveszi az arcát fedő fémrostélyt, és mezei pofozkodásba kezd Dutch-csal. Mi akart ez lenni? Gesztus az ellenfél felé, akivel nehezebb dolga volt, mint a többiekkel? Tudom, hogy ez sokakat cseppet sem zavart, de nekem illogikusnak tűnt.
És a végén Dutch simán csapdába csalja, mikor felüvölt: "Vesd rám magad!" "Ölj már meg!!". Ahhoz képest, hogy vélhetően egy fejlettebb világ szülötte - biztosan nem tudhatjuk -, elég ostoba vereséget szenved el. Csak azzal tudom ezt kimagyarázni, hogy a vadászat örömöt, vagy valami ahhoz hasonló teljességérzetet okoz a számára. Dutch nevető hangot hall a haldokló lénytől, mielőtt amaz - egy önmegsemmisítő mechanizmust aktiválva - felrobbanna.
A 80-as évek divatjához hűen itt is kapunk rengeteg bősz lövöldözést. Már amikor az eredeti küldetésüket látják el, Dutch, Mac, Dillon és a többiek ész nélkül lőnek és robbantanak fel mindent. Tudom, hogy az csupán a felvezetés, de láthatatlan szörny ellen ezt csinálni egy dolog, túszmentő akciónál egy másik. A valódi cselekmény egyetlen véres fogócskáról szól; nem annyira a résztvevők sorsa érdekeli a nézőt, hanem az akció, a hangulat és a brutalitás képei. Ezen a téren viszont szerintem okosan, töltéssel viszi végig a film, amit vállal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése