Végre!
Egy Fűrész-gyilkosság, ami megrázó tudott lenni.
A Fűrész-filmek fő erélye az elkerülhetetlen kínhalál ábrázolása. Hogy az ember megborzadjon, amint a "kirakós gyilkos" ezekbe a szadista csapdákba kényszeríti az itt látott embereket. Én magam sem vagyok érzéketlen eziránt; mint állampolgár, immanens értékként tekintek az ember biológiai egzisztenciájára. Ettől azonban még nem becsülöm jobban a Saw-t, vagy bármely más horrorkultuszt.
Az első rész rengeteg hézagot hagyott a cselekmény szövedékében, és érezhetően egy folytatást sugallt a zárása. Akárcsak a Rendőrakadémia- vagy A majmok bolygója franchise-oknál, itt is évente, futószalag-szerűen érkeztek az újabb folytatások, amik mindig picit hozzátoldottak az addigi ismereteinkhez. Ez azért nem szembeszökő reklámfogás, mert mivel az 1. rész az események nagyját utólag, flashback-ben adta a tudtunkra. A kirakós-érzetet erősíti, ha egy-egy folytatás új információval lát el minket már látott eseményekről, mégha önmagukban az egyes filmek nem is állnak kerek egésszé össze.
Röviden: kétlem, hogy a folytatások többek bőr-lehúzásoknál.
Csak erősítette bennem ezt a gondolatot, mikor megtudtam, hogy amit mi Fűrész 2.-ként ismerünk, azt eredetileg egy másik film sztorijaként jött létre. A 25 éves Darren Lynn Bousman írását eredetileg egy külön produkció forgatókönyveként készítette el. De az elsõ Saw producereinek nyilvánvalóan megtetszett a vázlat, ezért felkérték, hogy ebbõl forgathassák a nagysikerű horror sequel-ját. A Lionsgate-t és a vele partner Twisted pictures-t szorította az 1 éves határidő, gyors sikert akartak, így a büdzsére szánt 4 millió dollár negyedét is odakínálták Bousmannak, hogy rendezze meg a filmet. A korábbi stáb nagy részét szerencsére megtartották, ez is segítette, hogy a forgatás során meglegyen a kellő összhang.
A Fűrész 2. alapvetően a 1. részben látottak mennyiségét próbálja növelni: több áldozatjelölt, még több csapda, nagyobb létszámú rendőrszereplők próbálják megállítani a gyilkost. Sőt: 1 helyett 2 gyilkosunk van, a második Jigsaw kiléte viszont egy történetcsavar hozadéka lesz a végén. Azt - ebben a részben még - nem tudjuk biztosan, hogy Jigsaw és "tanítványa" közös terv szerint játszik-e 8 kiszemeltjük életével, nem beszélve a fantáziátlan rendőrségről. Látszik, hogy lehetőleg több csavart is próbáltak beletenni a forgatókönyvbe, hogy az első felvonás atmoszférája csorbítatlan maradhasson.
Mégis azt kell mondjam: élet nincs a második Fűrész-produkcióban. Az első részhez semmi eredetiséget nem tesz hozzá, a bajba jutottak pedig olyasvalakik, akiket nem ismerünk, nem ragadják meg a figyelmünket, és mégcsak nem is vívják ki a rokonszenvünket. A Saw II. karakterei olcsó papírmasé kivágások: a fiáért aggódó Mason nyomozó alkalmatlan elmeellenfélnek Jigsaw-val szemben, teljesen lapos és színtelen figura.
A bajba jutottak között szerepel egy pár csinos nő, egy néger szegényfickó, egy agresszív behemót, és egy ártatlanképű fiatalkorú lány. És Mason fia, aki miatt személyesen érintett a Jigsaw-ügy nyomozója a játékban. Kreatív megoldókészségük siralmas szintet üt meg, úgy hullanak el egymás után a mérges gáztól, mint a lézengő moszkítók.
John Kramer/Jigsaw sokkal több szöveget és képernyő-időt kap itt. Első ízben tudjuk meg elbeszéléséből, hogy miért eszeli ki gyilkosságait: egy autóbaleset után hiába próbált végezni magával, és ezért úgy döntött, másokat is halálközeli helyzetbe juttat, hogy ők is felismerjék az élet értékét. Érdekes teória, és elgondolkodtató. Mégis meg kell kérdeznem: vajon mennyire kalkulálja bele John azt a lehetőséget, hogy az áldozat megmenekül, és onnantól tesz rá, hogy okuljon az esetből?
A Fűrész 2. alapvetően a 1. részben látottak mennyiségét próbálja növelni: több áldozatjelölt, még több csapda, nagyobb létszámú rendőrszereplők próbálják megállítani a gyilkost. Sőt: 1 helyett 2 gyilkosunk van, a második Jigsaw kiléte viszont egy történetcsavar hozadéka lesz a végén. Azt - ebben a részben még - nem tudjuk biztosan, hogy Jigsaw és "tanítványa" közös terv szerint játszik-e 8 kiszemeltjük életével, nem beszélve a fantáziátlan rendőrségről. Látszik, hogy lehetőleg több csavart is próbáltak beletenni a forgatókönyvbe, hogy az első felvonás atmoszférája csorbítatlan maradhasson. Mégis azt kell mondjam: élet nincs a második Fűrész-produkcióban. Az első részhez semmi eredetiséget nem tesz hozzá, a bajba jutottak pedig olyasvalakik, akiket nem ismerünk, nem ragadják meg a figyelmünket, és mégcsak nem is vívják ki a rokonszenvünket. A Saw II. karakterei olcsó papírmasé kivágások: a fiáért aggódó Mason nyomozó alkalmatlan elmeellenfélnek Jigsaw-val szemben, teljesen lapos és színtelen figura.
A bajba jutottak között szerepel egy pár csinos nő, egy néger szegényfickó, egy agresszív behemót, és egy ártatlanképű fiatalkorú lány. És Mason fia, aki miatt személyesen érintett a Jigsaw-ügy nyomozója a játékban. Kreatív megoldókészségük siralmas szintet üt meg, úgy hullanak el egymás után a mérges gáztól, mint a lézengő moszkítók.
John Kramer/Jigsaw sokkal több szöveget és képernyő-időt kap itt. Első ízben tudjuk meg elbeszéléséből, hogy miért eszeli ki gyilkosságait: egy autóbaleset után hiába próbált végezni magával, és ezért úgy döntött, másokat is halálközeli helyzetbe juttat, hogy ők is felismerjék az élet értékét. Érdekes teória, és elgondolkodtató. Mégis meg kell kérdeznem: vajon mennyire kalkulálja bele John azt a lehetőséget, hogy az áldozat megmenekül, és onnantól tesz rá, hogy okuljon az esetből?
Tobin Bell alakításával nincs különösebb problémám, de a figurája valahogy elveszlik a cselekményben. Mivel a végső csavar szerint egyetlen élő áldozata, Amanda immár a cinkostársa lett, jelentőségét veszti Jigsaw szerepeltetése. Hiszen Amanda irányítja a csapdát, miközben magát is az áldozatjelöltek egyikének tetteti. Jigsaw csupán élő ereklye, nem cselekvő fél, vagy mesterelme: mindent Amanda, a széria új főgonosza intéz helyette. Még a film végén is ugyanúgy tolja félre végleg a kivezető ajtót Mason előtt, ahogy John tette Adam előtt az 1. Saw-ban.
"... Maga...?"
Az első Saw-karakter, akinek a halála komolyan megborzasztott, az Mason partnere, Kerry nyomozó. Az eddigi filmekben is a Jigsaw-ra utaló gyilkosságokkal foglalkozott, és a Fűrész 3. idejére már ő is retteg a gyilkostól, aki feltehetően végzett Masonnal. Őszintén szólva várható volt, hogy előbb-utóbb őrá is lecsap a gyilkos átka. Nem túl fantáziadús vagy elmés jellem, és őszintén szólva ahogy elrabolják, szintén kissé együgyűnek láttatja. Hisz elvileg ő jött rá, hogy Jigsaw gyilkosságai az idő haladtával megváltoztak, és hogy talán csak egy imitátorról van szó. Viszont legalább egy jóérzésű, szimpatikus polgár, amit mondjuk Masonről nem tudok elmondani.
A csapdában vergődő áldozat tehát végre nem arctalan idegen vagy kompromitálható félgazember. Valódi mártír, akit egy szadista elme a legszörnyűbb módon pusztít el. És a bordatépő csapdára már a film elején sor kerül; ez megadja azt a feszült alaphangulatot, melyet a 2. rész csak a csapdakészletével tudott megközelíteni.
Ami a szereplőktől függetlenül nem tetszik, hogy Kerry szála a haláleset után félbeszakad. A film a záró képsorokat leszámítva teljesen elfeledkezik róla, akárcsak a többi áldozatról. És ennek elvileg igenis számítani kellene, mert a haláluk után minimum 1 filmmel szinte minden kivégzettet újra mutat az aktuális epizód - immár hullaként.
Vagy ez csak egy gyors módszer, hogy összekössék az egyes részeket?
Lynn és Jeff egy már haldokló Jigsaw tesztalanyai: Lynn-nek meggyógyítania kell Amanda mesterét, Jeff-nek pedig a fia halálában közvetve vétkeseket kimenteni. Bár a színészi játék a 3. részben valamivel jobb a 2.-nál, árnyaltnak most se nevezném az itteni jellemeket. Lynn csak egy depressziós doktornő, Jeff pedig közömbös átlagférj. Majdnem annyi műsoridőt kapnak, mint Gordon és Adam az első felvonásból. De ez még nem sokat jelent: legfeljebb úgy tudunk izgulni a sikerükért, mint egyik átlagpolgár a másikért. Semmivel se jobban.
Amandát érzésem szerint bűnbakként veszi elő a forgatókönyv, hogy rá fogják a 2. rész gyenge történetét. Kiderül, hogy a két folytatásfilmben nemcsak kivitelezője, de értelmi szerzője is volt a csapdáknak, az áldozatoknak pedig csak látszatesélyt adott megmenekülni. Jigsaw eszközeit használja, ám "üzenetét" félreértelmezi. Bousman rendező úgy képzelte el kettejük viszonyát, mint úr és szolgája. Amanda felnéz a rákbetegre, aki átformálta az értékvilágát, tanította, és most úgy látja, hogy saját "eszméit" cseréli fel a túl könnyű kegyelemadással.
Ebből az elképzelésből viszont nagyon kevés jön át a vászonra. A nő agresszívebb, mint John. Kapkod, vérszomjas lett, és többször jelét adja, hogy egyáltalán nem követi vakon egykori rabtartóját. Több mint gyanús az a történetcsavar, miszerint ő a 2. és 3. film fő bűnözője. Amanda volt! Ő tehet róla, ő tehet róla! Rosszul utánozta a tanárját, ezért lett gyatra a 2. rész!
Tudom, hogy ez így gyermetegen hangzik, de ezt a benyomást kelti bennem a sokadik Fűrész-csavar. Amanda dühösen fegyvert ránt, mikor Jigsaw megkönyörül Lynnen, és deaktiválni akarja az őt fogvatartó nyakszerkezetet. Ez már egy érdekesebb fordulat: szinte csodaszámba megy, hogy Jigsaw önként eláll a gyilkosságtól, mégha Lynn segített is rajta a nagyon nehéz operációval. Erre a nála is rosszabb segédje hisztérikus rohamot kap, Jeff beront, Amanda rálő Lynnre, Jeff Amandára, és még több vér jut a rajongók örömére.
Azt pedig már kimondottan fárasztónak találtam, ami ezután történt. Jeff indulat nélkül elvágja Jigsaw nyakát, holott látta sebesült neje nyakán a kínzóeszközt. John egy utolsó magnóüzenettel megint játékhoz köti Lynn életét, Jeff nem bír nyugton maradni, és láthatja, amint neje fejéből egy csontos húscafat marad. Ha Lynn nem is, de Jeff megérdemelte ezt a csapást, amiért ostobán mindent elrontott a legvégén. Oktondi zárás ez egy 10 millió dolláros alkotásnak, akár lezáró fejezet, akár egy újabb sorozattermék.
A csapdában vergődő áldozat tehát végre nem arctalan idegen vagy kompromitálható félgazember. Valódi mártír, akit egy szadista elme a legszörnyűbb módon pusztít el. És a bordatépő csapdára már a film elején sor kerül; ez megadja azt a feszült alaphangulatot, melyet a 2. rész csak a csapdakészletével tudott megközelíteni.
Ami a szereplőktől függetlenül nem tetszik, hogy Kerry szála a haláleset után félbeszakad. A film a záró képsorokat leszámítva teljesen elfeledkezik róla, akárcsak a többi áldozatról. És ennek elvileg igenis számítani kellene, mert a haláluk után minimum 1 filmmel szinte minden kivégzettet újra mutat az aktuális epizód - immár hullaként.
Vagy ez csak egy gyors módszer, hogy összekössék az egyes részeket?
Lynn és Jeff egy már haldokló Jigsaw tesztalanyai: Lynn-nek meggyógyítania kell Amanda mesterét, Jeff-nek pedig a fia halálában közvetve vétkeseket kimenteni. Bár a színészi játék a 3. részben valamivel jobb a 2.-nál, árnyaltnak most se nevezném az itteni jellemeket. Lynn csak egy depressziós doktornő, Jeff pedig közömbös átlagférj. Majdnem annyi műsoridőt kapnak, mint Gordon és Adam az első felvonásból. De ez még nem sokat jelent: legfeljebb úgy tudunk izgulni a sikerükért, mint egyik átlagpolgár a másikért. Semmivel se jobban.Amandát érzésem szerint bűnbakként veszi elő a forgatókönyv, hogy rá fogják a 2. rész gyenge történetét. Kiderül, hogy a két folytatásfilmben nemcsak kivitelezője, de értelmi szerzője is volt a csapdáknak, az áldozatoknak pedig csak látszatesélyt adott megmenekülni. Jigsaw eszközeit használja, ám "üzenetét" félreértelmezi. Bousman rendező úgy képzelte el kettejük viszonyát, mint úr és szolgája. Amanda felnéz a rákbetegre, aki átformálta az értékvilágát, tanította, és most úgy látja, hogy saját "eszméit" cseréli fel a túl könnyű kegyelemadással.
Ebből az elképzelésből viszont nagyon kevés jön át a vászonra. A nő agresszívebb, mint John. Kapkod, vérszomjas lett, és többször jelét adja, hogy egyáltalán nem követi vakon egykori rabtartóját. Több mint gyanús az a történetcsavar, miszerint ő a 2. és 3. film fő bűnözője. Amanda volt! Ő tehet róla, ő tehet róla! Rosszul utánozta a tanárját, ezért lett gyatra a 2. rész!
Tudom, hogy ez így gyermetegen hangzik, de ezt a benyomást kelti bennem a sokadik Fűrész-csavar. Amanda dühösen fegyvert ránt, mikor Jigsaw megkönyörül Lynnen, és deaktiválni akarja az őt fogvatartó nyakszerkezetet. Ez már egy érdekesebb fordulat: szinte csodaszámba megy, hogy Jigsaw önként eláll a gyilkosságtól, mégha Lynn segített is rajta a nagyon nehéz operációval. Erre a nála is rosszabb segédje hisztérikus rohamot kap, Jeff beront, Amanda rálő Lynnre, Jeff Amandára, és még több vér jut a rajongók örömére.
Azt pedig már kimondottan fárasztónak találtam, ami ezután történt. Jeff indulat nélkül elvágja Jigsaw nyakát, holott látta sebesült neje nyakán a kínzóeszközt. John egy utolsó magnóüzenettel megint játékhoz köti Lynn életét, Jeff nem bír nyugton maradni, és láthatja, amint neje fejéből egy csontos húscafat marad. Ha Lynn nem is, de Jeff megérdemelte ezt a csapást, amiért ostobán mindent elrontott a legvégén. Oktondi zárás ez egy 10 millió dolláros alkotásnak, akár lezáró fejezet, akár egy újabb sorozattermék.
Mindhárom filmben elleneztem a villámgyors snitteket a legtöbb áldozat halála előtt. Valószínűleg az utolsó perceik okozta feszültséget próbálták a készítők kivetíteni ezzel, de akkor is röhejes, realitásidegen, hatásvadász operatőri trükközés. A szokásos flashback-ek is fárasztottak. Olyan érzést kelt, mintha magyarázkodna a forgatókönyv, hogy ezt meg ezt miért nem mutatták eddig. Olcsónak tartom a mesterséges érzet keltését, miszerint az összes film egyetlen nagy puzzle darabkái lennének.
A Fűrész 1. és 2. - vagy ha már itt tartunk, az összes Fűrész-folytatás egy önmagában befejezetlen csali a nézőknek, amik műszaki tippeket adnak random emberek kínzásához. A 3. részben volt némi hangulat, de a 2. rész egy teljes ócskaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése